Köszöntjük Mátyás nevű látogatóinkat!
 
<< 2018 Február >>
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28        

Click for Budapest Ferihegy, Hungary Forecast

Created by Zoli
Graphics by Bitbox
Hosted by FF Network


Blog

Június 9. CÉL!
Curug – Titel, Tiszapart – 51 km

22 nap, összesen 1003,6 km

Törökbecsén Milivoj Vrebalov-Misa polgármesterrel tartottunk sajtótájékoztatót a délelőtti órákban, reggeliztünk és Szilvi az utolsó napon is jól átgyúrt, tudta, hogy talán ez lesz a legnehezebb távom. 11.30 kor rajtoltam Curugról és alig futottam néhányszáz métert láttam a VW Cross Touranunkat bekanyarodni a település főútjára Temerin felől. Repültem át a kereszteződésen, persze jó fiúként zöldnél, hogy újra lássam a kedves arcokat. Mindenekelőtt Julit, a feleségemet és programjaim fáradhatatlan szervezőjét, valamint Mányoki Ádámot, Szomolányi Ervint és a SZÖVET oszlopos tagját, fotósát Toplak Zoltánt. Curug végén újabb ismerősökkel találkozhattam Tarr Zsuzsi, a Fókusz riportere már 2004-es Magyarországon keresztül zajló túlélőtúrámról is forgatott, és azóta is végigkíséri „őrült” programjaimat a kamerája. Telefonon, pedig bejelentkezett a Lafuma képviselője Tálas Csilla férje Tálas Laci, hogy már befutottak Titelre, készítik elő a terepet – éppen hadgyakorlat és komplett folyóátkelés zajlott a strandon, így nem volt könnyű dolguk - és már nagyon várnak. Ma valahogy nagyon lassan fogytak a kilométerek és újra iszonyú volt a hőség. Titel felé kocogva már azt vártuk, hogy mikor kapunk nyakunkba egy kiadós zuhét, de végülis elkerült. János a mezőn szaladgáló ürgéket számolta és a leégett vádliját kenegette, és mint eddig folyamatosan, beszélt és énekelt. Már csak 10 km. Már csak 5. Lassan látom a Titel táblát. Szinte fohászkodva borultam rá a sárga fémdarabra és eldurrant néhány üveg pezsgő is. A drága nedűben tocsogva öleltük egymást a feleségemmel, majd az egész csapattal. Ezt vártuk… Hogy végre befussunk Titelbe. Persze még nem ez volt a cél, az egész településen át kellett szaladnom. János bringájának kereke éppen most mondta fel a szolgálatot, reménytelenül laposodott, már nem volt értelme megfoltozni erre a kis időre. Egyedül, a Tourannal kísérve futottam be egészen a strandig. Nem bírtam ki, bele kellett lépnem, bele kellett üljek a Tiszába. Mennyire vártam 2 éve, hogy végre kiszállhassak a vízből! Most ugyanannyira vágytam a habok hűs érintésére. Hívtam a csapatom is. Néhány perc múlva már mindannyian csuromvizesen álltunk, feküdtünk, ültünk a vízben…
Toplák Zoli átadta a SZÖVET serlegét, Titel jegyzője, pedig újból tiszta szívből szorította a kezem, köszöni, hogy bennem nem csalódott, betartottam az ígéretem és komolyan gondolom, hogy felvállalom a Tisza ügyét. Mindenkinek, aki missziómat segítette üzenem, hogy kitartok mellettetek. Segítem, hogy az elképzeléseitek valóra váljanak, mert együtt erősek vagyunk.
Nagyon köszönöm csapatomnak a rengeteg segítséget, erőt. Mindenekelőtt Kőszegi Leventének a profi szervezést, a kiváló logisztikát és, hogy élére állt a kísérő teamnek. Édes Jánosnak, hogy sok éve segíti fejlődésemet, a hatékony edzésterveket, a fáradhatatlan kerékpáros kíséretet és a jókedvet, amivel mindannyiónknak segítette „túlélni” a napokat. Szomolányi Ervinnek egyszer speciális mentősként , máskor éppen kerékpár szerelőként szakértelmét. Mányoki Ádám Endrének és Kovács Szilviának a napi kétszer egy órás, valamint napi frissítő masszázst. Hogy mindig odafigyeltek a fájó izmaimra. Nélkülük nem tudtam volna végigcsinálni a 22 napot, de ezt már hangsúlyoztam párszor. Mindkettőjüket bátran ajánlom sportoló és stresszes barátaimnak.
És köszönöm a sikeres programot: Szabó Karcsinak, Egri Sándornak, Veres Pistának, hogy az ukrajnai szakaszt segítették. Szép Juditnak, Kerekes Gézának, a Szövetség az Élő Tiszáért munkatársainak, a szponzroraimnak, a Volkswagennek, a SZÖVET-nek, a Lafumának, a Prakitkernek, a Fiskarsnak, az MBT-nek, DHL-nek, a QBE Atlasznak, a Noene-nek és az Asics-nak.

Június 8.
Ada – Curug – 53 km
Szollár Zoltánnal, Ada protokoll vezetőjével beszéltük át az Együtt az Élő Tiszáért! program nyilatkozatának tartalmát, majd bemutatta a legújabb fejlesztéseket a városban, az épülő hidat, a rekreációs központot. Megállapodtunk, hogy hamarosan újra találkozunk, és részletesebben átbeszéljük, miképpen tud Ada csatlakozni egy közös tiszai projekthez. Késő délelőtt indultam el. Péterrévéről elénk jött Kiss Zoltán majd a városházán is fogadott. A településen három ultrafutó, Kovač Janoš, Jocić Radivoj és Živković Dušan csatlakozott hozzám és együtt futottunk be lakóhelyükre, Óbecsére. A község alpolgármestere, hamarosan polgármestere, Knézi Péter, innen, Titelig tartó szerbiai programjaim szervezője, Kerekes Géza, valamint a helyi média fogadott. A polgármester vendégei voltunk 1 és 4 óra között ebédre, majd, hogy rövidítsem az utolsó napot még bevállaltam 25 kilométert, és eltrappoltam Curug-ig. Ezen a napon Aleksandar Dimitrijević Kísért autóval. Szállásunk Törökbecsén (Novi Bečej) volt a Tisza-parti szállodában. Én szokás szerint külön szobában aludtam. A csapat tagjai mindig figyeltek arra, hogy legalább a horkolásuk ne zavarjon, és amennyire lehet, kipihenjem maga. Géza barackpálinkával vendégelte a társaságot és jól tettük, hogy délben, a bőséges sültes tálak még mindig bőséges maradékát elcsomagoltattuk, így megvolt a vacsoránk.
Szerbiai útinform: A határtól egy, magyarországi viszonyok között csak nagy jóindulattal autóútnak nevezhető egy-egy sávos, de leállósávval ellátott út vezet Belgrádig. Nem valami nagy rajta a tumultus, hiszen „autópályadíjat” kell fizetni, ami kb. 1500 forintot jelent Újvidékig. Emiatt a településeken átvezető, alsóbbrendű, de minőségében közel azonos utakon – csak a leállósáv hiányzik – bonyolódik szinte a teljes kamion- és autóforgalom. Egymást érik a járművek, sokkal nehezebb volt haladni, mint itthon. Szerbiai segítőim Szép Judit és Kerekes Géza is azt javasolták, hogy mindig menjen mögöttem egy autó. Ráadásul a szerb sofőrök elég vehemensek, látszik a mediterrán temperamentum, folyton dudálnak, előzgetnek. Azért az jól esett, amikor egy-egy rövid dudálással, integetéssel biztattak.

Június 7.
Zenta – Ada - 25 km
7 órakor keltünk. 10 órakor a városi rádió interjút készített velem, amíg a csapatom megnézte a zentai panorámát a kilátóból. Pizzáztunk Szép Judittal, majd 2-kor rajtoltam Dezső Sanyival együtt Ada felé. Szép Judittól és Takács Györgytől – akiknek nem győzöm eléggé köszönni a zentai csodálatos fogadtatást és a sok szervezést – búcsúzóul kalácsot és bort kaptam és még kerékpárral el is kísértek egy darabon. Ada előtt csatlakozott hozzám az Újvidéki TV, és a város határában kerékpáros gyerekek. A Vajdaságban jó előre tudtak az emberek az érkezésemről, nagyon jó médiája volt a missziónak. Sokan már messziről integettek, az autók elismerően dudáltak. A Tisza-parti, újonnan épült rekreációs központba érkeztünk, ahol a község nevében fogadott Kovács Dobó Lea és Wolf Kornélia. A Park Hotelben szálltunk meg, itt másfél órás interjút készített a helyi újság. A vacsora sültes tál, s a délvidéken kötelező birspálinka volt. A hotel nagytermében a nyugdíjas klub bálozott, ami Jánost is jókedvre derítette, mert ekkor még nem sejtette, hogy hajnali háromig tart majd a mulatság. Bár külön szobákat kaptunk, a zaj miatt nem aludtam igazán jól.

Június 6.
Magyarkanizsa – Zenta – 29 km
Reggel 6 órakor Szilvi már újra masszírozott, mivel 8 órakor már egy sajtótájékoztatóval egybekötve fogadott, Körmőczi Károly polgármester Maróczi Nándor alpolgármester és Puskás Károly a végrehajtó bizottság elnöke. Egyben bejelentették, hogy június 27-én Fejős Edina szervezésében nagyszabású szemétgyűjtési akció lesz, melyhez Zenta is csatlakozik. Az akciót én is támogatom.
Átfutottam Törökkanizsára, ahol Dragan Miščević polgármester fogadott és a CINK munkatársa készített riportot, majd visszafutottam Magyarkanizsára, ahol délnek fordultam Zenta irányába. Végig esett az eső, Jánost többször végigcsapták a kamionok vízzel, de az éneklést így sem hagyta abba. Folyamatosan beszél, vagy énekel, miközben futok. Sohasem értettem, hogy lehet futás közben zenét hallgatni, de így, Jani tolmácsolásában jól esik.
Útközben megálltunk ebédelni a Gyümölcsök Királynője - Kraljica Voća - nevű fogadóban. Tipikus vajdasági udvarra emlékeztető, hangulatos falusi vendéglátóhely. Már számos híresség felkereste, Illusztris névsorba kerültem be: Szili Katalin, Habsburg Ottó, Habsburg György. Mile Stanišić tulajdonos, Zenta Község Idegenforgalmi Bizottságának munkatársai, Laskovity Kornél és Vörös Attila fogadtak, valamint végre újra találkoztam az úszásnál megismert barátaimmal, a szerbiai programom lelkes szervezőivel, Szép Judittal és Takács Györgyyel. Biztos voltam benne, hogy Juditék az Idegenforgalmi Bizottság támogatásával, nagyszerű programot szerveznek számomra a városban, de azért meglepett a kivételesen fantasztikus fogadtatás. Zentába a környék híres maraton-futójával, Szabó Tönki Károllyal együtt futottam be, rendőri kíséret mellett. Tartottuk az átlag 13km/h sebességet. Útközben a Független tv riporterei készítettek összeállítást az Együtt az Élő Tiszáért! programról. Zenta határában gyerek, futók és kerékpárosok csatlakozottak hozzánk és – kezemben Zenta város lobogójával - együtt futottunk be a Városházáig ahol középkori lovagok - Longinus középkori hagyományörző egyesület tagjai - fúvószenekar - Zyntharew együttes és vezetője Balogh Virág László - és Juhász Attila polgármester fogadtak. Több mint 70-en voltak jelen a városháza nagytermében, köztük Klauz Zoltán a Locátor Környezetvédő Egyesület képviselője. Annus Szabolcs pedig elszavalta a mottómként választott verset, Petőfi Sándortól a Sors, nyiss nekem tért.
Este a Papuli Étteremben vacsoráztunk ahol Dušan Nikolić a helyi Rotary Club elnöke látott minket vendégül, egyben megünnepeltük Kovács Szilvi születésnapját, volt meglepetés torta is tűzijátékkal. János verset mondott és megtáncoltatta a lányokat. Zentán igazi úrnak érezhettük magunkat egy gyönyörűen felújított, szecessziós stílusú épületben, a négycsillagos Royal Hotelben szállásoltak el.

Június 5.
Szeged – Magyarkanizsa – 43 km
Reggel 9 órakor a szegedi polgármesteri hivatal előtt adtam interjút az MTV 1 riporterének. Majd a Szeged TV kamerája előtt indított utamra Kardos János a Szeged város kulturális, oktatási és sportirodájának vezetője. Rosszul lőttem be a városból kivezető utat így megint sikerült 13 kilométert rátennem a napi penzumra. Végül csak elértem Röszkére. Ahogy közeledtem a határhoz, már messziről észrevették érkezésemet és mind a magyar, mind a szerb határon külön folyosót nyitottak számunkra. Nagyon köszönöm a figyelmességet a Határőrségnek! Egy óriási zuhé kapott el pont a vámnál így tovább élvezhettem a vendégszeretetüket, míg a zápor rövidesen tovább nem állt.
Fodor Attilával, aki a mai napunkat szervezi, nem sokkal a határ után futottunk össze, a horgosi turisztikai bizottság vezetőjével együtt fogadott, elsőként szerb területen. Attila egészen Kanizsáig kísért, ahol a Family panzióban szálltunk meg. A Galaxis 2 étteremben vacsoráztunk a magyarkanizsai önkormányzat képviselőivel, Szajkó Erzsébettel és Fejős Edinával, valamint a Családi Kör hetilap és a Pannon TV munkatársaival. Szilvi csak 8 órakor tudott elkezdeni masszírozni. Lefekvés előtt nagyon fontos, hogy át legyek gyúrva, mert a 18 napja tartó extra terhelés miatt bizony estére mindig beáll a vádlim, a gerincem, vállam.

Június 4.
Mindszent – Szeged – 40 km
Rengeteg erőt ad a sok gyerek szeretete – főleg, hogy a sajátjaim nem lehetnek velem. Mindszenten is már várták érkezésem és kiabálva, éljenezve szaladtak elém és futottak velem 100-150 métert. Mártély előtt találkoztam Gémes Ferenccel, a 75 éves ultrafutóval és többszörös spártai hőssel, aki megosztotta velem életfilozófiáját: „A hosszú élet titka a sport és a szex, mert különben a fehérje lerakódik az érfalakra.” Rövid, de tartalmas beszélgetés volt, megegyeztünk, hogy egy-egy pohár birsalmapálinka mellett folytatjuk majd az eszmecserét.
Néhány kilométer múlva a töltésen vagy 130 gyerek és tanáraik vártak ajándékaikkal, közben eleredt az eső, így áztak, fáztak, de a lelkesedés és a jókedv nem lankadt. Kb. 1 kilométert kocogtunk együtt, hogy a kis sportolók is átmelegedjenek, majd búcsút intettem és a homokos, szépen kaszált töltésen haladtam Szeged felé. Édes János, barátom és edzőm, aki hegyi ember - hiszen a galyatetői biatlon sportcentrumba tette a székhelyét - is csodálta az alföldi tájat, a tanyagazdálkodást, a szépen karbantartott kaszálókat, a sokszínű állatvilágot. Szeged előtt a Hódmezővásárhelyi TV-nek adtam interjút.
Mivel kiadtam a rendelkezést Pap András barátomnak, hogy nála csakis szegedi halászlét és sült halat szeretnék enni, mert felesége, Marika készíti a világon legjobban – legalábbis én még jobbat nem ettem – nem kis fejtörést okoztam. Ingadozik a vízállás, nehéz fogni, a pontyra, pedig még tilalom van így gépkocsis kísérőm, napjaim szervezője és egyben operatőrünk Kőszegi Levente és Dezső Sanyi csak nagy nehézségek árán és részben szupermarketből tudta csak beszerezni a pontyot és a süllőt.
A sikeres beszerző körút után Sándor csatlakozott hozzám és az utolsó 15 kilométeren együtt futottunk be Szegedre, a Praktiker áruházhoz. Itt már várt Dr Szentgyörgyi Pál alpolgármester úr, Németh Róbert áruház igazgató és Horváthné Undi Ilona áruházvezető-helyettes, valamint az MTV1 kamerája. Megköszöntem Szeged városnak, hogy a legnagyobb Tisza menti település is az Együtt az Élő Tiszáért! program mellé állt. Németh Róbert, pedig bemutatta az áruházat, és most össze tudtam hasonlítani, hogy mennyiben más árukészletben és elrendezésben, mint a szolnoki Praktiker.
Mire beértünk éjszakai szálláshelyünkre Pap András (Papatya) úszóházához, már rotyogott a halászlé. Tarpai szilvapálinkával indítottuk a vacsorát, hogy emlékezzünk a felső-tisza-vidéki szép napokra itt, a határátlépés előtt, majd végre újra részem volt a kiváló halétkekben, megkóstoltam a haltepertőt is. Vacsorára befutott Juli, feleségem, menedzserem és programjaim koordinátora, valamint új masszőröm Kovács Szilvia. Éjszaka mindenki elhelyezkedett Ervin és Szilvi egy-egy motorcsónakban, Levente az autóban, János a fedett teraszon az asztal alatt én és Juli pedig a házban. Olyan égszakadás, zuhé lett éjszaka, hogy ihaj, de szerencsére mindenki jól aludt kivéve Jánost, akinek csak befolyt a duplán fedett fekhelyére az eső. Nem hallgattunk Papatya tanácsára, így reggel vontathattuk ki az autókat a parti útról, olyan dagonya volt.

Mindszent körkép/kórkép: Az alföldi város a paprika és paradicsomtermesztésről volt híres, mivel egyre szűkül a piac már a gazdáknak nem éri meg termelni. A nagy kereskedelmi láncok az olcsó – de saját magam is tapasztalom, hogy jól szállítható, de fűízű – terméket importálják inkább a hazai helyett. A gazdák már több alkalommal inkább kiöntötték a termést a földre, vagy szárán hagyták elrohadni, mert nem érte meg elfuvarozni vagy akár csak leszedni. Most a vidék a falusi turizmusban és a vidékre jellemző termékek termelésének fellendítésében látja a jövőt: tájgazdálkodás, tehenészet, sajt, halászlé, gulyás, halas ételek. Persze ehhez programok is kellenek, Mindszenten is támogatják a nagyszabású, az egész Tisza-mentén végigvonuló sportprogramra vonatkozó ötletem. Hiszen a sportolóknak és kísérőiknek is meg kell szállni és étkezni kell valahol, szívesen kipróbálják a helyi ízeket. Valamint egy ilyen programhoz kapcsolódó médiaérdeklődés is számottevő.

Uszadék helyzetjelentés: Magyarországon megoldatlan az uszadék kezelésének kérdése. A vízügy nem foglalkozik vele, mert a közútkezelőkre tartozik. A közutasok sem foglalkoznak vele, mert a vízen úszik, így a vizeseknek kellene eltakarítani. Míg az ügyet itthon tologatják, addig a fa átúszik szépen Szerbiába, ahol már várják a Tisza- mentén élők. Szépen kifogják, még vizesen felvágják, és télen boldogan tüzelnek vele. Így uszadék kérdés mire a Tisza beömlik a Dunába már volt nincs.

Június 3.
Csongrád – Mindszent 32 km
Tisza jól érzi magát nálunk. Juli, a feleségem hívott, hogy tegnap beoltották a kutyust és boldogan elfoglalta helyét a házában, megbarátkozott a Csöpivel, a pincsi keverékkel és a ház urával, Marcival, a macskával is. Már ne hívjatok, Tiszát nem adom, családtag lett.
Ma 6-kor keltünk és már 7.30-kor kezdtük a napot Tarjányi József iparművész, bicskakészítő műhelyében. Egy nagyon szép, zsűrizett darabbal lettem gazdagabb – Gerber késeim mellett szépen fog mutatni egy igazi iparművészeti darab - bemutatom ezt is a többi ajándékkal együtt június 14-én Tokajban, a SZÖVET konferenciáján. Szabó Évától pedig csodálatos festett tojásokat kaptam. Kajner Péterrel együtt a gimnáziumban a tanárokat és a gyerekeket röviden tájékoztattuk az Együtt az Élő Tiszáért programról, majd Bedő Tamás polgármester úr fogadott. Az iskola előtt melegítettem be és miután interjút adtam a helyi TV riporterének, a gyerekekkel együtt futottunk ki a gátra. Itt már várt az RTL Klub és a Duna TV kamerája – az RTL híradóban június 3-án este és 4-én reggel látható a riport, a Dunán, pedig június 28-án az Equator Klubban – és Kovács Lajos a készülő Tüskevár mozifilm Matula bácsija. Együtt kocogtunk néhány kilométert majd a gyerekektől is elbúcsúztam és Mindszent felé vettem az irányt. 4 körül már itt is vártak a gyerekek és a város vezetősége részéről Répás Éva és Nagy Margit képviselő. A kultúrközpontban volt a szállásunk és a Birka Csárda vendégelt meg többek között helyi ízekkel. Én mindig igyekszem az étlapról ezeket kiválasztani mindszenten például tárkonyos, tejfölös pulykatokányt.

Június 2.
Tiszakécske – Csongrád – 45,5 km
Lajossal együtt bemelegítettünk az üdülőközpontban, 1,5 kilométer után beértünk a városházára, ahol Kovács Ernő Polgármester fogadott bennünket. Ekkor Lajos némi gondolkodás után revidiálta álláspontját, de becsületére váljon, hogy kerékpárral kikísért Tiszakécske közigazgatási határáig. Csakhamar újabb ismerős arcot láttam, a Noene képviselője Rónai Péter csatlakozott hozzám. Neki is beszámoltam a teszteredményekről: a betét jól vizsgázik elengedhetetlen tartozéka a terepen használt Lafuma és az aszfalton nyúzott Asics cipőimnek is. 5-6 féle márkát is kipróbáltam már és egyedül a Noene vált be, pedig először én is kételkedtem a képességeiben, hiszen nem olyan „csillogó villogó” mint sok mások, de többet tud.
3 órakor kicsit lihegve adtam interjút a Kossuth Rádió Közelről műsorának és már suhantam is tovább, hiszen a csongrád-bokrosi elágazásnál már vártak a gyerekek, Szabadkai Andrea a SZÖVET helyi képviselője és Mittelholcz Dóriék a Metro újságtól. Együtt haladtunk az kézművesházig, ahol pogácsát, bort, csiramálét, mézet kóstolhattunk. A csongrádi fafaragó mester – nem mondta meg a nevét, mert őt mindenki így ismeri – 5 perc alatt kifaragott nekem egy lófejjel díszített kanalat, mérnünk kellett az időt. A kertvendéglőben vacsoráztunk, Kajner Péterrel, a SZÖVET vezetőjével, a csapathoz újra csatlakozó edzőmmel, Édes Jánossal, valamint a hódmezővásárhelyi Dezső Sándor barátommal. Halászlevet és vegyes tál volt a menü. Az Erzsébet hotelben szálltunk meg.

Június 1.
Szolnok – Tiszakécske 44 km
A Kalina Péter, a Praktiker áruház vezető helyettese indított utamra a Szolnoki TV kamerája és az MTI fotósa előtt. A Gördögök SE. tagjai és vezetője Oskó Imre kísértek ki a városból és megajándékoztak egy Szolnok és vidéke kerékpáros térképpel. Ahogy elhagytam Szolnok határát, egy kiskutyát láttam feküdni az út szélén, a fűben. Ki volt éhezve és láthatóan szomjazott. Csöpi kutyánk is így kerület hozzánk és úgy éreztem ezt a fél év körüli kis erdélyi kopó keveréket sem hagyhatom magára. Ervin vigyázott rá, amíg Leventéék megérkeztek a Tourannal. Megetették, megitatták, Ádám kerített neki egy dobozt és Tiszakécskéig szinte végigaludta az utat úgy ki volt fáradva és most először biztonságban érezte magát. Mivel már 4 kutyánk van otthon, szívesen odaajándékozom Tiszát – így neveztük el - egy szerető gazdának, várom jelentkezéseteket telefonon vagy mailen, vagy megtartom ötödiknek. Tiszabög előtt egy furcsa járgány közeledett felénk. Csak a Közlekedési Múzeumban láttam velocipédet, és már akkor sem tudtam elképzelni, hogy lehetett azon egyensúlyozni, ráadásul hajdanán a bő nadrágokban. Halapi Sándor pedig olyan könnyedén kerekezett vele, mintha csak velocipédre teremtették volna. Nem véletlen, hiszen a „sportág” világbajnoka. Az sem jelentett neki problémát, hogy hozzám igazodva csupán 8-12 km/h sebességgel tekerjen. 4 órakor futottunk be Tiszakécske határába ahol már 5 lovasfogat várt, valamint Szijj Tibor, akinek amatőr sportoló létére becsületére válik a jó ütemben lenyomott 7,5 kilométer. A gyógyfürdő melletti faházas üdülőterületre futottunk be, ahol már várt a fogadóbizottság Tóth Géza alpolgármesterrel és Németh Lajos főtanácsnokkal, a kécskei program szervezőjével az élen és már rotyogott a bográcsban az őzpörkölt. Alpolgármester úrtól átvehettem a város serlegét, Lajostól pedig személyre szabott, a Tisza Nagykövetének címzett pálinkát. Még fontos volt, hogy a futás után nyújtsak és Ádám még az utolsó napon este is megmasszírozzon. Sajnos ő csak június 1-ig kapott szabadságot, de remélem újra látom Titelben, a célban. Nélküle biztosan nem bírtam volna ilyen jól a futást. Kecskeméti barátaimnak mind ajánlani fogom. Bátran hívjatok megadom az elérhetőségét. Már nagyon éhes voltam, hiszen egész nap csak Detki kekszen, banánon, energiaszeleten élek, így örültem, hogy hamarosan befutott a Fejedelmi Pékség autója egy kazal pogácsával, frissen sült kenyérrel és péksüteménnyel. Ezután jött a bőséges vacsora. A jó humorú társaság szószólója Németh Lajos elhatározta, hogy másnap ő is belevág és már lassan számolatlan mennyiségű pálinkában fogadott, hogy Kerekdombig elfut velem vagy 6 kilométeren keresztül. Én állok elébe és megígértem, hogy alkalmazkodom az általa diktált tempóhoz.
Megbeszéltek szerint hamarosan megérkezett idősebb és ifjabb Terjéki Sándor, akik fogatokkal városnézésre vitték a csapatot. Megnéztük Ókécske díszes házait, a belvárost, a gyermekvasút állomásait, a sportpályát és meglátogattunk néhány „vendéglátóipari egységet” magyarul kocsmát is szigorúan csak egy Traubira, mivel nem tudtuk végighallgatni Lajos kedvenc számát, a P Mobiltól megígértük, hogy visszajövünk még az idén Tiszakécskére. Nagyon kellemes volt az esti „séta”, feleségemmel, Julival még sosem kocsikáztunk együtt így külön élményt jelentett.
Engedjétek meg, hogy megemlítsem mindazokat, akiknek a tiszakécskei kellemes emlékeket köszönhetem: Miskó Gábor vállalkozó, Dr Lombos János, Koncsek András, aki a vörösbort hozta, Molnár László, aki a savanyúságot készítette és a Tisza Vadásztársaság, akik az őzet most nekem lőtték.
Turisztikai ajánló: Kedves alföldi mezőváros Tiszakécske, szépek, díszesek az egykori nagygazdák házai Ókécskén és a város igyekszik a turisztikai szezonban egyre másra vonzó rendezvényeket szervezni. Június 7-én rendezik a lovasnapokat, ahol Sándorék fogatjai is igyekeznek a legjobb formájukat hozni, lesz vadászlovaglás, akadálylovaglás és 12 fogattal caroussel bemutató.

Május 31.
Tiszasűly – Szolnok 47 km
8.20-kor Tiszasűly széléről rajtoltam a gáton. Egy traktor porzott, füstölt mellettem gondoltam belehúzok, hogy megszabaduljak tőle, de a traktorosban is felébredt versenyszellem nyomta a gázt, ahogy csak bírta, de azért én nyertem. Nagykörűn megálltam egy rövid frissítő és masszázs erejéig és Fuchs András – aki éppen Guineában kutatja a piacot és indít vállalkozást - és a Mediterran Fruits jóvoltából, jól feltankoltunk banánnal. Szolnokról a Gördögök SE. bringásai elém jöttek és innen kísértek egészen a befutóig. Dobapusztánál frissítettem újra. A gátnál a csatornában hatalmas halak sütkéreztek a csatornában és a horgászbotom otthon pihen, én meg loholok tovább. Szolnok előtt maratonfutók is csatlakoztak hozzám és a bringásokkal együtt jó tempót diktálva futottunk be a Praktiker áruházhoz, ahol Kalina Péter áruház igazgató-helyettes és gyerekek fogadtak. Fagyiztunk egyet a fiatalokkal és beszámoltam nekik a futásról, majd a szolnoki rádiónak adtam telefonos interjút. Az éjszakát a Vízirendészet üdülőközpontjában töltöttük, köszönet érte Busi Lászlónak a Tiszai Vízirendészeti Kapitányság vezetőjének.

Helyzetjelentés: 649 kilométert futottam ma estig. Már biztosan túl vagyok a felén. Kicsit fáj a bal lábam az erőltetéstől, pedig figyelek arra, hogy mindig felvegyem az MBT cipőt, ha éppen nem futok, de extrém az igénybevétel. Este bekenem a bokám és borogatom. Gyorsan regenerálódik a szervezetem, ezt már az úszásnál is tapasztaltam, amikor befertőződött a vállam, ki tudtam kezelni csupán körömvirág krémmel 3 nap alatt. Most pedig sokat köszönhetek masszőröm, Mányoki Ádám kiváló kezének, nélküle biztosan nem bírnám így a gyűrődést.

Május 30.
Tiszavalk- Tiszasűly 67 km
Megint kiadós, magyaros reggelivel – szalonna, tojás, lekvár, tej - kezdtem a napot. Szeretem a hagyományos ízeket, így szívesen végigkóstolom a mangalica szalonnát és a rántottát is mindenhol a Tisza mentén. A naplóm végén kihirdetem a dobogós helyezetteket. Tiszavalkról a töltésen futottam ki és elérve a főutat vettem is a kanyart a főút másik oldalán a töltés folytatásán. Csak 3 kilométer múlva vettem észre, hogy vesztemre, mert az visszavitt Tiszavalk felé. Gondoltam átvágok a susnyáson és a másik oldalon futok vissza, de a csatornában lévő combigérő arra késztetett, hogy átgondoljam ezt a tervemet. Poroszlóig 16 kilométert nyomtam le! A dinnyésháti strandnál a gáton Tiszanána település polgármestere Dr Tóth Tibor köszöntött. Közben levente a VW Tourannal és a Praktikertől kapott utánfutóval a Tisza menti településeken lavírozott keresztül, így Tiszanána mellett már Sarud és Dinnyéshát települések vezetői is csatlakoztak a nyilatkozatunkhoz. Kiskörén a gáton megálltam egy kézfogás erejéig Prinz János barátomnál, a gátőrnél majd futottam tovább a hídig, ahol vártak a gyerekek és együtt haladtunk az Ezüsthorgony étteremig. Itt ebédeltünk Szén József polgármester úrral, Szikra Lászlóval, a tornatanárral és csatlakozott hozzánk, Farkas András az étterem tulajdonosa is. Nem hagytam ki a harcsa halászlevet, ha már a Tisza mellett járunk Levente és Ádám gyümölcsleves és túróscsusza mellett tette le voksát. Nem mondom, hogy nem terhelte meg a gyomrom az ebéd, még volt hátra jó néhány kilométerem, de megérte, nagyon jól főznek. Tiszasűlynél lovasok vártak Subicz Szilvia vezetésével. Jó ötlet mert a paták dobogása jó ütemet diktált. 8.15-kor a Tiszasűly vége táblánál befejezetem a napot, mert már vártak Nagykörűben: Kajner Péter partnerünk, a SZÖVET vezetője, Nagykörű polgármestere Veres Nándor, Kőtelek első embere Rimóczi Árpád, valamint Barát József, Varga György és jónéhány, a program iránt érdeklődő. Megtöltöttük a Nagy Bogrács Csárdát. Érkezésem előtt a Tisza úszásról és az Old Spice Afrika expedícióról szóló filmeket vetítették le, valamint minikiállítást is prezentáltunk a futóprogramon használt felszerelésekből: Lafuma sátor, hálózsák, kempingasztal, székek, Praktiker sátor, expedíciós bőröndök stb.

Turisztikai ajánló: Tiszavalktól az útvonal gyönyörű, a madárvilág, a vadregényes horgászhelyek – bárcsak itt lenne a horgászbotom, a kisfiam és egy kis idő is kellene - szépen rendbentartott, kaszált töltés. A Tisza tó mellett végig aszfaltozott a töltés, kiváló kerékpárút. A Tisza északi részén hellyel-közzel, Szolnokig, pedig állítólag a legtöbb helyen van aszfalt.

Gasztró górcső: Nagykörű a cseresznyéről híres. Cseresznyefesztivált is szerveznek a turisztikai szezon közepén, júliusban. A Tisza hordalékos talaja, a klíma és a sok napsütés a legjobb ízű és a legédesebb gyümölcsöt itt érleli. Ezt Marsi Istvántól tudjuk, aki 70 fajtát termeszt és exportál, egyben a Nagy Bogrács Csárdában (Nagykörű, Damjanich u. 1., a gátnál) cseresznyés ételeket is főz a fesztiválkor, a cseresznye levestől, a cseresznyével töltött és körített húsokon át egészen a cseresznyés lepényig mindent meg lehet kóstolni.
Nagykörűn a cseresznye-termesztés mellett kecskesajtot is készítenek, Varga György a vacsoránál többek között a füstölt és az oregánóval fűszerezett friss változatát is tálalta nekünk.

Május 29.
Kesznyéten/Szamárhát – Tiszavalk - 65
Az Összefogás Napja. Nagyon jól működik együtt ez a térség. A futás során eddig még sehol nem tapasztaltam ilyen mértékű összefogást, ami biztos vagyok benne, hogy a mindennapokban vagy éppen a közös projektek kidolgozásánál is megmutatkozik.
Mangalica szalonnával és tükörtojással, meggyteával indult a nap, majd a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársa és gyerekek indítottak utamra.
Nagyon tűz a nap, már teljesen leégtem. Mivel nem állhatok meg, egész nap a levegőn vagyok, futok ez később sem lesz másképp. A vízhólyagokat is hiába kezelgetem az egyik méretes kifakadt, amit egy erősebb tűszúrásként jelzett.
Tiszapalkonyán keresztül futottam Tiszatarjánig, ahol Bögre Lajosné polgármester fogadott együtt az óvodásokkal, a falu fiataljaival és öregjeivel. Sátrakkal települtek ki fogadásomra és bográcsgulyással vártak. Elhalmoztak ajándékokkal majd a helyi fiatalokkal együtt futottam Tiszakesziig. Itt is kisereglett a falu apraja nagyja, mindenki emléklapot kapott tőlem és én is bőven kaptam emléket. Most ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem mindenkinek a sok figyelmességet, szeretetet és ajándékot. Június 14-én az Élő Tisza program záró-konferenciájának keretében, Tokajon kiállításon fogom bemutatni a futás során kapott tárgyakat, ajándékokat. Ároktő polgármester asszonya Vargáné Kerékgyártó Ildikó a futásból is kivette a részét és csatlakoztak hozzá a környező települések vezetői is. Tiszadorogmán Széki Gézáné polgármester és a hely néptáncegyüttes fogadott, Tiszabábolnán pedig Hentz Zsolt polgármester és Birinyi Tamás alpolgármester. 65 kilométer után már szürkületben futottam be Tiszavalkra és szorítottam kezet Mikola István református lelkésszel, aki már 18 éve a település polgármestere.
Felszerelés teszt: Már 12 napja futok Lafuma ruhában és minden olyan követelménynek kiválóan megfelel, amire egy futónak szüksége van. A póló nagyon jól szellőzik, könnyen szárad. A nadrág szabása pontosan követi a test vonalát, és ami nagyon fontos nem is érzem, hogy rajtam van. Még a Felső-Tisza vidékén, Jándnál óriási felhőszakadást kaptunk nyakunkba, de a dzseki is jól vizsgázott. Amennyire kellett védett, és utána gyorsan száradt.

Május 28
Tokaj – Kesznyéten/Szamárhát 46 km
Tokajban reggel 9-kor sajtótájékoztatóval kezdtük a napot, melyen részt vett Májer János, Tokaj polgármestere, valamint a Borsod Abaúj Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke és Técsi Zoltán a Hegyvidék magazin főszerkesztője. Ezúton is köszönöm a polgármesterek borát, mely ugyanúgy, mint a futás az összefogást szemlélteti, ugyanis 200 hegyaljai település adja össze azt a szőlőt, melyből készül. Tokajtól Tiszaladányig futottam, ahol a kompig csatlakozott hozzám Benkő Ferenc polgármester úr és a képviselőtestület tagjai. A folyó túloldalán, masszőröm, Mányoki Ádám Endre ismerősei vártak friss bodzaszörppel. Tiszadadán polgármester úr fagyizni hívott meg, majd gyerekek futottak velem Tiszadobig, ahol csatlakozott hozzánk Pataki Zita az RTL időjósa és családja, valamint a Blikk újságírója. Zitával jól ismerjük egymást, hiszen tavaly az Old Spice Afrika expedíció keretében is evezett csapatommal a Níluson és kerékpároztunk, futottunk már együtt a Szaharában is. Zita Tiszalúcon töltötte gyermekkorát ezért boldogan csatlakozott kezdeményezésünkhöz. Zita Tiszadobtól kerékpárral és futva kísért Tiszalúc főteréig és futva csatlakozott hozzánk Majdanics László polgármester úr is. A településen a futás emlékére és az összefogás, a környezetvédelem jelképéül fákat ültettünk – köszönjük a Fiskarsnak az ásókat. A nap végén Kesznyéten - Szamárhátra futottam be. A tájvédelmi körzet vendégházában kaptunk szállást és vacsorát.

Turisztikai ajánló: Tiszadada, Tiszadob és Tiszalúc környékén fantasztikus a természeti környezet, a holtágak vidéke horgász és vadászparadicsom és ajánlom természetjáróknak, természetfotósoknak – Tiszalúcon hamarosan átadják a csodálatos panorámájú vendégházat. Tiszadob kis település, de 3 szépen felújított kastéllyal büszkélkedhet. Tiszalúcon található, pedig az ország egyetlen Trianon tere, de van 56-os és 2. világháborús terük is.
Kesznyéten/Szamárhát: 4000 hektáros folyómedrekkel tarkított síkságon hozták létre a gazdag növény- és állatvilág védelmére. A védetté nyilvánításkor itt volt Kelet-Magyarország legnagyobb gémtelepe, de megtalálható itt a nagy és kis kócsag, a bakcsó, a batla, a jégmadár, a guvat, a vízicsibe, a különböző récefajok, a haris, a barna és kékes rétihéja, az egerészölyv, a kabasólyom, sőt kerecsensólyom is. A terület egynegyed része szerepel a Ramsari Egyezmény nemzetközi jelentőségű vízi élőhelyeinek listáján. A madarak mellett számos botanikai értékkel is találkozhatunk (rucaüröm, nyári tőzike, debreceni torma, elegáns kosbor, tőzegpáfrány, margitvirág, villás sás, fátyolos nőszirom, stb.). A kesznyéteni Szamárháton kiépített látogatóközpont szállást is kínál, vendégeit pedig egy horgásztó is várja. Mellette agrár-környezetvédelmi mintagazdaság működik, ahol lovak, szürkemarhák, kecskék, juhok, szamarak élnek. Több mint 3 km turistaút vezet a Takta töltésén, és 150 méternyi járópalló a mocsarak felett, és áll már egy madármegfigyelő torony is.

Május 27.
Tuzsér – Tokaj - 48 km
Begyulladt a bal lábamon az ínszalag és egyre több a vér és vízhólyagom, pedig az Asics cipő és a Noene betét is kiválóan működik. Mivel többször megállok napközben, és ekkor nem tudok külön nyújtani, levezetni a mozgást nagy a sérülés veszélye. A hőség irtóztató volt. Kerékpáros kísérőm Szomolányi Ervin és persze én is totál leégtünk, már teljesen úgy nézek ki, mint Namíbiában a 150 kilométer sivatagi futás után csak most már lassan az 500-nál tartok. Míg én futok, a program helyszíni koordinátora Kőszegi Levente a településeket járja és gyűjti az aláírt nyilatkozatokat. Ma Cigándon, Tiszacsermelyen, Gávavencsellőn, Rakamazon, Timárban, Kisrozványon, Nagyrozvágyon, Györgytarlón, Paszab és Ibrány településeken járt. Tokaji Gyerekek és a Hegyvidék újság rímhányó szerkesztője, újságírója Técsi Zoltán fogadtak és könnyezve ölelt öreg barátom Megyeri Sándor, aki nem hagyhatta ki, hogy Olaszliszkáról átjöjjön fogadásomra. A városban találkoztunk az éppen itt vendégeskedő nemzetközi környezetvédelmi bizottsággal, ők arról faggattak, hogy mit kellene tenni a Tiszáért az én válaszom ennyi volt: Minden konferenciát kövessen tett is! Nem elég beszélni, cselekedni kell!
Jól esik, hogy mindenhol tudnak rólam és kiabálják a gyerekek: Fuss Forest Fuss!, Reggel láttunk a TV-ben. Holnap Pataki Zita fut veled Tiszalúcon.

Május 26.
Tuzsér – Pácin - 46 km
Reggel 7-kor keltünk. 8-kor már autóban ültünk, mert Zemplénagárdnál nem jár a komp így autóval hatalmasat kerülve jutottunk a Tisza túlpartjára, hogy folytathassam az utam Szlovákia felé. 10 kor rajtoltam a partról és a töltésen futottam a szlovákiai Tiszatarjánig, ahol a sóházban – valamikor a ruszinok Aknaszlatinából ide fuvarozták a sót - fogadott Kopasz József polgármester, a képviselőtestület tagjai, környezetvédelmi szakemberek és a helyi iskolások. A múzeumban együtt néztük meg a régi fotókat és történeti emlékeket. Nyakig érő fűben, a töltésen futottam el Perbenyikbe, ahol bemutatták valahai Gróf Mailáth József kastélyát. A gróf volt a Tisza-Bodrog közben az árvízvédelem elindítója és ő építtette az első vasútvonalat is vidéken. Cigándig futottam, ma összesen 46 kilométert. Szállásunk Kisrozványon volt, köszönet érte Petraskó Tamás polgármester úrnak.

Május 25.
Vásárosnamény/Gergelyugornya – Tuzsér – 43,2 km
Gergelyugornyán aludtunk, a Garabonciás üdülőközpontban. Azonban a szervezők sem tudták, hogy a szomszédban éppen ezen az éjszakán nyílt egy új szórakozóhely, így hajnalig dübörgött a fülünkbe a zene. Alig aludtam az éjszaka és a cipőm is csuromvizes volt, amit reggel még hellyel, közzel ki kellett szárítanunk, a reggeli indulás csúszott. Végül a 10 órakor indultam a nap programját szervező, Tiszaadony felé. Délután a Kossuth Rádió Közelről műsorának adott interjú után érkeztünk meg Tiszaadony településre, ahol már várt a polgármester, a képviselőtestület, TV2 Tények műsorának és az RTL Híradójának stábja. Itt került sor a magyarországi futásom egyik leglátványosabb elemére. A helyi termelők nevében Nagy Dániel, a Tarpa Natúra Kft. képviseletében ugyanolyan tömegű élelmiszerrel ajándékozott meg, mint amennyi én vagyok: 74 kg. Az élelmiszerek között volt almalé, aszalt gyümölcsök, pálinka, lekvárok, sonka, kolbász és bőven jutott a méltón híres tiszaadonyi kecskesajtból is – az önkormányzat hozta létre az üzemet, hogy munkát adjon a helyieknek és mára már a nagyobb élelmiszerboltokban is kaphatók a termékeik.
Köszönet Révész László polgármester úrnak és Bertók Bélának, hogy Tuzséron, a kastélykertben éjszakáztunk. Jól, csendben aludtunk a Lafuma és Praktiker sátrakban.
Nagyon szeretem ezt a vidéket Tiszabecstől Tuzsérig! Már úgy jövök ide, mintha haza jönnék. Jó volt újra látni azokat a polgármestereket, szervező kollégákat és újságírókat, akiket már 2004-ben a túlélőtúra keretében megismertem, és újra meg újra találkoztam velük, akár a CHA versenyek szervezése, vagy éppen a Tisza úszásom során.
 
Május 24.
Tiszabecs - Vásárosnamény
Reggel Tarr Zsuzsi és az RTL Fókusz stábja reggel 7.30-kor már forgatott – a május 26-i Fókuszban láthatod a riportot. Üdvözölt Tiszabecs Polgármestere, majd Szatmárcsekén keresztül, ahol szintén kezet fogtam Polgármester úrral futottam egészen Tivadarig. Itt kerékpárosok, futók, görkorcsolyások vártak és Kelemen Béla tarpai polgármester, maratonfutó. Fantasztikus, 12 km/h ütemet diktálva futottunk be Tarpára, ahol eredeti szabolcsi szilvával vártak a pálinka lovagrend tagjai és a helyi ízekből is kóstolót kaptunk: kolbász, sonka, szalonna, szilvalekvár, házikenyér. Most is összefut a nyál a számban. A kelleténél kicsit bőségesebb ebéd után hosszabb pihenőre volt szükség, így Kelemen Bélával és Jüttner Csabával, Vásárosnamény vezetőjével átbeszéltük az Együtt az Élő Tiszáért! program kapcsán is felmerülő, annak továbbfejlesztésére irányuló lehetőségeket és megállapodtunk, hogy még június folyamán újra találkozunk, mert mindhárman tele vagyunk ötlettel. Gulács után, Jánd határában várt Kokas Jutka és Barát Tibor a vásárosnaményi gyerekekkel, és ekkor kezdett csepegni az eső, majd pár perc alatt mindannyian bőrig áztunk. A cipőmben tocsogott a víz mire beértem a gergelyugornyai Garabonciás üdülőközpontba. Este együtt vacsoráztunk Tiborral, Judittal és a gyerekekkel.
Fantasztikus, felemelő, de fárasztó volt a nap 62 kilométert nyomtam le részben közúton részben a töltésen.
Gasztró górcső: Szabolcs és különösen Tarpa a minőségi tájjellegű élelmiszereiről híres. Szilva-, alma- és meggypálinkát lehet kóstolni, aszalványokat készítenek ezekből a gyümölcsökből és alma chipset. Emellett szinte minden, sokszor bio, gyümölcsből főzik a lekvárt, birsalma, szeder, som és persze a szilva minden mennyiségben. Megkóstolhattuk a házi sonkát, kolbászt, szalonnát is. A Vásárosnaményban, a Winkler fogadóban is helyi ízekből kaptunk kóstolót, kötött galuska levessel indult a menü, ami annyiban több egy tartalmas zöldséges húslevesnél, hogy gusztusos csomókat kötnek a levestésztából. A kukoricagrízzel készült töltöttkáposzta – 8! takartó volt egy adag – sokkal könnyebb étel, mint a rizses és a káposzta levél is különlegesen puha.
Tarpa jövőkép: A természeti értékekre alapozott gazdasági növekedés. Vegyszerek használatának visszaszorítása. Minőségi élelmiszerek termelésére alapozott fenntartható fejlődés. Emellett a turisztikai lehetőségekben rejlő lehetőségek maximális kihasználása. Tarpa Kelet Magyarország egyetlen műemlék települése. 170 műemlékház található a faluban.
 
Május 23.
Egy rövid, de tartalmas nap. Összesen 20,5 km, de végre újra itthon. Nagyszőlőstől Tiszaújlakig (Vilok) futottam, ami amellett, hogy határtelepülés még arról híres, hogy Sólyom László köztársasági elnök úr és Juscsenko ukrán elnök itt találkozott. Tiszaújlakon polgármester úr adta át az aláírt nyilatkozatot és kísért egészen a határig. Köszönöm a határőrök kedvességét és a gyors ügyintézést! Magyarországon pedig már ismerős arcok fogadtak Borbély Péter igazgató úr, régi baráton és a Tiszabecsi iskolások. Sok szép élményt kaptam Ukrajnában, de már jó itthon. A Vidám Delfin kempingben szállunk meg és a faluba beérve már rotyogott Pál Zitáék bográcsában a pörkölt.
Napi programajánló: Gyertek Tiszabecsre! Fantasztikusan tiszta a víz, lehet kenuzni, kerékpározni, lovagolni, komplett túrákat, erdei iskolát is szerveznek. Hívhatod bátran akár a Vidám Delfin – 40 főre tudnak panziós ellátást nyújtani, de lehet sátorozni is, 140 kenujuk és 52 kerékpárjuk van - tulajdonosát ifj. Dallos Sándort 30/279-8881.

Május 22.
Bustyaháza (Bustyna) – Nagyszőllős (Vinogradov) 48 km
Hatalmas változást tapasztaltam Bustyaházán, ahol 2 éve az úszás indult. Töltést építettek, eltűnt a szemét. Remélem, hogy az úszás világrekord és a közvélemény széles körű érdeklődése is hozzájárult ehhez. Mindenesetre mindenhol olyan kedvességgel, örömmel, megbecsüléssel fogadnak, hogy néha már könny is gyűl a szemembe és mindig hangsúlyozzák, hogy újra és újra visszavárnak. Mindenki úgy tekint rám, mint a Tisza Nagykövetére. Azt hiszem, hogy a küzdelmem nem lesz hiábavaló. Útközben csatlakozott hozzám a helyi TV magyar adása és a kárpátaljai magyar sajtó munkatársai, valamint a Duna TV helyi riporterei is eltöltöttek velem két napot. Huszton a megyei vezetők fogadtak, Nagyszőlősön, pedig a szanatóriumnál vártak a gyerekek újabb virágcsokrokkal és együtt futottunk be a főtérre, hogy a helyi elöljárókkal találkozzunk. Az éjszakát Szabó Karcsi barátom, a helyi Tisza szervezet vezetőjének vendégházában töltöttük.
Ukrajnában, az utakon nagy a forgalom az autók dudálnak, az emberek integetnek, éljeneznek. Továbbra is folytatódnak az 5-6 kilométeres falvak. Az utak mellett számos forrás található, mindenhol van vízvételi lehetőség.

Május 21.
Fehéregyházáról startoltam Kárpátalja legismertebb ultra futójával Katyóval együtt és együtt futottunk kb. 10 kilométert. Aknaszlatinán a magyar líceum összes iskolása tapssal fogadott és futottak is velem. A Román határ mellett települések lakosai is nagyobb részben románok kisebbségben vannak a magyarok. Az egyutcás falvak 5-6 kilométer hosszúak és az Aknaszlatina utána két falu igazi kuriózumnak számít, „királyok” lakják. A lakosok nagyzolási mániában szenvednek, egymást túllicitálva építik a 36-38 szobás tornyokkal tűzdelt várkastélyokat. A mai nap célállomása Bustyna (Bustyaháza) volt és a penzum 40,6 km. Veres Pista barátom kempingjében éjszakáztunk, innen indult 2006-ban a Tisza úszás. Vacsorára Veres Pista barátom – aki rafting túrákat szervez Ukrajnában és szervezte a Tisza úszásnál is az első szakaszon a raftos kíséretet - saslikot és gulyáslevest készített és már a reggelit is megrendeltük rántottát szalonnával külön kérésre kevés zsírral, mert Ukrajnában úgy készítik, hogy úszik a tojás a zsiradékban.

Május 20.
Virágesős nap köszöntött rám. Rahón halmoztak először csokrokkal és helyre jellemző ajándékokat is kaptam (gyűjtöm az anyagot a június 14-i záró konferenciára, ahol mini kiállítás keretében bemutatjuk). 3 óra futás után Európa középpontjának emlékművénél ebédeltem. Magyarország kalandtúrájának szervezőjeként, az országot töviről hegyire bejárva is találkoztam már egy Európa mértani középpontját jelölő szoborral, Tállya határában... Hamarosan az ukrán román határon kanyargott a Tisza és futottam én is, rendőri kíséret mellett, amíg ki nem fogyott a rendőrautóból a benzin. Tiszafehéregyházáig futottam összesen 48 kilométert innen gépkocsival mentünk át Aknaszlatinára, ahol Kocserba János alpolgármester úr fogadott, nyújtotta át az aláírt nyilatkozatot és meghívott vacsorára amin a helyi képviselő testület tagjai is részt vettek. Tiszafehéregyházán naptam virágot és a helyi specialitást népi motívumokkal díszített kalácsot, és nem felejtette el megemlíteni, hogy csak kivételesen különleges alkalmakkor készül ez a sütemény. A mai az éjszakát az egyik sós tó mellett töltöttük. Jól esett a fürdőzés a 28 fokos vízben.
Pulzusom érkezéskor: 130
Ezt, ittam ma: 6 liter folyadék, 1 energiaszelet, 20 szőlőcukor, 1 müzli szelet, 5 banán, 1 gulyásleves, 1 fagyi, 10 dkg Detki keksz + vacsora

Május 19.
Patakvízzel mostam ki a szememből az álmot, majd bemelegítés, gyúrás után vágtam neki a Nagy Napnak. A trópusokhoz hasonló, párás völgyben haladtam meredeken lefelé, 13 kilométert. Dél körül Körösmezőn álltam meg, gyenge innen egy darabon gyerekek futottak velem. Jutalmuk Az Együtt az Élő Tiszáért! program oklevele volt. Majd - a néhol tarvágott erdőben - hullámvasutazás után, ezen a napon összesen 55 kilométert megtéve futottam be Rahóra, ahol a polgármester vendégei voltunk vacsorára. Egri Sándor fordított, polgármester úr pedig üdvözölte a kezdeményezést és boldogan csatlakozott kiáltványunkhoz.
 
Május 18.
Egy kiszuperált orosz „turista busszá” átalakított teherautóval – Afrika Overland vadkeleti változata - mentünk fel az 1260 m magasan fekvő Fekete Tisza Forráshoz. Itt választhattunk, hogy a dohos és elhagyott turistaháznak látszó épületben, sátorban vagy a teherautón éjszakázunk. Reggel kiderült, hogy edzőm Édes János, Egri Sándor és tapasztalt túravezetőnk Kőszegi Levente voksolt jól. Úgy döntöttek az orr hamar alkalmazkodik, bevállalják a szagot. Mányoki Ádám, a masszőröm felverte az esőálló Lafuma sátrat, én pedig engedve az afrikai nosztalgiának és az overland feeling csábításának felköltöztem a teherautóra. Olyan vihart éltünk át éjjel, amilyet még Afrikában sem. Ádámot kiverte a sátorból a felhőszakadás. Én pedig egy tetőablaknak látszó szerkezet jóvoltából vízesésként kaptam a nyakamba az esőt.
 


Ez a web oldal szerzői jogi oltalom alatt áll.

Minden jog fenntartva. All rights reserved.

Így a szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül az oldalakról semmilyen részt nem szabad semmilyen formában, semmilyen elektronikus, kézi vagy másféle eszközzel másolni, reprodukálni vagy lefordítani más nyelvre.

magyar english