Köszöntjük Mátyás nevű látogatóinkat!
 
<< 2018 Február >>
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28        

Click for Budapest Ferihegy, Hungary Forecast

Created by Zoli
Graphics by Bitbox
Hosted by FF Network


Blog

2009 őszén startolva Hidvégi-Üstös Pál a világon elsőként küzdi keresztül magát a Grand Szaharán, tehát az igazi homoksivatagon. Több mint 10ezer kilométernyi sivatagra és 7 hónapos távollétre számít. Mivel az útvonal a világ egyik, biztonsági szempontból legrizikósabb területén halad át a szervezés már 2 éve folyik. Pál szűk egy évvel a start előtt már szokja a sivatagi terepet és azért döntött a nyugat-szaharai 170 kilométeres sivatagi tréning mellett, mert így a biztonságát garantáló szervezetekkel is előre, személyesen meg tudott ismerkedni.

Odaút:
Európára rázúdult a hó november 24-én. A frankfurti járat késve indult, így lekéstük az algíri csatlakozást. Kénytelenek voltunk a Lufthansa vendégszeretetét élvezni és Németországban éjszakázni. Másnap Párizson keresztül jutottunk el Észak-Afrikába. Kevés turista, inkább segélyszervezetek alkalmazottai utaznak ide Európából. Estig kellett várni a gépindulásig, így egy taxival városnézésre indultunk – a sofőr teljesen úgy nézett ki, mint a Taxi filmek Danielje - kb. 4000 Ft-ért vitt körbe bennünket. Algír, a francia gyarmati időszak építészetét őrző, mediterrán város. A távolban ide látszanak az Atlasz hegység vonulatai. Algírból helyi járattal utaztunk Tindouf felé, de bekaptunk még egy leszállást, Bécharban felvettünk egy VIP utast, valami helyi minisztert. Összesen 5 le- és felszállással sikerült végül eljutnunk hajnalra, a célállomásunkra.

1. Nap

Algéria területén, Tindouftól 50 kilométerre, egy valamikori légiós bázisra – vízforrás mellé - települt a Polisario központja. Itt ülésezik a szaharávik parlamentje is. A reptérről protokoll autó vitt, az erőd egyik szárnyában levő, szállásunkra. Két osztrák és egy olasz segélymunkással osztottuk meg a szobánkat. Ezt a napot a környékkel való ismerkedésre szántuk. Megnéztük a helyi rádiót, az archívumot, és persze megkezdtem a futást is. Nem gondoltam, hogy ilyen hideg lesz. Bár 20-25 fok volt nappal- a viharos szél miatt 10-15 fokkal kevesebbnek éreztünk - éjszakára 4-5 fokra lehűlt a levegő. A viharos szél hordta a homokot, a Lafuma polárt is elbírtuk és a széldzsekit is felvettem. A 3 méter hosszú anyagból készült touareg kendő itt elengedhetetlen viselet. Szánkat, orrunkat védenünk kell a homoktól.
Politikai háttér: A nyugat-szaharai régióban található Afrika utolsó gyarmati területe, ahol még mindig lehet érezni a puskapor szagát a levegőben. Marokko és Algéria között máig feszült a viszony, mert a spanyolok kivonulása után a marokkói hadsereg elfoglalta a területet, nagy részben elűzve és többszázezres menekülttáborokba kényszerítve az őslakos szaharávikat. Az őslakosok létrehozták a Polisariot, mely Nyugat-Szahara függetlenségét szeretné elérni. Menekülttáboraiknak Algéria ad otthont. Marokkó egy 3300 kilométer hosszú és 3 méter magas fallal választotta le és „csatolta magához” Nyugat-Szahara értékes, foszfátban gazdag tengerparti területeit szétvágva ezzel családokat. Több generáció nőtt már fel távol az otthontól, de nem adták fel a reményt, hogy egyszer visszatérnek a Marokkó által kiépített falon túlra, az otthonukba. A jelenlegi tűzszünetet az ENSZ békefenntartók garantálják.
Élet a sivatagban:
Igaz a mondás hogy, „minden van a Szaharában, csak homokot és meleget ne vigyenek”, a boltokban minden kapható, ami a szaharai élethez szükséges: (teve)hús, gyümölcs, ruházati cikkek, telefon, napelem, benzin stb. A tevét felváltották már az autók, az erődök udvarán, a bádogházak és sátortáborok mellett Toyotát és Land Rovert láttunk 40 évestől a legújabb változatig. A benzin árát a helyiek pénztárcájához igazítják kb. 50-130 Ft/l. A civilizáció az otthonokba, még a nomád sátrakba is beköltözött, mindegyiknek külön napeleme van, mely egy akuumlátort tölt, és azzal világítanak, töltik a mobiltelefonokat.


2. Nap

Sliman – vezetőnk, a Szahara Alapítvány elnöke - 7-kor keltett, hogy hosszú útra indulunk. Megvettük a betevő tevehúst. A tevefejet – bár nagyon szerettem volna - de délután 4-ig nem adják el, mert így tudják bizonyítani, hogy nem lopott az állat. A tulaj „arcról” ismeri a jószágát. Vettünk még gyümölcsöt, kenyeret, palackozott vizet. Én magamnak napi 10 literrel számoltam, a futáshoz, de végül, a hideg miatt, a fele is elég volt. Irány dél, a sivatag – utunk során a GPS szerint átmentünk Mauritániába is. Szerencsére még kevesen ismerik ezt a területet, velünk kivételt tettek szaharávi barátaink és rejtett sziklavéseteket mutattak meg nekünk, valaha itt élt orrszarvúkat, zsiráfokat, elefántokat láthattunk. Megálltunk teázni, én pedig nekikezdtem a napi penzumnak. Futás közben, folyamatosan figyeltem hogy látok-e kígyófészket, de sajnos sem most sem a többi napon nem sikerült találnom. Annyira belemerültem a kígyókeresésbe és a futásba, hogy majdnem elgázoltam egy rendőrjárőrt, ha nincs Sliman közelemben, lehet, hogy nehéz helyzetbe kerülök. Majd megláttam egy magányos teveborjút, hogy ne legyen monoton a futás, azt kergettem egy ideig. Gondoltam kipróbáltam ki bírja tovább, de neki jobb camelbak-je van, mint nekem így valószínű én maradtam volna alul. Hamarosan beértünk Bir Lahlov bádogtelepülésre - olajoshordókat vágják szét, és abból építik a házakat – mely arról ismert, hogy a Dakar Rallye itt halad keresztül, valamint a BBC Szahara útifilm készítője, Michael Palin is megfordult erre. A szabad tűzön főzött teve-ebédünket a Polisario katonai konvoja zavarta meg, nem messze tőlünk robogtak el. Késő este érkeztünk meg Tfarity-be a Szaharávi nép kulturális központjába. Spanyol légió valamikori erődjében szállásoltak el bennünket. A bázison volt kórház és internet kapcsolat. Szobánkat két nő őrizte, akik helyi szokás szerint folyamatosan teát főztek, egyben azt lesték, miben segíthetnek és őrizték a csomagjainkat. Földre helyezett matracokon ott is aludtak velünk. WC pottyantós van, zuhany kancsóból. Én a drága palackozott vizemmel zuhanyoztam. Micsoda luxus! Vacsora előtt még futottam egyet, majd hamarosan nyugovóra tértünk.
Szerir terület:
A kavicssivatagot berber szóval serir, magyarítva szerir területnek nevezzük. Valamikor folyóvíz járta területeken alakul ki. A víz hozta kavicsok közül a szél kifújja a homokot, valamint csiszolja is azokat, sokszor sarkos, akár a fölszintig lekoptatott formák –félbevágott kavicsok - jönnek létre. A legfeljebb évente beköszöntő özönvízszerű esőzések folytán időszakos folyómedrek jönnek létre, itt néhány akácia (helyi szóval Talha, a tevék kedvenc eledele), fűféle is megél, valamint szép sivatagi virágokat is láthatunk.
Gasztró Górcső: Az erődök kantinjaiban viszonylag változatosan (fűszerezve, rizzsel, tésztával körítve), a sivatagban sivárabban (saját zsírjában, vízben, sóval) elkészítve a menü ebédre, vacsorára is tevehús. Igazi biokaja. Arra kell vigyázni, hogy gyorsan kell enni, mert faggyús, ha nem bírod megrágni, nyeld le, kiköpni nem illik. A a parázsban éppen csak sült és a napon szárított teve belsőség, máj, szív, vese tüdő a helyieknek igazi csemege, európai embernek azért nem ajánlom. Ettem parázsban jól megsütve tevemájat, jó erős teve íze volt. Bár láttunk birka és kecskecsordákat, de biztosan csak különleges alkalmakon fogyasztják. A francia korszak öröksége, hogy kizárólag fehér bagett „a kenyér”. Zöldségeket és gyümölcsöket, az itt egyedül megtermő datolyát, valamint banánt, narancsot is fogyasztanak, reggelire, pedig tojást – én Sliman ajánlására nem mertem bevállalni - és tevetejet, ezt cukrosan. Nagyon szeretik az édeset, az édességet. A teát kis poharakban – szinte csak egy korty fér bele - szuper cukrosan isszák, folyamatosan, egész nap. A magyarnak vacsora előtt nem árt jó kis szabolcsi szilvapálinkát leküldeni, mert az biztosan fertőtlenít. Én is szorgosan kortyolgattam Kelemen Béla barátom, a tarpai polgármester kiváló, eperhordóban érlelt nedűjét.



3. Nap

Reggel is futással indítottam a napot, majd terepjárónk egy konvojhoz csatlakozva jutott el a Zamur hegység fennsíkjára, ahol katonai parádét rendeztek a művészek és a mi tiszteletünkre. Igazi katonás világot találtunk a Polisario felségterületén. Katona a 16 éves gyerek, a 70 éves öreg is, de a nők is kézbeveszik a fegyvert, ha kell. A nyugat-szaharai háború nagy öregjeinek az volt az üzenete számomra, hogy én is tartsak ki a Grand Saharában jövőre ugyanúgy, ahogy ők teszik már 30 éve.
A parádé alkalmával interjút adtam a helyi rádiónak és újságnak, így az elkövetkező napokban már mindenki ismert és integetett, ha meglátta a „matricákkal teleaggatott fura fazont” futkározni a sivatagban. Délután újra futottam a környéken, de csak az ENSZ bázisig és vissza róttam az utat, szigorúan a keréknyomban. Nagyon kellett vigyázni, hogy a kitaposott úton maradjak, mert az út két oldala teljesen el van aknásítva. Színesre festett kövek őrzik az aknamezőn elhunytak emlékét, szívfacsaró volt látni az egyik kőre kötözött gyerekcipőt, de láttunk kilőtt tankokat, lövészárkokat is. Este a múzeumban megnéztük annak emlékeit, hogyan éltek itt egykor és sokszor élnek még ma is: fegyvereket, késeket, kardokat, tevenyergeket, bőr víztartályokat. Fotók, festmények a háborús emlékeket őrizték. Múzeumban vettem is egy festményt egy olyan öregről, aki még a mai napig gyalog járja a sivatagot. Otthon felrakom a falra, hogy a jövő őszig, a szervezési munkámhoz is erőt adjon.
Tfarity a szaharávi kultúrközpont:
A világ minden tájáról, főleg Spanyországból jönnek ide művészek, zenészek, festők, táncosok. Ők oktatják a helyieket és gyerekeket fogadnak örökbe, akik már Spanyolországban tanulnak. Ottjártunkkor éppen egy különös performansz vette kezdetét. Két művész egy konzervdobozzal üreget vájt a földbe, majd abban 24 órát ülve fejezték ki szolidaritásukat a szaharávik küzdelmével. Ezt a következő napon úgy fejlesztették tovább, „sok jó ember kis helyen is elfér” mottóval, hogy a két méter mély gödörbe annyian zsúfolódtak be, amennyien csak bírtak.



4. Nap

Teve, birka, kecskecsordák mellett haladtunk el. Télen a folyóvölgyekbe települnek a helyiek az állataikkal, nyáron a forróság beköszöntével mennek csak vissza a menekülttáborba. Kedvet kaptam, hogy újra együtt fussak egy sivatagi hajóval. Kantáron ragadtam edzőpartneremet és kocogtunk egy jót. Mégiscsak unalmas egyedül. Gondolkozom rajta, hogy a Grand Szahara expedíció csapatába is beválogatom néhányukat. Újra alkalmunk volt a régmúlt emlékeivel találkozni, a Zamur hegység gránitbarlangjait néztük meg, ahol vad és akkor már háziasított állatok képeit festette a falakra a hajdani művész, aki szignóként a saját tenyere nyomát is megörökítette a falakon. Belépőjegyet Tfarityben kell megvenni (5 EURO/Fő), kísérőt is kaptunk, és a területet szigorú szemű őrök védik, nem véletlenül. A hős békefenntartók összefirkálták a neolitikus emlékeket és sok helyen vésővel le és választották a falról és hazavitték a képeket. A nemzeti parkból visszatértünkben megálltunk a nomádok sátrainál, csak a nők voltak otthon, teát főztek nekünk, vendégül láttak, ami más iszlám országban nem fordulhatna elő, ott a férfi jelenléte kötelező. Este szokás szerint megint futottam.
Vallási tolerancia és Gender szempontok:
A nyugat-szaharai régióban toleránsabb az iszlám, mint ahogy Afrika keleti részén tapasztaltam. Bár rendszeresen imádkoznak, de nem épültek, mecsetek, imaházak. A házasságokra a monogámia jellemző. A nők nem takarják el az arcukat, és viszonylagos egyenjogúság uralkodik. A touaregek emlékezete szerint, hajdanán a férfiak ellovagoltak a csatába és csak az asszonyok maradtak otthon. Az ellenséges csapatok rajtaütöttek a táboron, de az asszonyok önállóan is meg tudták védeni magukat, ekkor érdemelték ki, örök időkre, a férfiak tiszteletét és az egyenlő elbánást. A Polisarionál is fegyvert fognak a nők.
Klímainfó:
A Szahara őrzi egy korábbi klímaváltozás lenyomatát. A homok előtt itt virágzó szavanna volt i.e. 8ezer és 5ezer között, ahol zsiráfok, orrszarvúk éltek, a bővizű folyókban krokodilok nyüzsögtek és ez a terület volt a földművelés és az állattenyésztés bölcsője.



5. nap

Reggeli tea után folyamatosan érkeztek Sliman ismerősei, átbeszéltük a jövő évi Grand Szahara futás útvonalát, hogyan tudnak segíteni, tippeket, ötleteket kaptunk. Megérkezett a helyi rendőrparancsnok, aki elkisért Bir Tiguissit településig - tipikus nyugat-szaharai település Mauritánia határán – mert futni indultam. Mielőtt befutottam, kísérőim előrementek, és töviről hegyire átvizsgálták a települést. Bár nem volt bennem félsz, de tapasztalt kísérőm sokkal jobban tisztában van azzal, hogy milyen biztonsági intézkedéseket szükségesek ezen a területen. A rendőrfőnök azt mondta, hogy látta rajtam, hogy én biztosan végigfutom a Szaharát. Tapasztalt, határozott ember, aki látott már élete során egyet, mást. Tudom, ha jövőre is ő kísér – ahogy megígérte - akkor biztonságban leszek. Bir Tiguissitbe befutva a helyiek gratuláltak és meghívtak a hentesüzletbe, ahol zöld, kék, sárga színben játszó szárított teve belsőségekkel kínáltak, ez a helyi chips. Csak nagyon mérsékelten fogyasztottam az ínyencségekből. Itt is meg akartuk venni a tevefejet, megint nem adták el. Visszafelé néhányszor eltávolodtak tőlem az autók, és igazán úgy éreztem magam, mint egy végtelen tenger közepén. Egy magaslat, egy domb sem látszott közel s távol, csak kavics és kavics. Kb. 30 kilométer után nagyon megizzadtam és inkább levettem a sálat, vesztemre, meglett az eredménye, irtóra megfáztam. Visszaértünk, ebéd után, a kötelező szieszta idején – itt nem szívbetegek az emberek – újabb ismerősök, barátok érkeztek, teáztunk és beszélgettünk. Megérkeztek Michael Palin kísérői, velük is konzultáltunk. Elmondták, hogy nem lesz egyszerű dolgom, és jövőre sokszor kitérőkkel tudom csak tartani útvonalamat. Az estét, szokás szerint újra futással és persze tevevacsorával zártam.
Felszerelés teszt: Igazán most fogtam be először a Lafuma terepcipőt, ami jól működött a kavicssivatagban is – Noene betéttel turbóztam fel - de hiányzott a profi kamásli, a túrázáshoz használt „mezei” a homok ellen nem véd. Folyamatos meg kellett állnom, kiszórni a homokot a cipőből. Jó szolgálatot tett a nyakvédős sapka, mert bár nem volt meleg, de azért a nap tűz. A futópóló pont megfelelő nedvszívó képességű, a széldzseki is bírta az extrém igénybevételt. Szélviharban a helyi, 3 méter hosszú, touareg sál kötelező.



6. Nap

Toyota Land Cruiser Euro 3-al döngettünk vissza a Polisario bázisa felé. Éreztem, hogy meg vagyok fázva folyt az orrom, így már kihagytam futást, míg a bográcsban a teve rotyogott én kígyókra vadásztam. Soha többet nem veszem le 80 km/h-s szembeszélben a touareg sálat. Minden túlélő tudhatja, hogy fejről legkönnyebb megfázni, felelőtlenség volt ezt nem figyelembe venni. Késő este érkeztünk meg. Bevettük magunkat a szuvenírboltba, teáztunk és ajándékokat válogattunk, faragott dobozokban szárított skorpiót, késeket, ezüst touareg és Szaharávi ékszereket, sálakat, teakészleteket, pipákat, tevebőr puffokat lehet kapni. Amíg én igyekeztem kipihenni a megfázást, operatőröm, fotósom Kőszegi Levente egy aknamezőt és egy teve vágóhidat látogatott meg. Vonzó program.


7. nap

Másnap reggel óriási homokvihar fogadott, ki sem lehetett lépni az épületből, egy komoly homokálló sportszemüvegeket kell beszerezzek. Egész nap csak vártunk, sehova nem tudtunk menni. Sliman bemutatott a sport és kulturális államtitkárnak, majd kiderült, hogy csak este tudunk elutazni Algír felé. Szétszedték a csomagomat, kivették az összes követ, amit a kősivatagból szedtem össze, kérdezték, hogy neolitikus-e. A szennyes zoknikba csomagolt kavicsokat vissza kellett adnom elvitték megvizsgálni, de vissza már nem kaptam. Szerencsére bónusz leszállás nélkül jutottunk Algírba, ahol újra találkoztunk taxis barátunkkal, de már éjszakai virrasztás után nem volt kedvem egy újabb városnézéshez. Egész napot a reptéren töltöttük és vettem még pár kilo datolyát.
Utazási, vámolási információk:
Algériából senki ne próbáljon meg köveket vagy akár csak homokot hozni. Sziklavéseteket, festményeket loptak ki az országból így minden kő gyanús. Ne lepődjünk meg, ha becsekkolás után 5 méterenként ellenőriznek, míg eljutunk a repülőig, csomagot, személyi okmányokat, motozással egybekötve. Nadrágszíjat ne vegyünk, mert megunjuk újra meg újra ki-befűzögetni. Csomagot miután feladtad, a repülő mellé lerakják a betonra és az utasnak személyesen kell felrakni a kocsira, csak ezután kerül fel a gépre.
Ha Algériából érkezel Németországban még jobban, precízen átvizsgáltak mindenkit, detektorral végigmotoztak, cipőt is le kell venni. Mi kivételt képeztünk, lehet, hogy a nagy VW logo a ruhánkon tette meg a hatását.



Ez a web oldal szerzői jogi oltalom alatt áll.

Minden jog fenntartva. All rights reserved.

Így a szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül az oldalakról semmilyen részt nem szabad semmilyen formában, semmilyen elektronikus, kézi vagy másféle eszközzel másolni, reprodukálni vagy lefordítani más nyelvre.

magyar english