Köszöntjük Géza nevű látogatóinkat!
 
<< 2018 Március >>
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31  

Click for Budapest Ferihegy, Hungary Forecast

Created by Zoli
Graphics by Bitbox
Hosted by FF Network


Elindult Rodostóból a II. Rákóczi Ferenc Emlékmenet

A Rákóczi Szabadságharc lezárásának, a Szatmári Békének 300. évfordulóját ünnepeljük 2011.-ben. A Rákóczi év egyik legkiemelkedőbb eseményeként Hidvégi-Üstös Pál, ezévben Sárospatak Rákóczi Nagykövete kerékpárral járja végig a Szabadságharc legfontosabb helyszíneit Rodostóból indulva Tarpáig. A beregi delegáció június 28-án indította útjára a sportolót Rákóczi utolsó lakhelyétől.

„Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 2010-ben átvehettem Dr. Simicskó Istvántól, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárától az I. osztályú Honvédelemért Kitüntető Címet. A kitüntetéshez méltóan továbbra is igyekszem tenni a honvédelmi hagyományok ápolásáért. Kiemelten fontosnak tartom a Rákóczi Szabadságharc 300 éves évfordulójáról való megemlékezést.” – mondja Hidvégi-Üstös Pál hosszútáv sportoló, hagyományőrző, aki 2011 június 29-én indult el Rodostóból, hogy kerépárral járja végig a II. Rákócz Ferenc Emlékmenet keretében a Szabadságharchoz és II. Rákóczi Ferenchez kötődő emlékhelyeket.

A kerékpáros emlékmet várható távja kb. 3100 kilométert tesz ki és 60 helyi ünnepséget, megemlékezést kovácsol egy 5 országot átfogó rendezvénnyé, mely ezzel a 2011-es Rákóczi év legtöbb embert megérintő, legnagyobb szabású eseménye lesz. Hidvégi-Üstös Pál mindenhol várja a civileket, hagyományőrzőket, érdeklődőket – „Szeretném, ha sokan csatlakoznának hozzám településeken belül kerékpárral. Rákóczi az összefogás üzenetét közvetítette a Kárpát medence népei felé, ez ma ugyanúgy aktuális, mint 300 évvel ezelőtt. Kérek mindenkit, hogy jöjjön és emlékezzen együtt velünk! Mi az emlékmenettel igyekszünk személyesen eljutni, minden Rákóczi emléket őrző településre. Helyezzük el együtt az emlékezés koszorúi!”

Az II. Rákóczi Ferenc Emlékmenet Rodostóból indult. A sportolót a beregi-szatmári delegáció indította útjára, melynek vezetője Szécsi Szabolcs Tarpa polgármestere, tagjai pedig Vass Albert Gulács és Varga Sándor Gemzse első emberei voltak, valamint Borbély Péter a tiszabecsi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója. A delegációt fogadta Tekirdag (Rodostó) alpolgármestere, a Ali Kilig a Magyar- Török Baráti Társaság Egyesület elnöke és tagjai, valamint Magyarország rodostói tiszteletbeli konzula Erdogan Erken. Az ünnepség során elmondták „ Rodostónak nagyon fontos II. Rákóczi Ferenc, legnagyobb rendezvényünkön, a Cseresznye fesztiválon magyar napot szervezünk, külön figyelmet fordítunk arra, hogy az iskolákban átadjuk gyermekeinknek II. Rákóczi Ferenc üzenetét és a magyar-török kapcsolatok fontosságára felhívjuk a figyelmet. Az idén halálának 250. évfordulóján Mikes Kelemen is utcát kapott városunkban. A gyönyörűen felújított Rákóczi házhoz házasulandó párok is gyakran ellátogatnak, az esküvői fotózásoknak is kedvelt helyszíne.”

A delegáció a Rákóczi emlékműnél fákat ültetett Rodostóban, valamint hozott is Rákóczi utolsó lakhelyéről facsemetéket magával. Hidvégi-Üstös Pál egy-egy marék földet is hoz magával az emlékmenet helyszíneiről, és ebbe ülteti el a fákat több településen a védnökök bevonásával (Balatonkenese, Sárospatak, Borsi, Tiszaújlak (Vilok), Fehérgyarmat, Tarpa).

Erdélyben, különösen Erdővidéken sok százan fogadták a kerékpárost, szép szavakkal, kedves műsorral megható pillanatokat okozva mind Hidvégi-Üstös Pálnak, mind a delegáció tagjainak. kerékpáros emlékmenet Erdélyen halad keresztül, majd július 4-én lép magyar földre.

A program fővédnöke Dr Simicskó István a Honvédelmi Minisztérium, valamint Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. Védnökként támogatja a programot Czene Attila sportért felelős és Szőcs Géza kulturális államtitkár, Dr Halzl József a Rákóczi Szövetség elnöke, Dr Czomba Sándor államtitkár, Dr Tilki Attila országgyűlési képviselő, Fehérgyarmat polgármestere.

További információ:
Kalandakadémia Egyesület, Szűcs Julianna 20/9548-042, hidvegipal@gmail.com

Június 28.

Rodostó (Tekirdag)
Tartományi székhely Törökországban, a Márvány-tenger partján. Itt lelt otthonra 1720 tavaszán II. Rákóczi Ferenc bujdosótársaival, Bercsényi Miklóssal és feleségével, Csáky Krisztinával, Esterházy Antallal, Csáky Mihállyal, Sibrik Miklóssal és kamarásával, a Törökországi levelek szerzőjével, Mikes Kelemennel. A fejedelem egykori ebédlőpalotáját romos állapota miatt 1931-ben lebontották, és mását Möller István műegyetemi tanár tervei alapján Gridi-Papp Imre építette újjá, amelyet immár múzeumként maga Gömbös Gyula miniszterelnök avatott fel 1933. október 24-én. (Az ebédlőpalota eredeti díszítőelemeit még 1906-ban Kassára szállították, és ott is felépült annak pontos rekonstrukciója, amely ma szintén múzeumként látogatható.) A magyarok utcájának több háza (Mikesé, Bercsényié is) a közelmúltban omlott össze. A város tengerparti részén (a Béke és szabadság parkban) 1995 óta a fejedelem, 2000 óta pedig Mikes emlékét is szobor őrzi. Az előbbi ülő alakos bronzszobor Sait Rüstem török művész alkotása, az utóbbi mocsári tölgyből faragott, Mikes Kelemen mellett plátói szerelmét, Zsuzsikát és a képzeletebeli „édes néne” alakját is magában foglaló kompozíciót pedig Mónus Béla készítette.

Június 30.

Zágon (Zagon)
Hajdan Háromszékben, ma Romániában, Kovászna megyében fekvő település, a történelmi Magyarország legkeletibb faluja. Itt született 1690 augusztusában Mikes Kelemen, Rákóczi belső inasa, majd kamarása. Fő műve, a Törökországi Levelek – amellett, hogy a rodostói kuruc emigráció fontos forrása –, a 18. századi magyar széppróza remekműve is egyben. A faluban álló Mikes–Szentkereszthy-kastélyban ma részben Mikes Kelemen emlékének szentelt múzeum működik. Az épület műemléki helyreállítása során bizonyossá vált, hogy az épület már a 17. század végén is állt, így valószínűleg azonos Mikes Kelemen szülőházával. (Korábban egy mára elpusztult épületről vélték úgy, hogy Mikes szülőháza.)

Hídvég (Haghig)
Az egykori Fehér vármegyéhez, ma a romániai Kovászna megyéhez tartozó település az Olt jobb partján. A hídvégi Nemes család egyik tagja, Nemes Tamás volt a háromszéki kurucok egyik szervezője 1703 végén. Ma is áll a család 18. századi eredetű kastélya.

Nagyajta (Aita Mare)
Egykor Háromszékben (Miklósvár fiúszékben), ma a romániai Kovászna megyében, az Olt jobb partján, az Ajta-patak torkolatánál fekvő község. Itt töltötte ifjú házaséveit, majd 1712-től élete hátralévő évtizedeit nagyajtai Cserei Mihály (1667–1756), a jeles történetíró. Erdély Históriája című művében az 1661-től 1710-ig terjedő időszak történetét írta meg, s részletesen szól a Rákóczi-szabadságharc éveiről is. Bár maga elfogult császárpárti volt, 1705-ben átmenetileg csatlakozott a kurucokhoz, művében pedig pártatlan elismeréssel szól például Görgény vára 1707/1708. évi hősies védelméről.

Miklósvár (Micloooara)
Hajdan az Erdővidék déli részét magában foglaló Miklósvár fiúszék központjaként Háromszékben, ma a romániai Kovászna megyében fekvő, Baróthoz tartozó falu. A Kálnokyak ősi birtokaként játszott szerepe révén kötődik a Rákóczi-szabadságharchoz is: a családból Kálnoki Péter és Tamás csatlakozott a kurucokhoz, az előbbi már Thökölyt is szolgálta, utóbbinak Mihály nevű fia pedig a lengyelországi bujdosásba is követte Rákóczit.

Barót (Baraolt)
A történelmi Háromszékben (Miklósvár fiúszékben), ma a romániai Kovászna megyében, a Barót-patak két partján fekvő város, az ún. Erdővidék központja. Természetesen a barótiak is kivették részüket a szabadságharcból. A labanc Cserei Mihály rosszallóan, de együttérzően említi meg Históriájában, hogy a csíki és háromszéki kurucok súlyos vereségével végződő, 1704. április 13-i feketehalmi ütközetben még a baróti lelkész is elesett: „…a baróti páter is professiója [hivatása] ellen vagdalkózni kívánván, ott vágák le, s Brassóban hozák be a köntösit.”

Július 1.

Vargyas (Vârghio)
Hajdan Udvarhelyszékhez (Bardóc fiúszékhez), ma a romániai Kovászna megyéhez tartozó település, a vargyasi Daniel család ősi fészke. A székely főúri família számos tagja szolgálta Rákóczit, Daniel György az udvari karabélyosok alezredeseként esett el 1710 őszén, Daniel Péter pedig a fejedelem főfegyverhordozója volt. A szatmári békeokmányon két Daniel nevével is találkozhatunk: József az erdélyi főrendek képviseletében, István pedig a moldvai és havasalföldi menekültek követeként írta alá. Rájuk is emlékeztet a faluban a család későreneszánsz várkastélya.

Holdvilág (Hoghilag)
Egykor Segesvárszékhez, ma a romániai Szeben megyéhez tartozó település a Nagy-Küküllő jobb partján. 1704. január 28-án a Guthi István kuruc ezereskapitány és a székelyudvarhelyi császári őrség kuruccá lett parancsnoka, a vélhetően holland származású Erasmus de Ruyther vezette székely sereg a falu melletti völgyben szenvedett vereséget Jean-Charles baron de Tige császári ezredestől. A még szervezetlen és jórészt fegyvertelen udvarhelyszéki felkelők mintegy 1200 főt veszítettek a csatatéren. A súlyos vereségről a kortárs történetíró, Cserei Mihály is részletesen megemlékezett, a kuruc költészetben pedig a „Magyarok siralmas éneke”, valamint „A holdvilági és feketehalmi harcról” kezdetű ének számol be róla.

Marosvásárhely (Târgu Mureo)
A hajdani Marosszék és a mai romániai Maros megye központja, történelmi magja a Maros bal partján fekszik. Itt, a marosvásárhelyi országgyűlésen iktatták be 1707. április 5-én II. Rákóczi Ferencet az erdélyi fejedelmi székbe, s az erdélyi rendek ekkor ruházták fel a megtisztelő „pater patriae” (a haza atyja) címmel. A 200. évforduló alkalmából állították fel az Alsóvárosban a fejedelem bronz mellszobrát (Székely Károly alkotása, 1907), amelyet azonban 1919-ben ledöntöttek, és eltűnt, helyén 2000 óta Petőfi Sándor szobra áll. 2004-ben Rákóczi ismét bronz mellszobrot kapott, amelyet immár a várban állítottak fel (Pokornyi Attila alkotása, 2004).

Július 2.

Görgényszentimre (Gurghiu)
Egykor Torda vármegyében, ma Romániában, Maros megyében fekvő község. Határában áll Görgény (Gorgen) vára, amely fontos szerepet játszott a kuruc szabadságharcban is. 1704 nyarán hosszú ostrom után került Rákóczi kezére, de a zsibói vereség után ismét császári őrség került a várba. A kurucok 1707 elején újra elfoglalták, majd az év őszén Pekry Lőrinc tábornagy jól felszerelve, éléssel és hadianyaggal ellátva a fejedelem palotásai közül helyezett bele őrséget. A Ráthonyi János kapitány vezette maroknyi csapat hosszú hónapokig állt ellen a császáriak ostromának, majd miután Ráthonyi 1708 februárjában elesett, a kurucok még akkor sem adták meg magukat. Horváth György zászlótartóval az élen kitörtek a várból, átvágták magukat az ostromlók gyűrűjén, és két csoportra oszolva sikeresen eljutottak Moldvába, illetve Magyarországra. A görgényi védők hősiességét maga a fejedelem gyakran állította példaként a reménytelen helyzetbe került várak parancsnokai elé.

kép kép kép




Kolozsvár (Cluj-Napoca)
Erdély hét ősi várának, illetve erődített városának (Siebenbürgen) egyike, a hajdani Kolozs vármegye, illetva a mai Kolozs megye székhelye, Románia harmadik legnépesebb városa. A Rákóczi-szabadságharc alatt hosszas körülzárás után, 1704 végén jutott kuruc kézre. Rákóczi tervezett gyulafehérvári beiktatására készülve, 1705-ben a kolozsvári jezsuiták diadalkaput emeltek a fejedelemnek, amelyet azonban a zsibói csatavesztés után sietve le kellett rombolni. A város 1705 végén ismét császári, 1706-ban pedig újra kuruc ellenőrzés alá került. A marosvásárhelyi fejedelembeiktató országgyűlés után, 1707. április 24–27. között maga Rákóczi is a városban tartózkodott, itt töltötte a húsvéti ünnepeket. Április 25-én Kolozsvárott alapította meg a Nemesi Társaságot reprezentatív testőrségként, illetve az előkelő nemesifjak hagyományos udvari neveltetése céljából. Itt fogadta szolgálatába az ifjú Mikes Kelement is, aki addig a jezsuita kollégium növendéke volt. (Mikes nem lett tagja a Nemesi Társaságnak, a fejedelem belső inasaként szolgált!) 1707 őszén Kolozsvárt Erdély nagy részével együtt végleg visszafoglalták a császáriak, de a városból többen a bujdosást választva is kitartottak a kurucok oldalán, Vízaknai Briccius György neves orvos pl. csak 1711 elején tért haza.

Bonchida (Bon?ida)
Hajdan Doboka vármegyéhez, ma a romániai Kolozs megyéhez tartozó település. A Bánffy család későbbi pompás kastélya a Rákóczi-szabadságharc időszakában még hadászati jelentőségű várkastély volt. (Ma nemzetközi program dolgozik a valaha erdélyi Versaillesként számon tartott, a 20. század második felében teljesen romossá vált műemlékegyüttes helyreállításán.) Rabutin erdélyi főhadparancsnok Thoroczkay István aranyosszéki főkapitányt rendelte Bonchidára 1703 őszén, a kuruc felkelők ellen fegyverbe hívott székelyek élén. Rajtuk és a segítségükre siető kolozsvári német és rác helyőrség csapatain aratott fényes győzelmet 1703. november 10-én az Orosz Pál és Bóné András vezette kuruc sereg. (Thoroczkay fogságba esett, majd hűséget esküdött Rákóczinak, aki generálissá és erdélyi csapatai főparancsnokává nevezte ki.)

kép kép kép




Szentbenedek (Manastirea)
Egykor Belső-Szolnok vármegyében, ma Romániában, Kolozs megyében fekvő, Mikeházához tartozó falu a Kis-Szamos jobb partján. 1703. szeptember 20-án itt arattak a kurucok győzelmet Bethlen Sámuel királyhű csapatai felett. A falu régmúltját idézi a Kornis család romos várkastélya.

kép kép kép kép




Zsibó (Jibou)
Egykor Közép-Szolnok vármegyéhez, ma a romániai Szilágy megyéhez tartozó település. Itt, a zsibói szorosban csak félig-meddig kiépített sáncok között vívták a szabadságharc egyik nagy csatáját, amelyben a 16 000 főnyi császári sereg Louis Herbeville tábornagy vezetésével győzelmet aratott a kb. 7500 főt számláló kuruc sereg felett. A kurucok jobb szárnyát Des Alleurs altábornagy, Rákóczi francia tanácsadója, a bal szárnyat pedig Forgách Simon tábornagy vezette. Maga Rákóczi a támadás idején a harctérről távol, ebédelni volt Csáky László gróf szurduki kastélyában. Károlyi Sándor kuruc tábornagy kb. 8000 főnyi hadával nem messze tartózkodott a csatatértől, de az esőáztatta sáros hegyi utakon nem érhetett időben a helyszínre. A kurucok 400, a császáriak 450 halottat vesztettek. A vereség hatására Rákóczi egy időre elveszítette Erdélyt (meghiúsult tervezett gyulafehérvári beiktatása is), a császáriaknak pedig sikerült összeköttetést teremteni az 1704–1705 folyamán teljesen elszigetelődött erdélyi főhadparancsnok, Rabutin de Bussy tábornagy csapataival.

kép




Július 3.

Szatmárnémeti (Satu Mare)
Egykor szabad királyi város Szatmár vármegyében, ma a romániai Szatmár megye székhelye. Szatmár és Németi a Rákóczi-szabadságharc alatt még külön igazgatás alatt álló testvérvárosok voltak, s különösen a szatmári vár elhúzódó ostroma, majd Rákóczi által 1705-ben elrendelt lerombolása jelentett a helybeliek számára súlyos áldozatvállalást. A szabadságharc végén az ún. prófuntházban összegyűlt kuruc rendek fogadták el a békeokmányt. Az erre utaló emléktábla a város főterén 1842-ben épült neogótikus épület, a Vécsey-ház udvari falán látható.
kép kép




Vetés (Vetio)
A történelmi Szatmár vármegyében, illetve a mai romániai Szatmár megyében, a Szamos bal partján fekvő község. II. Rákóczi Ferenc 1703. augusztus 15–29. között és szeptember 15–16-án a vetési táborból irányította Szatmár várának ostromát, s augusztus 28-án itt adta ki nevezetes pátensét, amelyben mentesítette a fegyvert fogott jobbágyokat és közvetlen családtagjaikat a földesúri terhek alól.

Nagy- és Kismajtény (Moftinu Mare; Moftinu Mic)
Majtény egykor Szatmár vármegyében fekvő falu volt, ma két külön település a romániai Szatmár megyében, a Kraszna bal partján, egymástól mintegy 5 km-nyi távolságban. Kismajtény a községközpont, és Nagymajtény is hozzá tartozik. A középkorban is két település volt, de Kismajtény elpusztult, ma a helyét sem ismerjük. Nagymajtény a kora újkorban is létezett, az ecsedi uradalom részeként lett Rákóczi-birtok. Az ifjú II. Rákóczi Ferenc 1698-ban Károlyi Sándornak adta zálogba. A fejedelem a szabadságharc alatt két alkalommal járt Majténynál: 1703. szeptember 5–6-án Szatmár várának ostroma idején táborozott itt, majd 1708. október 20-án is átvonult rajta. 1711. április 30-án (a szakirodalomban gyakran hibás dátum, május 1-je szerepel!) itt, a majtényi síkon vonta össze még fegyverben lévő, kb. 12 000 főt számláló csapatait Károlyi Sándor kuruc főparancsnok. Pálffy János előtt elsőként Károlyi, majd az összegyűlt sereg is letette a hűségesküt az akkor már halott I. Józsefre. Ezt követően a kurucok földbe szúrták a 149 zászlót, s fegyvereik megtartása mellett szabadon hazatérhettek vagy átléphettek a császári hadseregbe. A „fegyverletétel” helyszínén obeliszket állítottak az esemény emlékére, s évről évre megemlékezéseket tartanak itt. Az egykor Nagymajtényhoz tartozó ebesfalvai határrészen alapították meg 1723 körül az új Kismajtény községet, melynek lakói az árvizek miatt 1884–86-ban magasabb részre, az ún. „Messzilátó domb”-ra települtek át, az emlékmű ezért tartozik ma Kismajtényhoz.

Kaplony (Capleni)
Egykor Szatmár vármegyéhez, ma a romániai Szatmár megyéhez tartozó település. A Kaplony (Kaplyon) nemzetség központja, az abból származó Károlyi család temetkező helye. A szatmári békét létrehozó Károlyi Sándor szarkofágja ma is látható, a sors különös kegyeként ő az egyetlen kuruc vezető, akinek síremléke eredeti helyén teljes épségében maradt fenn.

Nagykároly (Carei)
A történelmi Szatmár vármegyében, ma a romániai Szatmár megyében fekvő város. A Károlyi család birtokainak központja, 1703-ban a szatmári főispán, báró Károlyi Sándor főispán lakhelye volt, innen indult a tiszaháti felkelés leverésére, majd a dolhai győzelem hírére Bécsbe. Távollétében, miután maga Rákóczi állt a felkelők élére, és a napról napra növekvő létszámú kuruc sereg elözönlötte a Tiszántúlt, Károlyiné Barkóczy Krisztina augusztus 12–13-án kénytelen volt feladni a kastélyt Bercsényi Miklósnak. Miután Bécsben nem talált kellő fogadtatásra, a Kassára visszatérő Károlyi is alkalmazkodott az új helyzethez, s csatlakozott Rákóczihoz. Egyik első generálisa lett, s mindinkább elnyerte a fejedelem bizalmát, aki több ízben is ellátogatott Nagykárolyba. 1705. október 19-én a zsibói csatával végződő hadjárat során ejtette útba, 1708. február 1–23. között pedig – rövid megszakításokkal – az erdélyi csapatok és menekültek megszemlélésére és a környéken folytatott vadászatok kedvéért időzött a városban. 1708 őszén, Egerből Szatmárra tartó útja során, betegsége miatt időzött hosszabban (október 9-től 19-ig) Károlyban, majd visszafelé, a sárospataki országgyűlésre igyekezve is eltöltött itt két napot (november 14–15.).
A szabadságharc végén ismét történelmi jelentőségű helyszínné vált a károlyi kastély: a majtényi fegyverletételt követő napon, 1711. május 1-jén ugyanis itt írták alá a szatmári békeokmány hivatalos példányait.

kép kép kép




Július 4.

Az első település melyet érintett a Rákóczi Emlékmenet Magyarországon Pátyod volt.

kép kép kép




Nagyecsed
Egykor Szatmár vármegyében, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekvő város. A Báthory család egyik ágának előnevét adó település a 17. század végén a Rákóczi-ház fontos uradalmi központja volt, ide tartozott Tarpa is. Az ecsedi láp hajdan bevehetetlen várának külső védműveit a császáriak lerombolták, 1703-ban így ellenállás nélkül, a Rákóczihoz csatlakozott első főúr, báró Melith Pál felszólítására meghódolt a kurucoknak. Rákóczi 1703. október 9–10-én és 1705. december 12–17-én is Ecsednél táborozott, s miután meggyőződött az őseitől örökölt birtok kedvező fekvéséről, elhatározta, hogy helyreállítja, sőt komoly erősséggé építteti ki francia hadmérnöki tervek alapján. (Miután elrendelte Szatmár várának lerombolását, Ecsed annak szerepét is átvette volna.)
Rákóczi később még két alkalommal vonult át rajta: a marosvásárhelyi fejdelmi beiktatásra tartó útja során, 1707. március 17-én, majd ősszel az Erdélyből kiszorult rendek kisvárdai tanácskozására igyekezvén, november 25–26-án, amikor a vár és a város védműveinek folyó építkezéseit is megszemlélte. Az erődítési munkálatok azonban 1711-re sem fejeződtek be, a vár így inkább csak hadianyag- és élelmezési raktárként szolgált, illetve foglyokat őriztek benne. 1711. február 23-án a fegyverszüneti tárgyalások meghosszabbításának feltételeként vonultak be a császáriak, de Rákóczi rosszallása miatt Károlyi kieszközölte Pálffynál az őrség visszavonását. A szatmári béke után ismét lerombolták, várának ma már nyoma sincs.

kép kép kép




Nyírbátor
A történelmi Szabolcs vármegyében, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekvő település. A szabadságharc idején Rákóczi fejedelem több alkalommal is járt a városban: 1703. október 10-én Szatmár alól Tokaj ostromára menet, 1705. okt 19-én Erdély felé tartó útja során, 1708. január 31-én pedig nagykárolyi vendégeskedése előtt érintette Nyírbátort. Ez utóbbi alkalommal a fejedelem magántitkára, Beniczky Gáspár naplójában igen részletes leírást ad a Báthoryak által építtetett gótikus református templomról. A minorita templom ekkor romokban állt, csak a szatmári béke után épült újja Kelemen Didák szerzetes kezdeményezésére, Károlyi Sándor támogatásával. A templomnak azonban ennél is jelentősebb kuruc kori vonatkozása van: a híres Krucsay-oltárt ugyanis Krucsay János volt kuruc ezereskapitány készíttette. Az 1729–1731 között felállított, gyönyörű barokk passió-oltár készíttetésének hátterében egy igen különös történet, mondhatni cifra história áll: Krucsay ugyanis 1727 végén bíróság elé állíttatta és kivégeztette többszöri házasságtörésen ért feleségét, Tolvay Borbálát. Az egyik legenda szerint a férj utólag megtudta, hogy ártatlanul küldte halálba a nejét, s engesztelésül állíttatta az oltárt. A valóság az, hogy az asszony csakugyan elkövette a házasságtörés bűnét, ráadásul visszaesőként, de leleplezése után kolostori menedékhelyet keresett magának a zempléni Rádon. Innen Krucsay fondorlatos módon, a kisvárdai plébános jóhiszemű közreműködésével csalta ki és adta bíróságra, majd hóhérkézre feleségét. Az oltár tehát nem Tolvay Borbála ártatlanságának bebizonyosodása, hanem inkább a rádi minoriták asilum-jogán esett sérelem miatti engesztelésül készült el. A történet pikantériájához hozzátartozik még, hogy az első feleség kivégeztetését követően Krucsay rendkívül gyorsan megnősült: a nála 28 évvel fiatalabb Pogány Borbálát vezetvén oltár elé. Úgy tűnik tehát, hogy Krucsay már kikapós első neje életében eltervezte az újabb házasságot, s így némi lelkifurdalás is motiválhatta. Később magát Krucsayt is az oltár alatt temették el 1741-ben, majd második nejét, Pogány Borbálát is a templomban helyezték végső nyugalomra 1777-ben.

Július 5.

Nagykálló
Hajdan Szabolcs vármegyéhez, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez tartozó város. A Kállay család birtokát 1574-ben országgyűlési végzéssel emelték a királyi végvárak sorába. A Rákóczi-szabadságharc kezdetén kisebb császári őrség védte, 1703. július 29-én maga Rákóczi foglalta el. A vár négy ágyúja képezte a kurucok első tüzérségi felszerelését, s e győzelem hatására hódoltak meg a nagy Hajdúvárosok is Rákóczinak. A kurucok oldalára állt a császári helyőrség is, alparancsnokuk, Johann Eckstein később ezereskapitány lett, s 1709-ben Veszprém várának főkapitányaként esett Siegbert Heister tábornagy fogságába, aki kivégeztette. (Katonai helytállásáért és a származása ellenére felvállalt ügy melletti hűségéért elszenvedett vértanúsága miatt az aradi vértanúk előképét tisztelhetjük személyében.) A Szabadság téren 2003-ban felállított bronz Rákóczi-mellszobor (Nagy Lajos Imre alkotása) 2007-ben a fémtolvajok áldozatául esett, de 2009-ben újraöntötték és ismét felállították.

kép kép




Újfehértó
Hajdan Szabolcs vármegyében, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekvő, 1992 óta városi címmel bíró település. Itt, az akkor többnyire Rácz-Fejértó néven emlegetett településen született Nyúzó Mihály, a szabadságharc neves ezereskapitánya. A vitéz lovassági főtisztet előbb a fejedelem, majd miután aláírta a szatmári békét, Károlyi közbenjárására III. Károly is megnemesítette. Bronz mellszobra ma a város főterén látható (Zagyva László alkotása, 1997).

kép kép kép kép kép









Téglás
Hajdan Szabolcs vármegyében, ma Hajdú-Bihar megyében fekvő település. A módos mezőváros a Rákóczi-szabadságharc alatt jelentős számú katonát állított ki, akik előbb a Hajdúvárosokkal közös regimentben, majd Bessenyei Zsigmond ezredében szolgáltak. A szabadságharc végén fontos találkozó színhelye volt: 1711. január 25-én itt tárgyalt először személyesen Pálffy János tábornagy, a császári csapatok főparancsnoka és Károlyi Sándor kuruc tábornagy, a fejedelem megbízottja.

Debrecen
Egykor Bihar (és kisebb részben Szabolcs) vármegyéhez tartozó mezőváros, majd 1690-től szabad királyi város, ma Hajdú-Bihar megye székhelyeként megyei jogú város és az ország második legnépesebb települése. Debrecen főbírája, Dobozi István 1703. július 27-én, a sámsoni táborban hódolt meg Rákóczinak. Kálló várának megvétele után Rákóczi két napig a debreceni Nagyerdőnél táborozott (1703. augusztus 2–3.), de a városba nem szállt be. A cívis város polgárai többnyire mentesültek a beszállásolás terheitől és katonákat sem kellett kiállítaniuk, de így is szép számú debreceni önkéntes állt be a kuruc seregbe, a hadellátás terén pedig Debrecennek is óriási anyagi áldozatot kellett vállalnia a nyolc évig tartó szabadságharc folyamán. Ugyanakkor a fejedelem két ízben is kitelepítette a császári fősereg vonulásának útjába eső, de védhetetlen város lakosságát. (Louis Herbeville marsall katonái 1705 őszén, Jean-Louis Rabutin de Bussy marsall csapatai pedig 1706/1707 telén dúlták fel az üresen maradt várost.) Debrecen ebben az időben közjogilag az Erdélyi Fejedelemség része volt, szabad királyi városi rangját is a marosvásárhelyi országgyűlésen iktatták törvénybe 1707 áprilisában.
1710 végén Debrecenben ütötte fel főhadiszállását Pálffy János gróf, a császári sereg újonnan kinevezett főparancsnoka. Komáromy Csipkés György főbíró Cegléd (ma Kossuth) utcai házában volt elszállásolva, ahol Pálffy Károlyi Sándorral is tárgyalt a békekötés feltételeiről. (1744-ben ugyanebben az épületben szállásolta el a város a Károlyi temetésére utazó országos méltóságokat.) A szatmári békekötést megelőző tárgyalások emlékére a Csokonai-kör 1903-ban domborműves táblát állíttatott a Komáromy-ház falán, az épületet azonban 10 évvel később lebontották, és a szomszédos telkekkel összevont helyén a pénzügyi palota épült fel. A Tóth András (1858–1929) szobrászművész alkotta emléktábla 1914 októberében került végleges helyére az új épület előcsarnokában, egy az áthelyezés okát megmagyarázó kísérőtáblával együtt.

Július 6.

Tiszanána
Község az egykori Heves–Külső-Szolnok vármegyében, ma Heves megyében. Helyi források szerint 1707-ben, a rác betörés után csupán 25 fős faluból hárman is csatlakoztak a Szabadságharchoz.

Jászkisér
Egykor a Jász kerülethez, ma Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez tartozó település. A reformáció idején a Jászság zömmel katolikus maradt, egyedül Kisér vált tartósan reformátussá. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kisériek a „nemes jász regimentben” szolgáltak. A fejedelem 1710 tavaszán Jászkisérnél ütötte fel táborát, s március 25-től – rövid megszakítással – egészen április 20-ig itt tartózkodott. Ennek emlékét idézi a Makovec Imre tervezte művelődési ház előtt 2003-ban felavatott (majd fémtolvajoktól visszaszerezve 2007-ben helyreállított) bronz Rákóczi-szobor (Szanics Mihály alkotása).

Besenyszög
A ma Jász-Nagykun-Szolnok megyében fekvő település a hajdan Heves–Külső-Szolnok vármegyéhez tartozó Szög és Szentiván (részben Fokorú és Szászberek) falvak helyén jött létre. A Rákóczi-szabadságharc idején Szög pusztaként szerepel, Rákóczi 1710. április 20. és május 4., majd július 2. és 4. között itt, a „szegi táborban” tartotta főhadiszállását.

Szolnok
Egykor kamarai mezőváros Heves–Külső-Szolnok vármegyében, ma Jász-Nagykun-Szolnok megye székhelye. A Zagyva tiszai torkolatánál kiépített vára a Rákóczi-szabadságharc kezdetén a császáriak tiszai védelmi vonalának egyik legfőbb támaszpontja volt Tokaj és Szeged között. A kurucok rohammal vették be 1703. szeptember 21-én, amikor a vár ír származású császári parancsnoka, Harry Watters kapitány is életét vesztette. A kurucok 1706. augusztus végéig tartottak benne helyőrséget, akkor azonban Rabutin tábornagy csapatainak fenyegető közeledésére Károlyi Sándor a fejedelem parancsára kiürítette és felgyújtotta a várost. Rabutin a várat helyreállította, s néhány hónapig császári katonaság állomásozott benne, de 1707 elején ők is kiürítették, s ezt követően Szolnok évekig pusztán állott. Rákóczi 1710 tavaszán helyreállíttatta, és újra őrséget helyezett el benne Csajághy János brigadéros parancsnoksága alatt, aki azonban 1710. október 17-én kénytelen volt kapitulálni Jacob Joseph Cusani őrgróf, császári lovassági tábornok előtt. A vár helyén ma a művésztelep található.

Rákóczifalva
Hajdan puszta Heves–Külső-Szolnok vármegyében, ma Jász-Nagykun-Szolnok megye legfrissebben városi címet nyert települése. A település közigazgatási területe egykor II. Rákóczi Ferenc birtoka volt. Az itt állt hajdani kastély eredeti boltozatos épületét (amelynek falában jóval későbbi téglák mellett állítólag 1706-os évszámmal ellátott faragott követ is találtak) talán a fejedelem számára épült. Maga a község 1883-ban alakult meg, s Magyarország 3 Rákóczi nevét viselő települése közül a legrégebbi. A kastélyt 1893-ban elbontották, és anyagából épült fel a községháza, a jegyzői lak és az iskola is. Utóbbi falán szép epigramma hirdeti az épület anyagi eredetéből merített szellemi forrást:


Várpalotád romjait idehoztuk s vár leve újra.
A népiskola most nemzeti létrafokunk.
Zászlód leng ormán s szellemed ül diadalmat,
Még a falak között él gyermekeink serege.

A Rákóczi-kultusz ma is eleven hagyomány: ezt tanúsítja a községháza előtt 1986-ban felállított Rákóczi-mellszobor, a helyi kuruc hagyományőrző egyesület tevékenysége, sőt a településen található Macimúzeum is, ahol különlegességként kurucmacik (kuruc ruhába öltöztetett, zsűrizett játékfigurák) is megtalálhatók.

Július 7.

Szentes
Hajdan község Csongrád vármegyében, ma Csongrád megye harmadik legnépesebb városa. Az újabb kori katonai hagyományaira büszke településen jelenleg működő alakulat II. Rákóczi Ferenc nevét viseli (MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred). 1971-ben az akkor Esze Tamás nevét viselő laktanya előtt állították fel a kuruc talpasok híres vezérének kőből készült mellszobrát, amelyet Benke Zoltán készített sorkatonai szolgálata alatt. A szobor ma az ezred alakulóterén áll.

Hódmezővásárhely
Hajdan mezőváros Csongrád vármegyében, ma megyei jogú város Csongrád megyében, a megye második legnépesebb és az ország második legnagyobb területű városa. A Rákóczi-szabadságharc idején egyike a még gyéren lakott Dél-Alföld legjelentősebb településeinek, földesura Bercsényi Miklós gróf, a kuruc hadsereg főgenerálisa volt, aki 1709-ben bérbe adta Károlyi Sándor tábornagynak.

Nagykálló
Hajdan Szabolcs vármegyéhez, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez tartozó város. A Kállay család birtokát 1574-ben országgyulési végzéssel emelték a királyi végvárak sorába. A Rákóczi-szabadságharc kezdetén kisebb császári orség védte, 1703. július 29-én maga Rákóczi foglalta el. A vár négy ágyúja képezte a kurucok elso tüzérségi felszerelését, s e gyozelem hatására hódoltak meg a nagy Hajdúvárosok is Rákóczinak. A kurucok oldalára állt a császári helyorség is, alparancsnokuk, Johann Eckstein késobb ezereskapitány lett, s 1709-ben Veszprém várának fokapitányaként esett Siegbert Heister tábornagy fogságába, aki kivégeztette. (Katonai helytállásáért és a származása ellenére felvállalt ügy melletti huségéért elszenvedett vértanúsága miatt az aradi vértanúk eloképét tisztelhetjük személyében.) A Szabadság téren 2003-ban felállított bronz Rákóczi-mellszobor (Nagy Lajos Imre alkotása) 2007-ben a fémtolvajok áldozatául esett, de 2009-ben újraöntötték és ismét felállították.

kép kép






Július 8.
Kiskunhalas
Hajdan a Kiskun kerület legjelentősebb mezővárosa, ma a negyedik legnépesebb város Bács-Kiskun megyében. 1703. október 5-én Johann Kyba császári ezredes, a bródi vár és a Száva melléki végvidék parancsnoka – bár maga is halálosan megsebesült –, Halasnál mért vereséget a Deák Ferenc ezereskapitány vezette kuruc seregre. – Az ütközetben elesett 234 kuruc katonát a helybeliek közös sírban (Kuruczhalom) temették el, s ez az egyetlen szakszerűen feltárt korabeli tömegsír, amelynek maradványait Bartucz Lajos antropológiai vizsgálatokkal azonosította. „Kiskunhalas kegyeletes közönsége” 1904-ben Damkó József „Búsuló kuruc” szobrának felállításával örökítette meg az elesettek emlékét. (Ez volt az ország első köztéri kuruc szobra.) A fejedelem mészkőből faragott mellszobra a nevét viselő iskola előtt kapott helyet (Andreas Papachristos alkotása, 1976).

Baja
Hidvégi-Üstös Pál partnerének, a Lafuma sportruházat forgalmazójának székhelye. A Rákóczi Szövetség helyi elnökével találkoztunk.

Szekszárd
Hajdan mezőváros Tolna vármegyében, ma Tolna megye székhelyeként az ország legkisebb megyei jogú városa. 1710. október végén Szekszárd közelében esett császári fogságba béri Balogh Ádám kuruc brigadéros. Elfogatásának helyszínét a néphagyomány egy a város déli részén álló öreg fához köti, ahol 1931-ben emlékművet állítottak az esemény megörökítésére (Mutschenbacher Ödön kőfaragó munkája). A megyeházán emlékszobát rendeztek be a Rákóczi-kor neves kutatójának, Esze Tamás történésznek a tiszteletére, akinek hagyatéka a megyei levéltárba került, itt található többek között Esze Tamás kuruc brigadéros Rákóczitól nyert címeres nemeslevele is.

Kölesd
Község Tolna vármegyében, ma Tolna megyében, a Sió csatorna partján. A falu közelében, a tabodi mezőn aratott győzelmet 1708. szeptember 2-án Balogh Ádám kuruc brigadéros Pflueg császári őrnagy 2600 főnyi, nagyrészt rácokból álló csapata felett. A kurucok 25 zászlót zsákmányoltak, és Pflueg őrnagyot is foglyul ejtették. A győzelemnek különösen morális értéke volt jelentős nem sokkal Rákóczi katasztrofális trencséni vereségét követően. Az eseményre Balogh Ádám kőszobra emlékeztet (Tamáska János alkotása, 2002).

Július 9.
Siófok
Egykor Veszprém vármegyéhez tartozó falu, ma Somogy megyében fekvő üdülőváros a Balaton déli partján, a Sió kifolyásánál. A foki vár a Rákóczi-szabadságharc alatt a Sió mentén kiépített kuruc védelmi vonal egyik támaszpontja volt. Rákóczi 1705-ben pecsétet adományozott a településnek. Ma a városhoz tartozik Balatonkiliti is, ahol Károlyi Sándor szenvedett 1705. március 31-én vereséget a császáriaktól. II. Rákóczi Ferenc szobrát (Varga Imre alkotása) előbb egy közintézmény belső udvarán (1998), majd a város főterén nyert elhelyezést (2005). Bottyán János nevét ma általános iskola őrzi, ahol a kuruc generálisnak beltéri bronz mellszobra is látható (Veszprémi Imre alkotása, 1961).

Balatonkenese
Egykor község Veszprém vármegyében, ma város Veszprém megyében, a Balaton északkeleti partján. 1707-ben a község melletti Hosszúmezőn aratott kisebb győzelmet Balogh Ádám a császáriak fölött. Ennek emlékére állították fel 2003-ban, a Honvéd Üdülő kertjében Balogh Ádám fából faragott, egész alakos szobrát (Berek Lajos alkotása).

Sümeg
Hajdan vár és mezőváros Zala vármegyében, ma város Veszprém megyében. Vára a Rákóczi-szabadságharcban játszott utoljára komoly katonai szerepet. 1704-ben, Károlyi Sándor dunántúli hadjárata idején Széchényi Pál kalocsai érsek és veszprémi püspök váraként még semleges maradt. 1705 őszén került tartósan kuruc kézre, s 1708–1709-ben a Dunántúl legfontosabb kuruc erőssége.

Július 10.
Győrvár
Község Vas vármegyében, ma Vas megyében. 1706. november 6–7-én a dunántúli kuruc csapatok Bezerédj Imre brigadéros és Balogh Ádám ezereskapitány vezetésével itt arattak fényes győzelmet Hannibal Heister császári tábornok 4 ezer főnyi seregén. Sibrik Gábor alhadnagy hosszas üldözés után magát a tábornokot is elfogta. Az esemény és annak résztvevői emlékére 1932-ben egy obeliszket állítottak fel közadakozásból, majd a megrongálódott emlékművet 1981-ben újjáépítették. Évről évre itt tartják a helyi hagyományőrzők megemlékezéseit.

Körmend
1699-ben és 1702-ben is elrendelte a bécsi kormányzat a körmendi vár lerombolását, azonban a város földesura, Batthyány II. Ádám országbíró megmentette várát a pusztítástól. 1703-ban kitört a Rákóczi-szabadságharc, ebben az évben elhunyt az országbíró, s mivel fiai kiskorúak voltak, ezért a szabadságharc alatt özvegye, Strattmann Eleonóra birtokolta és irányította a Batthyány birtokokat, így Körmendet is. A körmendi hajdúvitézek 1704 januárjában csatlakoztak a felkelőkhöz, azonban a császáriak ellentámadása kiszorította Károlyi Sándor kurucait a Dunántúlról. Hamarosan azonban újra a felkelők kezére került a város: innen keltezte leveleit Károlyi júliusban és augusztusban is. Szeptember 10-én azonban Pálffy János horvát bán császári csapatokkal elfoglalta Körmendet. Ezután 70 fős helyőrséget szállásoltak el, akiket a városnak kellett ellátni. 1705-ben Hannibal Heister táborozott Körmenden, csapatai súlyos pusztítást okoztak a településen, ahonnan Vak Bottyán téli hadjárata űzte el a császári helyőrséget. 1706. március 12-én Heister visszafoglalta a várost, amit augusztus 6-án Esterházy Antal kurucai kerítettek hatalmukba. A kurucok a várat és a várost is felégették. 1706 őszén Guido Starhemberg labanc generális foglalta vissza a romos várost. 1707-ben Bottyán János csapatai zárták körül Körmendet, azonban elfoglalniuk csak a következő év elején sikerült a 18 fősre olvadt császári őrségtől. A győztes kurucok lebontották a várost védő palánkot, és betemették a várárkot. Esterházy Antal el volt szánva a vár lerombolására is, azonban Strattmann Eleonóra kérésére elállt ettől. 1709. június 26-án a császáriak Körmendnél szórták szét Béri Balogh Ádám kurucait, akik az év végén végleg kiszorultak a Dunántúlról. A végvárból barokk kastély, a palánkkal körülvett hajdúvárosból pedig virágzó kisváros lett a 18. század derekán.

Szombathely
Egykor mezőváros Vas vármegyében, ma a megye székhelye. Miután nem rendelkezett védművekkel, 1704 és 1709 között még a dunántúli országrészhez képest is gyakrabban cserélt gazdát a kurucok és labancok között. 1707 elején, majd az év őszén hosszabban időzött a városban Bottyán János kuruc tábornok is, januárban Virágos Ferenc házában lakott. A város 1962-ben a megye jeles szülöttjének, Balogh Ádámnak állított emléket egy domborműves táblával (Majthényi Károly alkotása).

Kőszeg
Egykor szabad királyi város Vas vármegyében, ma mindössze 12 ezer lakosával is Vas megye harmadik legnépesebb városa. A Rákóczi-szasbadságharcban gyakran cserélt gazdát a város, sokat szenvedett a kuruc és a császári katonaságtól is. 1705 végén pusztító ostrommal tudták csak elfoglalni a Kisfaludy György brigadéros vezette kurucok. Később főként Andrássy Pál generális és Bezerédj Imre brigadéros tartózkodott a városban. 1708-ban itt tartóztatták le saját tisztjei Bezerédjt, aki már erősen fontolgatta az átállás lehetőségét. 1710 őszén, az utolsó kuruc hadjárat idején Balogh Ádám brigadéros kért sarcot a várostól a szüret biztosítása végett, de az alkudozások során támadt viszály és lövöldözés közben a kurucok gyújtogatni kezdtek, s egy szélvész miatt a város teljesen leégett. Balogh ugyan mentegette magát az eset miatt, és az engedetlen, sőt fegyverkező polgárságra hárította a felelősséget, később azonban az egyik vádpont volt ellene a császári hadbíróság előtt.

Július 11.
Pápa
Hajdan vár és mezőváros Veszprém vármegyében, ma Veszprém megye második legnépesebb városa. Az egykori pápai végvár tisztjei voltak az első dunántúli kurucok, akik még Rákóczi csapatainak megérkezése előtt, 1703 végén felkeresték Bercsényi Miklóst somorjai főhadiszállásán, és letették a hűségesküt. Hívásukra Károlyi Sándor kelt át a Dunán, s Pápán ütötte fel főhadiszállását, miközben csapatai hetek alatt meghódították az országrészt. A város (a Dunántúllal együtt) 1704 folyamán többször is gazdát cserélt, maga a pápai főkapitány, Esterházy Antal az év májusában, Forgách Simon hadjárata során állt át a kurucokhoz. 1705 végén Bottyán János vette be rohammal. Ez volt a vár utolsó ostroma, s mivel elavult védművei komoly harcokat már nem álltak volna ki, 1707-ben ellenállás nélkül kerül Rabutin császári tábornagy kezére, aki felgyújtotta a várost. Pápa templomai is fontos Rákóczi-kori emlékeket rejtenek: Római katolikus plébániatemplomában kötött házasságot 1707. március 7-én az öreg Bottyán János az ifjú Forgách Juliannával. 1713-ban a református templomban vagy temetőben helyezték végső nyugalomra Csajághy János volt kuruc brigadérost, 1736-ban pedig a ferences templomban temették el Tersztyánszky István egykori kuruc ezereskapitányt.

Koroncó
Egykor Győr vármegyében, ma Győr-Moson-Sopron megyében fekvő település. 1704. június 13-án határában vívták a szabadságharc első nagy csatáját. A császári sereg élén maga a fővezér, Siegbert Heister tábornagy állt, a kurucokat pedig Rákóczi dunántúli csapatainak főparancsnoka, Forgách Simon tábornagy vezette. A kurucok ugyan a csata első fázisában ügyes átkoroló mozdulatot hajtottak végre, s a császári ágyútüzet is huzamos ideig állták, ám végül a döntő rohamra nem sikerült rávenni az újonc katonákat, pedig parancsnokaik (Forgách Simon mellett Esterházy Antal, Ebeczky István és Andrássy István is) példamutató hősiességgel álltak élükre. A 18 ezer főnyi, jórészt kiképzetlen újoncokból álló kuruc sereg végül súlyos vereséget szenvedett a mindössze 3600 főt számláló (bár kétszeres tüzérségi fölényben lévő) császáriaktól: az előbbiek vesztesége kb. kétezer főre, az utóbbiaké mindössze 100-ra tehető. A csatatér alaposabb kutatása egyelőre még várat magára.

Július 12.
Győr
Pöspöki város és vár, hajdan Győr vármegye, ma Győr-Moson-Sopron megye székhelye. A török és a kuruc harcok idején is a Duna-vonal fontos támaszpontja volt, Rákóczi sosem foglalta el, de a vár császári őrségéből többen is a kurucok közé szöktek, így például Szekeres István, Fekete István és Wolfart (Bolfort) Ádám kuruc ezredesek is. Bottyán János 1707. június 22/23-án éjszakai rajtaütéssel támadt Győr külvárosai, Győrsziget és Újváros ellen, de a kurucok hajnalban visszavonultak lébényi táborukba. A szatmári béke után Győr főtere még egy kapcsolódó történelmi esemény helyszínévé vált: 1714. szeptember 25-én itt hullott porba a lőcsei fehérasszonyként elhíresült Korponay Jánosné Géczy Julianna szép feje. Az asszony Lőcse 1710. évi kapitulációjakor játszott közvetítői szerepet kedvese, Andrássy István kuruc városparancsnok és az ostromló császáriak között, 1712-ben pedig azzal keltett feltűnést, hogy feljelentést tett Pálffy Jánosnál egy új felkelés előkészítéséről. Állítása szerint Rákóczi által írt leveleket adtak át neki kézbesítésre volt kuruc főembereknek (Esterházy Dániel, Ráday Pál, Sréter János stb.), de a leveleket nem tudta felmutatni, mert azokat – Rákóczi hazatérésének híresztelésére részben a kurucok bosszújától tartva, részben a mozgalomban érintett édesapja, Géczy Zsigmond egykori kuruc ezredes védelmében – elégette. Az ellentmondásba keveredett, két tűz közé szorult asszonyt a király nyomására rendi bíróság ítélte halálra. Győr Belváros halotti anyakönyvének tanúsága szerint a székesegyház temetőjében helyezték végső nyugalomra. Regényes életét Jókai Mór örökítette meg.

Tata
Hajdan mezőváros Komárom vármegyében, ma Komárom-Esztergom megye harmadik legnépesebb városa. Középkori eredetű vára főként a török időkben játszott fontos szerepet: 1543 és 1686 között kilencszer cserélt gazdát! A Rákóczi-szabadságharc alatt császári őrség volt benne, a kurucok azonban rövidebb időre két ízben is birtokba vehették: 1704-ben Károlyi Sándor, 1705-ben pedig Bottyán János csapatai foglalták el.

Július 13.
Veresegyház
Hajdan falu Pest-Pilis-Solt vármegyében, ma város Pest megyében. A szabadságharc idején is népes község mellett táborozott Rákóczi fejedelem 1705. július 6–8. között.
kép kép kép






Gyömrő
Egykor község Pest-Pilis-Solt vármegyében, ma város Pest megyében. A szabadságharca idején Rákóczi két ízben járt a településen: előbb 1704. április 24-én, midőn Egerből tervezett dunántúli hadjáratára vonult, majd jó egy évvel később, miután második dunántúli expedíciós terve is meghiúsult, 1705. július 3-án ismét Gyömrő mellett táborozott. Ekkor tartotta a visszavonulás miatt elcsüggedt katonáinak híres gyömrői beszédét. Az esemény 250. évfordulójára emlékoszlopot állították fel a Mánya-réten, a tricentenárium alkalmából pedig Rákóczi bronz szobrát avatták fel a város központi parkjában (Ifj. Pál Mihály alkotása). Utóbbit 2008-ban fémtolvajok lopták el és értékesítették, de hamarosan újra felállították.

Budapest
Hazánk fővárosa három történelmi város (Pest, Buda és Óbuda), majd számos azokat övező település egyesítésével jött létre. A Rákóczi-szabadságharc alatt Pest és Buda szabad királyi városok és Óbuda királyi mezőváros mindvégig császári kézen maradtak. Pest falai ellen 1704. december 23/24-én éjjel a kurucok ostrommal is próbálkoztak, s minden bizonnyal a városban is akadt segítőjük, de a támadást sikerült visszaverni. Buda elővárosa, Újlak ellen is többször próbálkoztak a kurucok, s az ő felbukkanásaik, támadásaik emlékét őrzi a Kurucles helynév is. 1711. február 6-án Buda várában végezték ki Balogh Ádám kuruc brigadérost. A mára szintén Budapesthez tartozó települések közül Rákoscsabán táborozott Rákóczi 1705. július 4–6. között, nevezetes gyömrői beszédét követően. Nem sokkal előbb, július 1-jén kibocsátott meghívóival a fejedelem a hagyományos Rákos-mezei országgyűlések helyszínére hirdette meg azt az országgyűlést, amelyet végül a Szécsény melletti Borjúpáston tartottak meg. Csabai tartózkodásának emlékét a református templom gyülekezeti termének falán elhelyezett bronz domborműves márványtábla hirdeti (Mecseki Hargita alkotása, 2010). A fővárosban két jelentős köztéri szobra van Rákóczinak: Pásztor János alkotását 1937-ben állítottak fel a Parlament előtt. A fejedelmet hadvezérként ábrázoló 6 m magas bronz lovasszobor 4,7 m magas gránit talpazaton áll, az utóbbin a szabadságharc kezdetén zászlajára tűzött jelmondattal (Cum Deo pro patria et libertate ¬– magyarul: Istennel a hazáért és szabadságért), híres kiáltványának kezdő szavaival (Recrudescunt diutina inclytae gentis Hungarae vulnera, azaz: Megújulnak a dicsőséges magyar nemzet régi sebei) és a koronás címerrel. A Hősök terén, az Ezredéves Emlékmű oszlopsorán 1955-ben állították fel a másik Rákóczi-szobrot, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotását. A 2,8 m magas bronz szobor talapzatán ugyancsak Kisfaludi Strobl által készített bronz dombormű látható azzal a jelenettel, amikor a szabadságharc kezdetén Esze Tamás fogadja a hazatérő fejedelmet.

Július 14.
Romhány/Kétbodony
Községek az egykori Nógrád vármegyében, ma Nógrád megyében. A Romhánytól északra húzódó völgyben vívták 1710. január 22-én a Rákóczi-szabadságharc utolsó nagy csatáját. Rákóczi a császáriak érsekvadkerti támaszpontjának megtámadását és a frontvonalak mögött elszigetelt Érsekújvár megsegítését tűzte ki célul. A 12 000 főnyi kuruc seregben kb. 3500 lengyel és svéd katona is harcolt, akik a poltavai csata után az oroszok elől menekülve álltak Rákóczi zsoldjába. A Lókus patak völgyében lezajlott összecsapás során a svéd–lengyel segélyhad sikeres rohamot intézett a Joseph Sickingen altábornagy által vezetett 1500 fős császári csapat jobb szárnya ellen, melyet a mocsárba szorított. Ekkor azonban zsákmányolni kezdtek, s a császáriak bal szárnyán Saint-Croix tábornok sikeres ellentámadással verte vissza a kurucokat. A vereséghez maga Rákóczi és tábornagya, Károlyi Sándor is hozzájárult, mivel a tartalékban álló kuruc sereg zömével végig tétlenek maradtak. A kurucok vesztesége 350, a császáriaké 750 fő körüli volt. A falu szélén, a Szátokra vezető út mellett avatták fel 1932-ben a csata emlékművét, a 8 méter magas, turulmadaras obeliszket, amelyen domborműves Rákóczi-portré, valamint a csata rövid leírását tartalmazó, az elesett kuruc főtiszteket név szerint is megemlítő és a csatában részt vevő lengyel és svéd katonáknak is emléket állító tábla látható. A csata történetének korszerű feldolgozása Markó Árpád nevéhez fűződik, napjainkban pedig Négyesi Lajos, a Hadtörténeti Múzeum munkatársa tárt fel új eredményeket a csatatér terepkutatásával.
kép kép kép






Szécsény
Város az egykori Nógrád vármegyében, ma Nógrád megyében. Itt, az ún. Borjúpáston tartották a kurucok első magyarországi gyűlésüket, amelyen vezérlő fejedelemmé választották II. Rákóczi Ferencet. Ma az egykori Forgách-kastélyban elhelyezett múzeum, a ferences templom és rendház műemlékegyüttese, valamint az egykori városfal maradványai és néhány bástya idézi a korszakot. A fejedelem kőből készült mellszobra a városháza előtt látható (1955), egész alakos bronzszobrát pedig a város központi parkjában állították fel (id. Szabó István alkotása, 1965).
kép kép kép kép kép kép









Július 15.
Gyöngyös
Hajdan Heves–Külső-Szolnok vármegye legjelentősebb mezővárosa, ma Eger után Heves megye második legnagyobb települése. 1703 őszén a megye kuruccá lett nemessége innen vonult Almásy János vezetésével Eger körülzárására, 1704-ben két ízben is az udvar és Rákóczi között folyó béketárgyalások helyszíne volt. A fejedelem egykori házát a 20. század elején lebontották, a helyén felépített palota Fő téri kapuzata fölött a Gyöngyösi Kereskedelmi és Gazdasági Bank Rt. által 1911-ben állíttatott emléktábla hirdeti a hely történelmi jelentőségét. 1709-ben itt, a város ferences templomában temették el Bottyán János kuruc generálist, aki szeptember 26-án vagy 27-én hunyt el tarnaörsi táborában. Sírja a 19. sz. végén már nem volt fellelhető, emlékét a templom falán 1907-ben elhelyezett márványtábla őrzi, melynek patetikus feliratát maga Thaly Kálmán fogalmazta. Ugyancsak Gyöngyösön hunyt el 1710. szeptember 22-én vagy 27-én Bárkányi János ferences szerzetes, Rákóczi hajdani nevelője, de mára az ő sírja is ismeretlen. A Barátok terén, a ferences kolostor előtt áll Bottyán János lovasszobra (Mihály Árpád alkotása, 1969). 2003-ban a fejedelem is egész alakos bronzszobrot kapott, majd 2007-ben Bercsényi Miklós főgenerális, Almásy János és Bottyán János portrészobraival egészült ki a kompozíció (Györfi Sándor alkotása a Könyves Kálmán téren).
kép kép kép kép kép kép kép









Eger
Püspöki (1804-től érseki) város az egykori Heves–Külső-Szolnok vármegyében, ma Heves megye székhelyeként megyei jogú város. A város fölött épült vára hajdan Borsod vármegyéhez tartozott. Eger városát Bercsényi Miklós foglalta el 1703. október 30-án, miután magyar őrsége átállt a kurucokhoz. Telekesy István püspök-főispán papjaival Budára akart vonulni, de Gyöngyösön feltartóztatták, és Bercsényi Füzesabonyban, majd Cserép várában jelölt ki számára kényszertartózkodási helyet. A tisztes fogság alatt az ősz főpap elszánta magát a csatlakozásra, s a megyéspüspökök közül egyedüliként Rákóczi hűségére tért. A szécsényi országgyűlésen szenátorrá választották, Ónodon pedig a trónfosztást is aláírta. A szabadságharc végén az esztergomi érsek megfosztotta főpapi címétől, s csak a pápai nuncius nyomására helyezték vissza. A vár főként német és rác katonákból álló császári őrsége a város feladása után is ellenállt, s 1704 márciusában maga a fejedelem sem boldogult az ostrommal. Ekkor 8 havi fegyverszünetben állapodtak meg, így a vár csak 1705. január 2-án került a kurucok kezére. Rákóczi 1705. február 28-án vonult be először a felszabadított városba, s itt tartózkodott egészen június 20-ig, majd ez év október 10–12-én Erdély felé menet tért be a városba. 1706. február végétől április 20-ig – kisebb megszakításokkal – ismét Egerben tartotta főhadiszállását, majd 1708. május 15. és június 14. között ismét Egerben időzött, midőn a vármegyék és városok követeivel, a szenátorokkal és a Gazdasági Tanács tagjaival tárgyalt, majd megindult felvidéki hadjáratára. A trencséni csatavesztés után ugyanide vonult vissza 1708. augusztus 11-én, s ekkor szeptember 26-ig maradt a városban. Utoljára 1710. április 4–8. között időzött Egerben a fejedelem, ekkor azonban már feltartóztathatatlanul nyomultak előre a császáriak. Eger főkapitánya, Perényi Miklós brigadéros az alparancsnok és a legénység nyomására 1710. november 30-án kapitulált, s ezzel a vár hadtörténelmi szerepe véget ért.
kép kép kép






Ónod
Hajdan vár és mezőváros Borsod vármegyében, ma község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Várát és uradalmát a Rákóczi család birtokolta, de hadászati szerepe a szabadságharc idején már nem volt. 1707. május 1-jére, „Ónod mezőváros tájékára” hívta össze a rendeket, a trónfosztó országgyűlésre azonban az árvizek miatt a szomszédos körömi fennsíkon került sor. Rákóczi később még két ízben, 1708. május 12–13-án és szeptember 27-én időzött Ónodon. Később a fejedelem nővérének, Rákóczi Juliannának utódai, az Aspremontok az ónodi várban őrizték Rákóczinak lengyel földről hazakerült titkos levéltárát. Később a Sajó jelentős pusztításokat végzett a váron, amely azonban így is festői látványt nyújt meglévő sarokbástyáival, falaival, árkaival és a folyó kanyarulatával.
kép kép kép kép kép kép









Július 16.
Köröm (korábban Sajóköröm)
Község az egykori Borsod vármegyében, ma Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Ónoddal szemben fontos átkelő volt itt a Sajón, s mivel 1707 tavaszán az árvizek miatt az eredetileg kijelölt Ónod közvetlen környéke nem volt alkalmas a táborozásra, május 31. és június 22. között itt, a magasabban fekvő körömi platón tartották meg azt az országgyűlést, amelyen Turóc vármegye békepárti követeinek felkoncolása után kimondták a Habsburg-ház trónfosztását. Maga Rákóczi már 1706. október 29-én is megfordult a körömi mezőn, az országgyűlés előtt és után is hosszabban (két rövid megszakítással május 23-tól július 3-ig) időzött a táborban, majd 1708. május 12-én és 1710. október 19-én is itt kelt át a Sajón. A helybeliek igen szép emlékparkot létesítettek az országgyűlés helyszínén, ahol rendszeresen tartanak megemlékezéseket.

Szerencs
Egykor vár és mezőváros Zemplén vármegyében, ma város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A Rákócziak birtokába az első fejedelmi ős, Rákóczi Zsigmond révén került, aki előbb zálogba, majd adományba kapta I. Rudolftól. A várkastély komoly katonai szerepet a Rákóczi-szabadságharcban már nem játszott, de lakható volt, és a fejedelem többször is megfordult Szerencsen. 1704. január 16-án Tokaj alól Miskolcra tartó útja során, majd 1705. október 14–15-én a szécsényi országgyűlésről Erdélybe menet, 1706. január 16–19-én pedig ismét Miskolcra igyekezvén csak érintette a várost. 1707. május 9–24. között, az ónodi országgyűlés előtti hetekben huzamosabb időt töltött Szerencsen; az országgyűlés után, június 23-án ismét átruccant Szerencsre, hogy fogadja lengyel főúri vendégeit. Pár nap múlva, a körömi mezőről Munkácsra utazott, s ekkor (július 4–6-án) újra Szerencsen van. Később még a következő alkalmakkor tartózkodik a városban: 1707. október 19–november 4., 1708. április 20–május 10., 1708. szeptember 28–október 3., 1709. május 28–31., június 1–10. és 13–17., július 7–10. és 24–28. A fejedelem emlékét a szerencsi vármúzeum mellett legújabban a nevét viselő úton felállított bronz Rákóczi-mellszobor is őrzi (Ekker Róbert alkotása, 2010).
kép kép kép kép kép kép









Tokaj
Egykor vár és mezőváros Zemplén vármegyében, ma város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Bodrog tiszai torkolatánál. Tokaj várát 1703 októberétől maga Rákóczi tartotta szoros ostromzár alatt, s a tokaji táborban eltöltött hetek a kuruc állam- és hadszervezés fontos időszakát jelentették. A várat végül 1704. január 15-én foglalták el a kurucok. A fejedelem mindössze néhány hónapig tartott benne őrséget, majd elrendelte lerombolását. A fontos vízi és szárazföldi utak találkozásánál fekvő város azonban a szabadságharc későbbi éveiben is jelentős szerepet játszott. A nevüket viselő iskolák épületei előtt helyezték el Rákóczi fejedelem (Kampfl József alkotása, 1972) és a hegyaljai felkelést kirobbantó Tokaji Ferenc (Turcsányi Árpád alkotása, 1977) mészkőből faragott mellszobrát. A szabadságharc kitörésének és Rákóczi tokaji táborozásának 300. évfordulóján, a városháza előtt állították fel a fejedelem bronz lovasszobrát (Veres Gyula Alpár alkotása, 2003). Egy évvel később Kiss Albert kuruc ezereskapitány is bronz lovasszobrot kapott (Győrfi Lajos alkotása, 2004). A kalandos életű katona Thököly hadnagya, a hegyaljai felkelés egyik előkészítője, majd Esze Tamással együtt a Rákóczi-szabadságharcot kirobbantó tiszaháti felkelés vezére volt. 1704-ben azonban fegyelmi vétség miatt a fejedelem kivégeztette.

Ibrány
Hajdan Szabolcs vármegyében, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekvő (1993 óta városi címmel bíró) település, a Rétköz központja. A felkelés kezdetén a szabolcsi nemesség kisebb része nem Kisvárdán, hanem itt, Ibrányi László megerősített kastélyában húzta meg magát. Csak 1703. augusztus elején csatlakoztak a kurucokhoz, s Ibrányi lovas ezereskapitánya lett Rákóczinak. Ezredében jórészt saját jobbágyai, Tisza melléki kiváltságolt falvak (Tiszalök, Büdszentmihály stb.) lakói szolgáltak. Maga Ibrányi a dunántúli harcok során, az 1705. április 5-i jánosházi ütközetben esett el, vagy ott szerzett sérülései következtében hunyt el nem sokkal később. (Pálffy János temettette el Jánosházán.) Ezredét Bessenyei Zsigmond vette át, árvái neveltetéséről pedig maga a fejedelem gondoskodott. A város 1998-ban állíttatta fel Ibrányi László egész alakos bronzszobrát, Györfi Sándor alkotását.
kép kép kép






Vaja
Hajdan Szabolcs vármegyében, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekvő (2009 óta városi címmel bíró) település. Rákóczi két ízben is megfordult a vajai várkastélyban. A felkelés kezdetén, 1703. július 19-én egykori bécsújhelyi rabtársát, Vay Lászlót bírta csatlakozásra, 1711. január 31-én pedig az új császári fővezérrel, gróf Pálffy János tábornaggyal tárgyalt a békekötés feltételeiről. A Vay család várkastélya a hazai késő reneszánsz világi építészet egyik szép példájaként ma kiemelt állami műemlék. Falán emléktábla hívja fel a figyelmet Rákóczi két említett látogatására. A Molnár Mátyás által alapított múzeum a fejedelem odaadó híve, Vay Ádám nevét őrzi. Unokaöccséhez, a már említett Vay Lászlóhoz hasonlóan ő is Bécsújhelyen raboskodott Rákóczival, majd a szabadságharc idején udvari főmarsall, a jászok és kunok főkapitánya, munkácsi és huszti főkapitány, szenátor, erdélyi fejedelmi tanácsúr, békési főispán, máramarosi főispáni adminisztrátor volt. Lengyelországba is követte urát, s 1719-ben hunyt el Danckában (Gdańsk). 1906-ban az ő hamvait is hazahozták, s Vaján helyezték végső nyugalomra, a református templom kertjében lévő turulmadaras síremlék alatt. A Vay Ádám Múzeum kertjében a kuruc kor szereplőinek szoborparkja kapott helyet, falai között pedig rendszeresen szerveznek tudományos konferenciákat a Rákóczi-korral foglalkozó kutatók számára.
kép kép kép kép






Vásárosnamény
Hajdan Bereg vármegyében, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nyírség és a beregi Tiszahát találkozásánál, a Tisza bal partján fekvő város. Rákóczi a Tiszabeccsel átellenben aratott győzelem után, 1703. július 18-án itt kelt át a Tiszán, s innen bocsátotta ki híres naményi kiáltványát, melyben a megyék nemességét szólította fel csatlakozásra. Később, a zsibói vereség utáni visszavonulás során, 1705. december 18-án is átvonult a városon. Namény két műemlék kastélya is kapcsolódik a kuruc korhoz: a Beregi Múzeumnak otthont adó Tomcsányi-kastély a Lónyay család 17. századi kúriájának bővítésével, átépítésével jött létre, s egykori tulajdonosai közül került ki a kuruc hadtápszervezet jelentős alakja, Lónyay Ferenc fegyveresítési és ruházati főhadbiztos. A (mára szintén átalakított) Eötvös-kúriát pedig az az Eötvös Miklós építtette 1720 táján, aki szintén kuruc hadbiztosként kezdte a közéleti pályát. A fejedelem emlékét a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium és annak kertjében Rákóczi mészkőből készült mellszobra őrzi (Ócsai Károly alkotása, 1976). A fejedelem egy másik mellszobrát pedig a város parkjában állították fel 1999-ben, ez korábban a vajai kastély kertjében állt, s mikor azt bronz szoborra cserélték, a régit Namény városának ajándékozták.
kép kép kép






Július 17.
Panyola
A kuruc rekruták emlékére e napon emléktáblát avatnak.
kép kép kép kép kép kép









Fehérgyarmat
Egykor mezőváros Szatmár vármegyében, ma város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Látnivalói közül kiemelkedik a gótikus eredetű, kazettás mennyezetű református templom.

Tiszabecs
Egykor Szatmár vármegyében, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Tisza partján fekvő település. A Rákóczi serege ellen meghirdetett nemesi felkelés résztvevői és a melléjük adott császári katonák Csáky István gróf vezetésével Tiszabecsnél ütöttek tábort. A révvel átellenben, Tiszaújlaknál aratták a kurucok első győzelmüket 1703. július 14-én. A helyi hagyomány ezt a helyszínt a Bajnoknak nevezett határrészre teszi, talán itt feküdt a labancok tábora. A tiszaújlaki emlékmű felállításával egyidejűleg Tiszabecsen, a református templom mellett is emlékművel örökítették meg a jeles eseményt.

Tiszaújlak (Vilok/?????)
Egykor mezőváros Ugocsa vármegyében, ma község Ukrajna Kárpáton túli megyéjében, a Nagyszőlősi járásban. A Tisza folyó jobb partján fekvő település az egykori sószállító útvonal fontos állomása volt, s az itteni sóhivatal tisztjei kobozták el az akkoriban sókereskedésből élő Esze Tamás javait. A tiszaháti felkelés alatt, 1703. május 24-én Esze bosszút állt a sóházon: egy rajtaütés során a kurucok részben lekaszabolták a kirendelt császári őrséget, részben maguk közé eskették az átálló katonákat, és a sótisztek is csak futással menthették meg életüket. Az egykori sóház falán ma emléktábla utal az eseményre. Ennél is jelentősebb eseménye a szabadságharc történetének, hogy Újlak és Csetfalva között, Tiszabeccsel átellenben aratta első győzelmét II. Rákóczi Ferenc 1703. július 14-én. Ennek emlékére 1906-ban turulmadaras obeliszket állítottak, amelyet azonban 1945 tavaszán, a szovjet uralom alatt lebontottak, köveit a szovjet hősi emlékműhöz használták fel, a turult pedig Ungvárra szállították, ahol ma is megtekinthető. 1989-ben társadalmi összefogással újjáépítették az emlékművet, amely az évről évre ismétlődő megemlékezések révén a kárpátaljai magyarság zarándokhelyévé vált. A település központjában pedig domborműves tábla is hirdeti Rákóczi első győztes csatájának emlékét.
kép kép kép kép kép









Július 18.
Huszt (Huszt/????)
Hajdan vár és mezőváros Máramaros vármegyében, ma járási székhely Ukrajna Kárpáton túli megyéjében. Vára a Rákóczi-szabadságharcban játszott utolsára komoly katonai szerepet. A kurucok 1703. augusztus 17-én foglalták el, és mindvégig, még a szatmári béke után is kezükben tartották, csak 1711. május 12-én adta fel parancsnoka, técsői Móricz István ezredes. A szabadságharc alatt az erdélyi kuruc rendek kétszer is tartottak országgyűlést huszton: 1706. március 8-án itt mondták ki csatlakozásukat a magyarországi konföderációhoz, 1709. október 19–26. között pedig – Erdély végleges elvesztése után – a menekültek szállásainak kiosztásáról, az ellátási gondok megoldásáról, a peres ügyek jogi egyszerűsítéséről tanácskoztak, majd hasonló ülésre került sor 1710 júniusában is. A két utóbbi gyűlésen Rákóczi is részt vett, 1711. április végére pedig ő maga ugyancsak ide hívta össze azt az országgyűlést, amelyet Károlyi és az itthon maradt kuruc rendek végül Szatmárban tartottak meg, s a békeokmány elfogadásával zárult.
kép kép kép kép kép









Dolha (Dovhe/?????)
Egykor Máramaros vármegyében, ma Ukrajna Kárpáton túli megyéjében, az Ilosvai járásban, a Dolha-patak és a Borzsa összefolyásánál fekvő város. Itt mért vereséget a tiszaháti felkelőkre 1703. június 7-én báró Károlyi Sándor szatmári főispán. Az eseményt az 1903-ban felállított turulmadaras emlékmű örökítette meg, amelyet 1923-ban megrongáltak, és csak ruszin nyelvű felirattal, turul nélkül állították helyre. A viharos idők után előbb ismét magyar nyelvű táblával egészítették ki, majd 2003-ban a turult is visszaállították az emlékműre.

Salánk (Salanki/???????)
Egykor Ugocsa vármegyében, ma Ukrajna Kárpáton túli megyéjében, a Nagyszőlősi járásban, a Borzsa partján fekvő község. Itt tartotta II. Rákóczi Ferenc utolsó hazai tanácskozását magyarországi és erdélyi szenátoraival 1711. február 12-étől. A tanácsosok Rákóczi javaslatait elfogadva csak a nagyszombati békepontok alapján történő megegyezést tartották elfogadhatónak, és felhatalmazták Rákóczit a Péter cárral folytatandó tárgyalásokra. (A fejedelem tehát ekkor már visszakozott a vajai találkozón még elfogadhatónak ítélt békekötés gondolatától, és napokon belül Lengyelországba távozott.) A gyűlésnek helyet adó salánki kastély 1717-ben, az utolsó tatárjárás alkalmával pusztult el. Ma a református templomban lévő emléktábla utal az eseményre. A falu határában áll az ún. Mikes-kútja, amelyet a fejedelemmel együtt itt tartózkodó Mikes Kelemenhez kapcsolnak: a hagyomány szerint a hű apród az általa talált kristálytiszta forrásból hordta a vizet Rákóczinak. Miután Mikes Kelemen személye 1711-ben még nem lehetett közismert (akkor Rákóczi egyik inasa volt csupán, egykorú forrásaink is alig-alig említik), egyértelmű, hogy a kutat jóval később kapcsolták össze Mikessel. A helybeliek egyébként is Nyikes kútjának nevezik, valószínű tehát, hogy az összecsengő nevek utólagos azonosításáról van szó, az efféle folklorizáció azonban mit sem von le a szép hagyomány értékéből és nem kisebbíti a kút emlékhely voltát.
kép kép kép






Július 19.
Vári, másként Mezővári (Vari/????)
Hajdan mezőváros Bereg vármegyében, ma község Ukrajna Kárpáton túli megyéjében, a Beregszászi járásban. A Borzsova tiszai torkolatánál fekvő település a tiszaháti felkelés fontos helyszíne volt: Esze Tamás 1703. május 21-én, a tarpai zászlóbontás után Vári piacán is felolvastatta a fejedelem brezáni kiáltványát és fegyverbe hívta a parasztságot. Az eseményt 1989-ben emléktáblán örökítették meg, amely a református templom falán látható.

Beregszász (Berehove/????????)
Hajdan mezőváros Bereg vármegyében, ma járási székhely Ukrajna Kárpáton túli megyéjében. Tarpa és Vári után a tiszaháti zászlóbontás harmadik helyszíne volt 1703. május 22-én Beregszász is, ahol éppen vásár volt, így a felkelés híre hamar szárnyra kaphatott. Lelkes kuruccá lett a beregszászi főbíró, Kemsei (Gemsei) Sámuel is, aki a szabadságharc végén ezereskapitányi kinevezést is nyert Rákóczitól. A fejedelem a szabadságharc alatt két ízben járt Beregszászon: 1705. december 20–21-én és 1709. április 16–17-én. Itt tartózkodásának emlékét a város legrégebbi világi épülete, a Bethlen–Rákóczi-kastély falán elhelyezett domborműves tábla hirdeti (Ifj. Pál Mihály alkotása, 1996).

Munkács (Mukacseve/????????)
Hajdan vár és mezőváros Bereg vármegyében, ma járási székhely Ukrajna Kárpáton túli megyéjében. A gyermek Rákóczi Ferenc édesanyja, Zrínyi Ilona oldalán élte át Munkács vára 1685–1688. évi ostromát. A felkelés kezdetén, 1703. június 26-án Munkacs alatt még kudarcot vallott az ifjú fejedelem, de 1704 elején a kurucok elfoglalták a várat, és csak két hónappal a szatmári békekötés után, 1711. június 24-én került ismét a császáriak kezére. A szabadságharc alatt Rákóczi 1705. december 22-én ment először Munkácsra, s ettől kezdve gyakran időzött a várban vagy az attól mintegy 3 km-nyire fekvő városban. Utóbbi helyen rendszerint az egykorú forrásokban „fejérháznak” nevezett kastély volt a fejedelem lakóhelye, amely átépített formájában ma is áll, és 1911 óta domborműves emléktábla hirdeti a munkácsiak ragaszkodását egykori urukhoz. A fellegvár Lorántffy-bástyáján pedig 2006 óta áll Matl Péter helybéli szobrászművész alkotása, Zrínyi Ilona és a gyermek Rákóczi egész alakos szobra.

Július 20.
Lónya
Két hajdani Bereg vármegyei falu, Kis- és Nagylónya egyesítésével létrejött település Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Tisza jobb partján. A falut birtokló Lónyay család nevezetes tagja volt Lónyay Ferenc, a kuruc hadtápszervezet kiemelkedő tisztségviselője, II. Rákóczi Ferenc fegyveresítési és ruházati főhadbiztosa. A község szépen helyreállított román kori templomában középkori freskókat tártak fel.

Kisvárda
Egykor Szabolcs vármegyében, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nyírség és a Rétköz találkozásánál fekvő város. Késő gótikus vára a kuruc szabadságharc első éveiben még katonai szereppel bírt. A felkelés kezdetén itt húzta meg magát a szabolcsi nemesség zöme. Előbb Vay László, majd 1703. július 20-án maga Rákóczi és Bercsényi szólította megadásra a védőket. 22-én a fejedelem még úgy vonult el a vár alól, hogy a nemesség csupán semlegességi fogadalmat tett, a csatlakozásra csak augusztusban szánták el magukat. Maga a fejedelem még több ízben megfordult Kisvárdán: 1707. november 26–30-án az erdélyi tanácsurakkal tárgyalt, 1710. december 7-én és az azt követő napokban Károlyi Sándorral értekezett a Pálffyval megkezdett béketárgyalásokról. 1711. január 31-én, a vajai találkozó előtt pedig itt tartotta meg utolsó hadiszemléjét. A vár falán dombormű emlékeztet a fejedelem látogatásaira (Györfi Sándor alkotása, 2003).

Kisrozvágy
Egykor Zemplén vármegyében, ma Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Bodrogközben fekvő település. A helység fő látnivalója a honfoglalás korát idéző régészeti park, de a kuruc hagyományokhoz is több rendezvény kapcsolódott már az elmúlt években.

Sárospatak
Nagymúltú város a hajdani Zemplén vármegyében, ma Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A Bodrog partján fekvő vár és uradalma Lorántffy Zsuzsanna hozományaként került a Rákócziak kezére. A gyermek Rákóczi Ferenc többször időzött itt, majd fiatal házasként is gyakran fordult meg Patakon. A református fejedelmi ősök közül Rákóczi Ferenc dédanyját, Lorántffy Zsuzsannát és nagyapját, II. Rákóczi Györgyöt is a Vártemplomban temették el. A kálvinistáktól elvett templom időközben a jezsuiták birtokába került, a katolikus Rákóczi Ferenc így 1699. október 6-án itt temettethette el elsőszülött fiacskáját, a mindössze 3 és fél évet élt Lipót Lajos Györgyöt. A szabadságharc kezdetén, 1703. szeptember 2-án Orosz Pál foglalta el a várost, és ő adta vissza Rákóczi nevében a református kollégiumot a diákság képviselőinek. A vár ugyanakkor leégett, és részben használhatatlanná vált, Rákóczi ezért a szabadságharc idején ritkán tartózkodott Patakon. 1708-ra viszont valamelyest helyreállíthatták a palota egy részét, mert itt tartották meg az utolsó kuruc országgyűlést, amelyen a harc folytatásáról döntöttek, adót vetettek ki, újoncok kiállításáról határoztak, s törvényt alkottak a végsőkig kitartó jobbágykatonák majdani felszabadításáról. Az országgyűlés záróakkordjaként, 1708. december 18-án végezték ki árulási kísérletért a dunántúli harcok hősét, Bezerédj Imre brigadérost és sógorát, Bottka Ádám alezredest. A fejedelem hozzájárulásával mindkettőjüket a Vártemplomban temették el, s Bottka holttestét meg is találták az 1960-as évek eleji régészeti feltárások során. Bezerédj földi maradványait azért nem lelték meg, mert nem sokkal halála után az a babonás híresztelés terjedt el róla, hogy nem halt meg, s visszajár kísérteni. Rákóczi ekkor exhumáltatta és közszemlére helyeztette a holttestet, utóbb pedig a trinitáriusoknál temették el újra. Sírja ma már nincs meg, a hagyomány szerint neki tulajdonított töredékes síremlék azonban a vármúzeum (a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma) kőtárában ma is látható.

Július 21.
Borsi (Borša)
Egykor Zemplén vármegyében, ma Szlovákia Kassai kerületének Tőketerebesi járásában, a Bodrog jobb partján, a magyar határ közelében fekvő község. Itt, a család egyik udvarházában látta meg a napvilágot 1676. március 27-én II. Rákóczi Ferenc. A szabadságharc idején a fejedelem ismereteink szerint egyszer látogatta meg szülőházát: 1707. december 3-án, a Tiszántúlról Kassára menet betért a kastélyba, ahol elfogyasztotta ebédjét, majd folytatta útját.

Kassa (Košice)
Egykor szabad királyi város Abaúj vármegyében, ma kerületi és járási székhely Szlovákiában. A kora újkorban a 13 felső-magyarországi vármegye központja, a Rákóczi-szabadságharc idején a kurucok által uralt országrész egyik legjelentősebb városa. 1704. október 20–21-én nyitotta meg kapuit Forgách Simon kuruc tábornagy előtt, és csak a szatmári békével egyidejűleg, 1711. április 26-án hódolt meg a császáriaknak. A fejedelem azt a Radics Andrást nevezte ki a város parancsnokává, aki 1685 és 1688 között Munkács főkapitánya volt Zrínyi Ilona oldalán. 1706 őszén ő védte a várost Rabutin császári tábornagy ostromával szemben. A szabadságharc alatt Rákóczi a sikeres védelmet követően, 1706. október 14-én járt először a városban. Ezt követően egyre gyakrabban időzött Kassán, itt töltötte 1706 és 1707 karácsonyát, valamint 1708 húsvétját is. Szállása a volt királyi főkapitányok házában volt, amelyet akkor Esterházy Antal kuruc tábornagy birtokolt, jelenleg pedig a Műszaki Múzeum épülete. 1707. december 12–24. között Kassán ülésezett a Szenátus, hogy megvitassa a vármegyék és a szabad királyi városok követeivel az ónodi országgyűlésen elhatározott adókivetés részleteit. Kassa régi templomai közül valamennyi szorosan kapcsolódik II. Rákóczi Ferenc személyéhez, családjához vagy híveihez. A Szent Erzsébet-dómban vett részt 1706. október 14-én a Pethes András ansariai címzetes püspök és egri nagyprépost által celebrált hálaadó szentmisén, 1707 karácsonyán pedig az éjféli és a délelőtti nagymisét is itt hallgatta meg. 1906-ban a fejedelem hamvait is a kassai székesegyház Szent István-kápolnája alatt, az egykori altemplomban kialakított sírboltban helyezték végső nyugalomra édesanyjával, Zrínyi Ilonával együtt. Ugyanitt temették el az idősebb fejedelemfit, Rákóczi Józsefet, gróf Bercsényi Miklós főgenerálist második nejével, gróf Csáky Krisztinával, valamint gróf Esterházy Antal tábornagyot és Rákóczi rodostói udvarmesterét, Sibrik Miklóst. Az 1671 és 1681 között II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia fejedelemasszony által építtetett jezsuita (1811-től premontrei) templomban helyezték végső nyugalomra 1677. augusztus 18-án hatalmas pompával I. Rákóczi Ferencet, majd 1681. március 19-én magát Báthory Zsófiát (†1680. június 14.), a „nagyságos fejedelem” édesapját és nagyanyját. Maga Rákóczi – bár a templomot saját reprezentációjához nem vette igénybe – többször is ellátogatott a jezsuitákhoz, 1707. december 28-án délután például a jezsuiták által színre vitt Mátyás király-drámát tekintette meg kíséretével együtt, 1708. március 8–10-én pedig a jezsuiták templomában tartatott gyászmiséket távoli nénikéje, Rákóczi Erzsébet grófnő lelki üdvéért. Rákóczi a ferenceseknél is gyakran vendégeskedett, s ebben a templomban volt a gróf Barkóczy család sírboltja is, itt helyezték végső nyugalomra 1709. augusztus 12-én id. gróf Barkóczy Ferenc tábornagyot (†1709. július 28.), a kuruc tábornoki kar legidősebb tagját. (Síremlékének ma már nincs nyoma.) Rákóczi az Orsolya-rendi apácákat is támogatta, 1707. január 22-én ellátogatott kolostorukba, és hosszasan tárgyalt a zárda főnöknőjével. A fejedelem utóbb két házat vásárolt a városban, melyek felhasználásával az orsolyiták 1709-ben egy kolostort kezdtek építeni. Az apácák leánynevelő tevékenységére is van kuruc kori adatunk: Rákóczi az ő gondjaikra bízta a Dunántúlon elesett Ibrányi László ezereskapitány árva leánykáját. Természetesen a domonkosok templomát sem kerülte el a vezérlő fejedelem: 1708. március 7-én náluk hallgatott misét. Még egy Rákóczi-emlékhely található Kassán, méghozzá a fejedelem rodostói háza. Ezt az eredeti épületből származó elemekből építették fel 1940–1943 között. (Lásd fentebb a rodostói ebédlőpalotánál írottakat. A trianoni béke után az épületelemek ládákban hevertek, s csupán az első bécsi döntés után kerülhetett napirendre az újjáépítés gondolata.) A második világháborút követő határváltozás miatt az épület sokáig nem tölthette be eredeti célját, s csupán irodák és raktárak kaptak benne helyet. 1990–1992 között végre felújították és azóta látogatható a Rákóczi- vagy Rodostó-ház, benne a kiállítással. Az épület előtt 2006-ban, az újratemetés centenáriumán állították fel a fejedelem egész alakos bronzszobrát (Györfi Sándor alkotása).

Gönc
Hajdan mezőváros Abaúj vármegyében, ma Magyarország legészakibb városa Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A nagymúltú település egyike azoknak, amelyek hajdúkiváltságot nyertek II. Rákóczi Ferenc fejedelemtől. (Az ónodi országgyűlésen hozott határozat állami kárpótlást juttatott földesurainak.) Göncön született a sárospataki református főiskola itteni működésének idején, 1689-ben id. Csécsi (Tsétsi) János professzor fia, ifj. Csécsi János, aki később (immár újra Patakon) maga is a kollégium professzora lett, s többek között havi krónikát írt ifjú korában a szabadságharc átélt eseményeiről.

Július 22.
Regéc
Vár és tőle távolabb fekvő falu a történelmi Abaúj vármegyében, ma Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A középkori eredetű impozáns vár Rákóczi-birtok volt, s a Thököly-felkelésben játszott utoljára katonai szerepet, ez időben a gyermek Rákóczi is többször megfordult itt édesanyjával. Az 1686-ban felrobbantott vár romjaiban is impozáns, s napjainkban folyik régészeti feltárása és helyreállítása.

Gulács
Hajdan Bereg vármegyéhez, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez tartozó község. A helyi hagyományok erősen őrzik Rákóczi emlékét, többek között itt is ismert a fordított patkójú lovon menekülő fejedelem mondája. (A patkókat a helybéli kovács verte fel fordítva az üldözők megtévesztése céljából.)

Július 23.
Tarpa
Egykor Szatmár vármegyéhez, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez tartozó település a beregi tájegységben. Itt született Esze Tamás (1666–1708), a szabadságharc jobbágy származású hőse, a tiszaháti felkelés vezére, a kuruc hadsereg első ezereskapitánya, akit Rákóczi oly nagyra becsült, hogy előbb a jobbágysorból szabadította fel (maga a fejedelem volt a földesura), majd brigadérossá nevezte ki, végül családjával együtt megnemesítette. Tarpa lakói szinte egy emberként csatlakoztak Esze Tamáshoz, aki 1703. május 21-én itt bontotta ki a fejdelemtől kapott, Cum Deo pro patria et libertate feliratú zászlókat, s ezzel kezdetét vette a magyar történelem leghosszabb ideig tartó szabadságküzdelme. Rákóczi Esze Tamás érdemeire és a fegyverfogható lakosság szinte egészének csatlakozására való tekintettel hajdúvárosi kiváltságokkal ruházta fel a települést, a brigadéros halála után pedig saját palotásai közé osztotta be a híres talpasokat. Ma Esze Tamás és II. Rákóczi Ferenc szobra emlékeztet a település dicső múltjára, a 19. századi magtárépületben elhelyezett helytörténeti kiállításban pedig hangsúlyos részt kapott a település kuruc kori történetének és Esze Tamás életútjának bemutatása. Különleges látnivaló továbbá a gótikus református templom egyetlen tölgyfából készült, erős vaspántokkal és díszes zárral ellátott eredeti ajtaja, amely már Esze Tamás korában is 300 esztendős lehetett.


Ez a web oldal szerzői jogi oltalom alatt áll.

Minden jog fenntartva. All rights reserved.

Így a szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül az oldalakról semmilyen részt nem szabad semmilyen formában, semmilyen elektronikus, kézi vagy másféle eszközzel másolni, reprodukálni vagy lefordítani más nyelvre.

magyar english