Köszöntjük Mátyás nevű látogatóinkat!
 
<< 2018 Február >>
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28        

Click for Budapest Ferihegy, Hungary Forecast

Created by Zoli
Graphics by Bitbox
Hosted by FF Network


Blog

Június 19.

Záhony – Vásárosnamény CÉL
46 km 3400 kKal

5kor kezdődött a nap, hogy mindenre legyen időnk, a reggeli masszázsra, felkészülésre, 7 órakor már reggeliztünk, tükörtojást sonkával. 8-kor Leskó Miklós polgármester úr útnak indított és ma már nem egyedül futottam, hanem Katyó is csatlakozott, valamint Técsi Zoli is bevállalta élete eddigi leghosszabb távját, egy több mint maratont. Attila és János pedig kerékpárral kísért. Zsurkon Pócsik Barnabás polgármester fogadott. Tiszaszentmártonban gyerekek futottak velem és a képviselő asszonyokkal találkoztam a hivatalban. Eperjeskén nagy meglepetés ért, fantasztikus programot szervezetek a futás utolsó napjára. A település határában várt a futball csapat és polgármester úr felesége, majd bekísértek a hivatal elé, ahol az asszonykórus és cigányzenekar zendített rá a Tisza-menti dalokra és az asszonyok meg is forgattak rendesen. Egy szép emléklapot kaptam polgármester úrtól, majd egy órát beszélgettünk az irodájában. A futballcsapat és a polgárőrök Tiszamogyorós határáig kísértek. Benken Orosz József polgármester úr fogadott. A település határában nagy meglepetés ért, mert hátbatámadtak. A vajdasági, zentai különítmény bíztatott. Hihetetlen jó érzés fogott el, amikor megláttam vajdasági segítőimet, Szép Juditot, Takács Gyurit, valamint a szerbiai szakaszon sokszor hozzám csatlakozó Dr. Surján Gusztávot. Nagyon köszönöm Pék Zoltán polgármester úrnak, hogy autót, sofőrt biztosított a nekem oly kedves emberek számára, akik részesei lehettek a befutás örömteli eseményének.
Mezőladányban korán bezártak, ballagásra készültek. Azonban a kedves ismerősök, partnerek sorra érkeztek. Tálas Csilla, a ruházatomat és terepfutó cipőmet biztosító francia Lafuma cég képviselője és férje Laci jöttek elém, valamint Alexa Emese a BEREGTÖT-től. Újkenézen szendvicshegyekkel fogadott Kovács Lajos polgármester úr. Emellett kínálgatták a csapatot 40 (alkohol) fokos üdítővel is. Técsi Zoli el is fogadta az üveget. Ahogy kiértünk a faluból, azt hittem Zolit a félmaraton viselte meg, nagyon fájlalta a lábát és folyton hajtogatta, hogy emiatt nem tud haladni. Azonban hiába fújtuk a lábát a Surgeonfish Rapid Gellel, inkább szilvórium tette meg a hatását és azért nem állt a lábán. Mikor értünk a következő településre Zoli már alig bírta a futást és egyre hajtogatta, hogy mindjárt szétesik a történelmi Magyarország. Mi tartottuk benne a lelket, én Erdély, Katyó Kárpátalja és Surján Guszti a Délvidék képviseletében, hogy az Anyaország is maradjon talpon. Valahogy csak sikerült lelket lehelnünk belé és trappolt lelkesen tovább. Aranyosapátiban Kozma Erika polgármester asszonnyal találkoztam és egy néni egy hatalmas adag cseresznyével ajándékozott meg. Gyürén Zsoldos Tibor polgármester úr fogadott és bővült a csapatom is Domi fiammal, valamint tiszabecsi barátaink gyermekei Pál Noémi és Orsi kerékpárral csatlakoztak és jött a tarpai különítmény is Kelemen Béla polgármester vezetésével.
Kisvarsány határában gyerekek csatlakoztak hozzám és Dezső Sanyi is megérkezett Hódmezővásárhelyről, hogy együtt fussunk be a célba. A kisvarsányi hivatalban Bordás Gyula polgármester úr fogadott pogácsával, üdítővel, majd a helyi gyerekekkel kibővült csapattal együtt futottunk a Vásárosnamény tábla felé. Itt már sokan vártak, az eperjeskei polgármester úr és csapata, tiszadobiak, vásárosnaményiak, az újdombrádi gyerekek és még sokan mások. A 60 éves Katyón eluralkodott a versenyszellem húzta a csapatot, én folyton mondtam neki, hogy csak annyira fussunk, mint amennyire a Tisza folyik. Domi vezette fel végül a csapatot egészen a célig. Vásárosnamény területéről is egyre többen csatlakoztak, éljeneztünk, Éljen a Tiszavölgy! Éljen Vásárosnamény! Kiáltásokkal futottunk be a polgármesteri hivatalhoz. Közel 60 település volt jelen, volt ahonnan többen jöttek település táblával, de számos polgármester eljött csak egyedül is, hogy kezet szoríthassunk a célban. Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy eljött! Azt hiszem egy felemelő élménynek egy ritka pillanatnak lehettünk részesei, ami maradandó élmény lesz nagyoknak és kicsiknek egyaránt, és reméljük évek múltán ugyanilyen jó szívvel emlékezünk, amikor a Tiszavölgyi programok gazdasági hatásai is már mérhetőek lesznek.
Jüttner Csaba polgármester úr köszöntött és mondta el mennyire fontosnak tartja a tiszai összefogást és megköszönte minden településnek, aki eljött Vásárosnaményba, hogy együtt ünnepelhettünk. A program védnöke a Honvédelmi Minisztérium képviseletében, Dr. Böröndi Gábor dandártábornok, a Debreceni V. Lövészdandár parancsnoka üdvözölte, hogy terjesztem a sportos életmódot, és jó példát mutatok a jövő nemzedék számára. A legkitartóbbakat az 5 újdombrádi gyereket és a magam két porontyát jutalmaztam egy-egy éremmel. Majd kellemes kötelességemnek tettem eleget átadtam azokat az adományokat a Tisza mellett élőknek, melyhez szponzoraim segítettek hozzá. A Praktiker 200.000 Ft értékben és a nyíregyházi kollégák áldozatos munkájával újította fel az ÉFOÉSZ (Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szövetsége) Nábrádi Kirendeltségének 50 gyermeket foglalkoztató házának kertjét, melyet ünnepélyesen át is adott Nagyné Mariannak, az intézmény vezetőjének Szilágyi Ágnes a Praktiker Nyíregyházi Áruházának igazgatója. Átadtam azokat a Samsung mosógépeket is, melyeket a cég a leginkább rászoruló településeknek, intézményeknek szánt a Tisza mentén. Lónya polgármester asszonya és Tiszavalk polgármestere vették át az adományt.
5 órakor a Kossuth Rádiónak adtam interjút, valamint a Blikkben, Borsban, Metropolban is lehet majd olvasni a programról, valamint hétfő reggel 7.15-kor az RTL Reggeliben kezdek. 4 országban legalább húszmillió emberhez jutott el a Tiszai összefogás üzenete és remélem egy-egy olyan úton haladunk, mely példaértékű eredményeket hoz akár egész Európában.

Végül, de nem utolsó sorban köszönöm a csapatomnak a kitartást és a segítséget, hogy egy igazán sikeres programot hozzunk össze: Kőszegi Leventének az irányítást, a kamera kezelését, Mányoki Ádám sportmasszőrnek az állandó gondoskodást fáradt, sérült izületeimről, izmaimról, Édes Jánosnak, edzőmnek az odafigyelést, a magas szintű szakmai munkát és a jó hangulatot, Pál Zitának a környezetvédelmi program szakszerű lebonyolítását, Dezső Sanyinak a Hódmezővásárhely és Szeged környéki szervezést, Bíró Attila masszőrnek és Gordos Gergő grafikusnak a segítséget és feleségemnek egyben minden programban munkatársamnak, Julinak a projekt menedzselését és, hogy helyettem is helyt állt otthon, nevelte a gyerekeinket.


Június 18.

Dombrád – Záhony
43 km 3400 kKal

Az üdülőterületen csárdában reggeliztünk szalonnás tojásrántottát. A település központjában reggel 7től már a bemondó hirdette, hogy érkezem a házasságkötő teremhez és lehet hozzám csatlakozni futva, kerékpárral a településen belül. Jöttek az ovisok, virágszőnyeg és Kozmáné Kasza Veronika polgármester asszony indított utamra. Futók, kerékpárosok kíséretek el a benzinkútig, de néhányan egészen Tiszakanyárig futottak velem, ahol a képviselő asszonyok és az önkormányzat munkatársai fogadtak. Kékcsén Szekeres Katalin polgármester asszony – aki éppen jó hírekről számolt be, ugyanis éppen támogatási szerződéseket indul aláírni Budapestre, amint tovább futok, megújul számos intézmény településen - kínált üdítővel, valamint Dr. Tenai András jegyző és sportos gyerekek vártak, akik a következő falu határáig kísértek tovább. Közben röviden bejelentkeztem a Kossuth Rádióban, majd következő nap 5 órakor a célban hosszabb interjú készül. Szabolcsveresmartról testnevelő tanárok jöttek elém kerékpárral, hogy hírét vigyék hol tartok, majd a település határától gyerekekkel együtt bekísértek a hivatalhoz. Nagy Béla sportos polgármester, kitűnő a sportszellem a településen, az óvodásoktól az idősekig sokan élnek aktív életmódot. A település híres arról minden erőpróbát megnyer, vagy legalább dobogós helyen végeznek. Egy egész szekrény volt tele a hivatalban serlegekkel. Polgármester úr 100 méteres versenyfutásra invitált. Mondtam, hogy ha meggyógyul a lábam, szívesen vállalom a megmérettetést. Gyönyörű nagy tó körben földúttal található a településen, ahol kerékpárversenyeket szoktak szervezni. Kérték, jöjjek el a következő rendezvényre, felajánlottam, hogy akár a szervezésbe is besegítek, mivel fontosak a sportrendezvények a régióban és akár védnöki szerepet is szívesen vállalok. Nagyon finom süteménnyel kínáltak, figyeltek a szénhidrát pótlásra. Levente Ádám pedig még egy rövid hajvágást is össze tudtak hozni, mert polgármester úr a hivatalhoz hívta a fodrásznőt. Falu határától töltésen folytattuk az utat. Közben Técsi Zolival beszélgettünk arról milyen szép a Rétköz, a holtágak, a madárvilág, milyen érintetlen ez a táj, amit mindenkinek látni kellene. Az idei várakozások szerint többen maradnak itthon és töltik el a vakációt hazai tájakon a Rétköz ideális helyszín egy kerékpáros vagy akár evezős túrára. Sok elhagyatott tanyát láttunk nagyon jó állapotban, sajnos egyre szaporodik a számuk. A Tiszához egész közel futottunk el. Tuzsér határában az NB3-as futballcsapat, aki éppen edzőtáborozott, csatlakozott hozzánk és kísértek be a hivatalhoz. Révész László polgármester úrtól címeres emléklapot kaptam. Szép emlékek jöttek elő, mert 2004-ben itt keltünk át úszva a folyón az 1200 kilométeres túlélő túránk keretében és toltuk át úszva a felszereléssel és bringákkal megrakott mentőcsónakot. Tavaly pedig a kastély udvarán sátoroztunk. Egy kis harapnivaló mellett jó volt beszélgetni, még ha röviden is. Jó óra múlva vettem búcsút Tuzsértől és Záhony felé haladtam a töltésen majd a 4-es főúton futottam be a városba. Záhonyban éppen Lesku Miklós polgármester úrnál időztem, amikor betoppant Katyó is a hivatalba. 170 kilométert bringázott Aknaszlatinától (Solotvino/Ukrajna) és az elkövetkező napokkal együtt összesen 570-et futott velem. Elmúlt hetekben visszaszedte a leadott 4 kilót, így már volt újra energia a futáshoz. Hamarosan pedig megérkezett Attila, Levente barátja, és a Silver étterembe igyekeztünk vacsorázni, ahol az egész társaságnak egységesen pörköltet rendeltem nokedlivel. Éjfélkor feküdtem le, mert újra logoztam az agyonhasznált futóruhámat és az újdombrádi gyerekeknek is pólókat matricáztunk. Zoli pedig rajzolta Domi pólóján a feliratot tollal.

Június 17.

Rakamaz – Dombrád
56 km 4430 kKal

Juli már 8 óra előtt visszafelé vette az irányt, mert Tiszanagyfaluban Kemecsei László polgármester urat kérdezte a környezetvédelmi kérdésekről, majd még Nagy Tiborral Tiszaeszláron is konzultált, valamint Tiszalökön Károly János köztisztasági felügyelővel járta végig az illegális hulladéklerakókat. Mi 9 kor a rendőrautó és kerékpárosok, a futó és a mentőautó kíséretében indultunk tovább. Tokajból reggel eljött Técsi Zoli barátom kerékpárral, hogy a befutóig csatlakozzon hozzám. Újságíróként az utolsó napok történetét majd az ő tollából is el lehet olvasni a weboldalon. A gyerekek Tímárig kísértek, ahol Türk János polgármester úrral találkoztam, majd amikor jöttem ki a hivatalból, látom, hogy János már beült a mentőautóba és éppen vizsgálták. Jani kórházban töltött pár hetet tavasszal – és kivizsgáláson vesz részt minden évben legalább egyszer - de nem találtak semmit, most is kapott az alkalmon és átnézette magát. Megmérték a vércukorszintjét, véroxigén-szintjét és EKG-t is készítettek, de legnagyobb sajnálatára makkegészesnek találtatott. Ha már ott volt a mentő rajtam is elvégezték a vizsgálatokat, de én is tökéletes vagyok még a 48. napon is. Ésszel futok, 130 fölé nem engedem a pulzusom, 48-50 a nyugalmi pulzusom, 70-75 napközben megálláskor. Dr. Zsonda László felajánlotta, ha Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében szervezek további programokat, szívesen segítenek, valamint mivel 30 mentős dolgozik a szolgálatnál, akár Afrikai projektjeimben is részt tudnak venni, mert vannak kollégák, akik ezen a kontinensen is már tapasztalatot szereztek. Rengeteg település volt a mai napon viszonylag közel egymáshoz, mivel mindenhol megálltam egy kicsit elszámoltam magam és a nap végén 3 óra csúszást hoztam össze. Szabolcson Fazekas Gábor alpolgármester, Balsán Tóth László alpolgármester és Koncz László jegyző fogadott. Nyíregyházi barátommal, Veres Pistával – rafting túrákat szervez a Prut folyón, és kollégái kísértek a Tisza vad szakaszán az úszásom során - futottam össze, aki Ukrajnába menet került felém, hogy kezet szoríthassunk. Tiszabercelen a Kérész Kikötőben Hajnal András polgármesterrel és Futkos Attila Etelével találkoztam és nosztalgiáztam egy kicsit, mert 2006-ban az úszás során itt, a kompnál sátoroztam. Tiszabercelen Técsi Zoli látott egy rozsdás, leszerelésre való Tisza utcatáblát. Közel másfél órát győzködte a ház tulajdonosát – szerencsére közös pont volt, hogy a tulajdonos is a természetes helyi élelmiszerek, tájtermékek híve -, hogy szerelje le és adja a Tisza Nagykövetének. Zoli egyébként is gyűjt mindent, dugót, kupakot, szép fadarabokat, vaslábas lábat, kész múzeum az otthona. Pont, mint az enyém. Ibrány felé vettem az irányt, Bakosné Márton Mária jegyző asszonnyal és Trencsényi Imrével, a Művelődési Központ igazgatójával találkoztam, örültek, hogy felkerestem a várost, ami szépen fejlődik. Ottjártamkor is éppen a polgármesteri hivatalt építették újjá. Középiskolája és 800 fős általános iskolása is van a településnek. Nagyhalászon Orosz károly polgármester úr bemutatta az 1993 óta városi rangra emelkedett települést, melynek története a XIII. századig nyúlik vissza. A város református templomának tornyán lakó gólyafészket az MME webkamerája figyeli meg, így a gólyák életében a nagyhalasz.hu honlapon is bepillanthatnak a madárbarátok és érdeklődők, ezzel a városé lett az egyik leglátogatottabb településhonlap Magyarországon. Újdombrádra 3 órás késéssel értünk be 19.30-ra, már Leventéék beérkezésekor kisebb csoport gyülekezett a falu központjában, mire beértem, 60 fős tömegre bővült, gyerekek, felnőttek jöttek Kállai András polgármester úr vezetésével. Kapuk előtt kint ültek az idősek, kezet fogtam velük. Újdombrád kiérdemli a legkitartóbb település címet, emléklapot, valamint a Tiszáról és a folyó környezetvédelméről információs anyagot is adtam át. Fél 9kor indultam volna tovább, de 5 kisgyerekek – egy 4 éves és 10 körüli évesek – tovább is szerettek volna futni velem, és sírva kérlelték a szüleiket. További közel 4 kilométert, majdnem Dombrádig jöttek is tovább velem. Megkértem a szülőket, hogy jöjjenek el a célba, mert ezek a kitartó gyermekek mindenképpen kitüntetést érdemelnek. 9 órára futottam be Dombrádba, majd az üdülőterületen lévő Csárdába mentünk, ahol Kozmáné Kasza Veronika polgármester asszony fogadott. Halászlevet vacsoráztunk – a hírének megfelelően tényleg kiváló volt – amire már nagyon vágytam, mert utoljára még lefelé menet Tiszalúcon ehettünk vegyes halból készült levet fogassal. Majd sültestálat kaptunk melyen minden jó volt, rántott és párizsi és natúrszelet, rántott gomba és hal körettel.


Június 16.

Tiszadob - Rakamaz
45 km, 3500 kKal

A Pannika vendégházban hidegtálat kaptunk reggelire. Oláhné Nagy Ágnes reggel újra csatlakozott hozzánk, beszélt a településről, a madárvilágról, a holtágról, a természetvédelmi területről és említette, hogy egyhetes horgásztábort szerveznek gyerekeknek, ahol megtanulják a halfajtákat, éjszakai tájékozódási túrákon is részt vesznek és vizsgáznak. Tervezem, hogy ha Domi fiam már írni, olvasni tud, akkor beíratom. Mire a hivatalba értünk, feleségem és a program koordinátora Juli már szóval tartotta Bán György polgármester urat és a környezetvédelmi pályázattal kapcsolatosan konzultáltak, az illegális hulladéklerakókkal, hulladékkezelési kérdésekkel kapcsolatban a településen és a megyében. Én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe és átvettem a szót, annyira jól éreztük magunkat, hogy alig akartunk elindulni, de sajnos ma még egy tartalmas nap állt előttem így Tiszadada felé vettük az irányt futó és kerékpáros gyerekek kíséretében. Tiszadadán is már Juli túl volt a környezetvédelmi témákon, mire befutottam Haraszin Gyula polgármester úrhoz. Kedves, süteményes, szendvicses fogadtatás mellett a képviselőtestületet is tájékoztattam a programról. Tiszadada zászlajával és a kerékpáros gyerekekkel futottam tovább, valamint Mizser Zsolt futott mellettem. Beszélgettünk a sport erejéről, ami az egészségi problémákat megoldja és, hogy az akaraterő és a kitartás milyen nagy szerepet játszik a gyógyulásban. Elmondtam tapasztalataim az egészséges táplálkozásról a szív és érrendszeri problémák megelőzéséről és javasoltam a vízoldékony, jól felszívódó Bioco Q10 fogyasztását. Jót futottunk Tiszalökig, ahol Gömze Sándor polgármester úrral konzultáltam, innen töltésen futottam Tiszaeszlárig, itt a hivatalban Nagy Tibor polgármester úr fogadott. 5-re értem be Rakamaz határába, itt várt a helyi TV, kerékpárosok és egy helyi futó, valamint a nyíregyházi Szív mentőszolgálat mentőautója Dr. Zsonda László főorvossal és Gábor Tímea mentőtiszttel és egy rendőrautó. A polgármesteri hivatalnál Cseh Béla alpolgármester, Tóth Andrea jegyző, Pálfy Zoltán sport, oktatási és kulturális felelős, Veigli Géza sportreferens és hidegtálas fogadás várt. A rakamazi Tisza Kempingben éjszakáztunk és vacsoráztunk sült csirkecombot, krumplival, uborkával. Szerencsére a kemping legtávolabbi zugában volt a szállásunk, mert a fiatalok még éjfélig buliztak, hangoskodtak.

Tutajozás
A jövő évi tutajos program mindenkinek nagyon tetszik. Már most jelentkeztek polgármesterek és kistérségek, akik a teljes útvonalon szeretnék képviselni magukat. Ukrajnából indulunk és ahogy 1958-ig, aknaszlatinai sót fogunk hozni hordókban. A sót az egyes kikötőhelyeken „eladjuk” helyi cikkekért. Szeretnénk a régi mesterségek fennmaradását (tojásfestés, bicskakészítés, fafaragás, fazekasság), a falusi turizmust, tájházakat, múzeumokat segíteni. A tutajt és a kapott tájtermékeket, prospektusokat fesztiválokra és utazás kiállításokra szeretnénk eljuttatni az 5 országban és akár Európában.
Jó ötletnek tartják a tiszakécskei Németh Lajos javasolta heti fórumokat, eszmecserét az egyes térségekben, vízügyesek, környezetvédelem, természetvédelem, nemzeti parkok, politikusok, a környezetvédelmi bizottság tagjainak bevonásával. A tutajozáshoz a legénységet úgy szeretném összeállítani, hogy mind az 5 ország képviselve legyen. Emellett helyet adunk a médiának is, bármikor felszállhat a tutajra. Főiskolások, egyetemisták Phd hallhatók is rendre megkeresnek, hogy segítsünk a dolgozatok elkészítésében, ha felülnek a tutajra, saját maguk tapasztalhatják meg, mit is jelent a Tisza és konzultálhatnak a szakemberekkel, akiktől a megfelelő válaszokat meg fogják kapni.


Június 15.

Tiszacsege - Tiszadob
53 km, 4300 kKal

A Halászcsárda panzióban hidegtálat kaptunk reggelire, majd a hivatalban találkoztunk Jónás Sándor polgármester úrral, aki miskolci vállalkozóból lett a település első embere és büszke az elért fejlődésére. Kellemes időben indultam útnak és nagyon jó tempóban haladtam Folyás irányába, ahol Mályi Lászlóné polgármester asszony fogadott. Polgár határában már várt a Duna TV, akik a határon átnyúló programról készítettek összefoglalót, ami a június 20-án reggeli, Gazdakör című műsor első adásában lesz látható. Polgáron Dr. Váliné Antal Mária jegyző asszony fogadott egy halom szendviccsel és sok jó szóval. Majd Újtikos felé haladtam ahol, Tóth Miklós polgármesterrel konzultáltam és indultam tovább, Tiszagyulaházán keresztül Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határa felé. Már vártak a tiszadobi polgárőrök és lakosok gyerekek, hogy együtt fussunk, bringázzunk be a településre. a Tiszadob táblánál még többen csatlakoztak hozzánk, valamint egy rendőrautó és Oláhné Nagy Ágnes a programok szervezője. A polgármesteri hivatalhoz futottam, a tanácsteremben köszöntő beszédet mondott Bán György polgármester úr és én is bemutattam az Együtt az Élő Tiszáért! programot a helyi lakosoknak. Nagyon felemelő mindig, ha érzem, hogy nemcsak nekem fontos a tiszai összefogás, hanem akiket segíteni szeretnék, a településeknek is. Ezt abból látom, hogy készülnek, és igazán kitesznek magukért, a legjobbat igyekeznek adni. Így volt ez tegnap Egyeken, és ma Tiszadobon is. Ilyenkor rengeteg erőt kapok, és úgy suhanok, mint a nyíl. De talán mégis a legfontosabb az, hogy tavaly Tiszadobon és most Egyeken összefoglalta a település a saját elképzelését a Tisza jövőképével kapcsolatban.
A Pannika vendégházban vacsoráztunk Németh János Venesz díjas mesterszakács főzte az ünnepi menüt, a receptet elkértük és közzé is tesszük az alábbiakban. Majd Posta Andrásné vendégházában szálltunk meg.


Június 14.

Tiszafüred - Tiszacsege
35 km

Svédasztalos reggeli után 10-kor indultunk Tiszaörvényről, a Hableány Hoteltől. Még reggel egy kicsit sétáltunk a Tisza partot, és megnéztük a gyönyörű strand. Hableányban is hagytam emléklapot és egy Új Néplapot a Szolnokon megjelent cikkel. Horgászokkal beszélgettem a parton, ismernek, figyelik a híreket a futásról. Alaposan bemelegítettem és elindultam. 33-as úton futottam a Hortobágy irányába, majd az egyeki leágazónál vártak a tűzoltók két tűzoltóautóval és rengeteg helyi a lakos, a polgárőrség és a rendőrség. Együtt futottunk be Félhalmon keresztül Egyekre. A településtáblánál a gyerekektől ajándékot kaptam és közös fotót készítettünk, innen folyamatosan csatlakoztak még hozzánk. A helyi lakosok, a képviselőtestület, az óvónők és az óvodások, a Móra Ferenc általános iskola pedagógusai és diákjai, Tárkányi Béla Művelődési ház dolgozói Farkas Éva alpolgármester asszony vezetésével a tájháznál vártak. Egy pici 3 éves kislány málnát szedett nekem. Mivel napközben csak szénhidrátot, édességeket, csokoládét fogyasztok, pogácsaval, süteménnyel kínáltak, nagyon finom volt mind, különösen a barack formájú sütemény.
Zsibókné Fazekas Annuska, a helyi nőegylet elnöke vezetett körbe a tájházban. Egy kis energiát merítettünk a múltból, a szalmazsákos ágy, a búbos kemence a kétszáz éves faliképek, csodálatosak. A kamrában a falra akasztott rámás csizmához értünk, Annuska összekopogtatta a csizma sarkát és rákezdett a „Rámás csizmát visel a babám...” című nótára és mi is rázendítettünk Hívtuk nótafánkat, Jánost is és végigénekeltünk jó párat a tiszás népdalokból, de előkerült Jani kedvence az „Akácos út” is. Annuska is elmondta, hogy „Ha megszólal a muzsika a rugóknak semmi baja.” Hiába fájnak idős korban már a lábak, de a zene gyógyít.
Jó másfél órát töltöttem el Egyeken és ígértem, hogy jövőre is jövök és én is ígéretet kaptam, hogy az egyekiek is csatlakoznak a tutajozáshoz, fel is szállnak, és amikor ide érkezünk megvendégelnek, főznek.
Megvárták, amint újra bemelegítek és a tűzoltók is kikísértek a településtábláig Egy elszánt kis iskolás futott velem a mai napon már Félhalomtól egészen Telekházáig. Neki ajándékoztam egy Rudy Projektes – ezt sportszemüveg márkát viselem végig a futás alatt - dedikált sapkát, nagyon meghatódott a kis futó. Kerékpáros gyerekek jöttek elénk és bringáztak velünk Telekháza határáig, ahol lelkes helyi lakosok vártak, majd elkísértek Egyek közigazgatási határáig. Innen egyedül róttam a kilométereket Tiszacsegéig. Ma nagyon ment a futás mentem mint a golyó, jó formában vagyok 5 nappal a cél előtt. Jani nyomja a dalokat. Jó lenne egy kicsit horgászni, de hiába vagyok a Tisza mellett már 45 napja nem volt rá alkalmam. Jani vett csebpecát és csalit, de továbbra is érintetlenül hordozza hátizsákjában, az élő csalit lassan ki kell dobni, mert már elmászik a zsák.
Jólesik már visszafelé futni. Ároktő magasságában vagyunk. Jó volt felidézni a Tiszatarjántól Tiszavalkig tartó kistérségben szerzett élményeket, visszagondolni az összefogás napjára. A fiúk meg is látogatják Bögre Lajosné polgármester asszonyt Tiszatarjánban és elhozzák az általuk megfogalmazott tiszai jövőképet.
Beérkeztünk Tiszacsegére. Itt Tóth Imre igazgató úr vezetésével az iskolások csatlakoztak hozzám, az önkormányzat részéről Répási Lajos fogadott és a Tiszapartra kísértek. Az egyik kisfiú futva csatlakozott, már hetek óta várta, hogy Tiszacsegére érjek. Ezekért a csillogó gyekszemekért érdemes volt ennyit futni. A Halászcsárda Panzióban szálltunk meg és holnap reggel találkozunk 8 órakor polgármester úrral.

Üzenet
Nagyon megköszöntem, hogy ilyen kedves fogadásban részesültem. Elmondtam, hogy mennyire fontos, hogy érezzem, hogy a tisza-menti településeknek is fontos az összefogás és szeretnének is tenni közösen a folyóért és nem csak nekem szívügyem ez. Magam a futással kevés vagyok, én csak a gerincet adom, de az összefogás, a közös munka csak úgy valósulhat meg, ha a települések a polgármester, alpolgármesterek a média, a civil szervezetek is hozzá tesznek lehetőségük szerint. Én nem magamért futok, mert akkor végigrohanhatnék az 1000 vagy 2000 kilométeren és az időt mérném, hogy csúcsot döntsek. Nekem nem ez számít, hanem, hogy elvigyek egy üzenetet és elhozzam, továbbadjam másokét, hogy összehozzam az embereket - beszéljenek magyarul, ukránul, románul, szlovákul vagy szerbül - azokat, akiknek fontos ez a folyó, jelent valamit az a szó, hogy Tisza és itt szeretnének élni és megélni.


Június 13.

Tiszaroff – Tiszafüred
44 km

Felvágottat, friss kiflit, tojást, sajtot reggeliztünk, majd Tiszaroff központig futottam, ahol vártak a gyerekek. Abádszalókon az üdülőterületre futottunk be, itt fogadott az önkormányzat turisztikai és sport referense Kovrig Zoltán, aki egyben futballedző és az öregfiúk csapat versenyzője és a strand igazgatója is. Ma volt a strand megnyitója. Zoltán is ígérte, hogy találkozunk Vásárosnaményban a célban is. Izommelegítő krémet kaptam tőle kipróbálásra, Szlovákiában lehet kapni, és tényleg hatásos. Mivel Tiszafüreden nem tudtak fogadni Kovrig Zoltán felhívta egy barátját, a Hableány Hotel-Étterem Vigadó –Sportcentrum ügyvezető igazgatóját (Tiszafüred-Tiszaörvény Hunyadi u. 2.) és megkérdezte tud-e nekünk a mai szállással segíteni. Magyarics Zoltán örömmel fogadott bennünket éjszakára és vacsorára.
Tiszaszőlősön Oláh Vince alpolgármester úr fogadott és a gyerekek futottak velem. Süteménnyel, üdítővel kínáltak, megígérték, hogy eljönnek a célba is. Levente nagyon rosszul érezte magát fájt görcsölt a gyomra, ezért a tiszafüredi ügyeleten kötöttek ki. Kiderült vagy valami rosszat ehetett, és ez okozhatta a görcsöt, de semmi komoly. Ádám is megmutatta a bedagadt bokáját, neki pedig borogatást, pihentetést írtak elő. Mi, Janival haladtunk tovább Tiszafüred és a Hotel Hableány felé. Közben felhívott az orvosom, hogy meglátogat bennünket, mint csapattag ő vacsorázott velünk Levente helyett, akinek még kímélni kellett a gyomrát. Húslevest és harcsapaprikást túrós csuszával választottam az étlapról, a többiek is jobbnál, jobbakat ettek. Közvetlen a parton van a szálloda Tiszafüred-Tiszaörvényben. Az étterem teraszáról a folyóra látunk. Két kétágyas szobát kaptunk. Én a Jánossal alszom. A szálloda 15 db 2-3 ágyas szobával rendelkezik, valamint a térség legmodernebb konferencia központjával, ahol 180 fő vehet részt egy előadáson vagy 160 fő egy ültetett fogadáson. A sportcentrumban pedig bowlingozni, biliárdozni, dartsozni is lehet, de a sportosabbaknak van mászófal és trambulin is.


Június 12.

Rákóczifalva – Tiszaroff
59 km

Nagyon hosszú volt az előző nap valószínűleg a magas légnyomás és a viharos idő miatt sok folyadékot veszítettem, valószínűleg ezért nem aludtam valami jól. A fiúk elmentek reggelizni a csárdába és hoztak nekem is szendvicset. Megérkezett a Blikk Nők magazin fotósa, majd a Szolnok TV, és a Rákóczi Hírmondó Rádió. Fél 10-ig elhúzódott a fotózás, utána meglátogattuk a Játékmackó múzeumot. Én is otthagytam az aláírásom a tükrön, melyet ismert emberek írnak alá. A francia földet 12 évig körbejáró Jean Beliveah – 2007-ben Afrikában is találkoztunk vele tolta a háromkerekű taligáját - lábnyomát örökítették meg, amikor itt járt. Polgármester úr behívott a hivatalba és ajándékot kaptam tőle, majd gyorsan átöltözött és futott velem a falu határáig.
A Honvéd SE tagjai (Virág Zoltán, Vincze Gábor, Balla György) és a Gördögök SE bringásai Oskó Imre vezetésével reggel elém jöttek Rákóczifalvára, majd egészen a nagykörűi komping kísértek. Megbeszéltük, hogy várom a fiúkat a Szatmárba és a Beregbe, hogy megmutassam nekik a fatornyos templomokat, a gyönyörű régi házakat és a Tisza felső folyásának, Túrnak, Szamosnak vidékét. Kitartó, kiváló sportembereket, összeszokott csapatot ismertem meg bennük, jót beszélgettünk. Jelvényt kaptam Imrétől. Szolnokot elkerültük és mellékúton jutottunk el Szajolig. Nagy tapssal fogadtak a gyerekek és futottak velem a település központjáig, ahol Urbanovszky Istvánné alpolgármester asszony és Dr. Bartók László jegyző fogadott. Nagyon kíváncsiak voltak a Tisza-menti tapasztalatimra és részt szeretnének venni a tutajozásban is. Voltak az ártéri szemét összegyűjtésével kapcsolatban is javaslataik
Tiszapüspökiben péntek lévén a hivatal 14 órakor bezárt, így bár előre egyeztettünk az érkezésemmel kapcsolatban, de 14.05 perckor már nem vártak meg. Az ajtóba betűzve hagytam egy pár emléklapot. A töltésig futottam, ott lókolbászos szendvicseztek a fiúk, én pedig megittam egy kefírt. Bemelegítő masszázs után hosszú egyenes szakaszok következtek és 23 kilométer a következő településig. Tiszabőn várt a hivatal képviselője. Kérdeztem, hogy van-e sok hal a Tiszában. Ő elmesélte, hogy életükben nem láttak akkora busákat, amiket a ciánszennyezéskor fogtak ki a folyóból. Itt épül Tiszaroff és Tiszabő között a víztározó, átfutottam az építkezésen, jó 80 km/h-s szembeszéllel. A bal achillesem be is gyulladt egy kicsit. Tiszaroffi fogadóbizottság kitartásáért külön elismerést érdemel, este fél nyolcra értem be. 6 kilométert jöttek elém gyerekek, anyukák addig az apukák, pedig kitartóan fociztak. Patocskay László alpolgármester úr és egy népes csapat várt a kompátkelőnél, bekísértek az iskolába. Érdeklődően és segítőkészen fogadott este 8-kor, annak ellenére, hogy másnap hajnalban Budapesten államvizsgázott. Este 10-ig beszélgettünk. Alpolgármester úr az NB1-ben kézilabdázott, jelenleg edző és a környékbeli kulturális és sportesemények résztvevője és szervezője, a Tiszaroffról rajtoló nemzetközi kerékpárverseny egyik szervezője is. Az Oázis Presszó és Ételbárban vacsoráztunk. Kovács Erzsébet májgaluska levest, milánói sertésbordát és süteményt tálalt, Erzsébet Vas megyében született és egyszer rokonlátogatóba jött ide és itt ragadt. A faluban lévő Erdei Iskola és Családgondozó központban éjszakáztunk. A házigazdánk Bencze Istvánné volt.

Brumm
A Mackómúzeum Balázs Antal, a Magyarországon egyedülálló, több mint 1.200 darab régi farostos Maci-gyűjteményét mutatja be. A gyűjteményében megtalálható több majd 100 éves "brummogó" is, amelyek egy részének jelmezei különböző történelmi korok öltözködési stílusát elevenítik fel. Számtalan más anyagból, (például: szárazvirágból, ólomüvegből, csuhéból stb.) szokástól eltérő stílusú jelmezek is készülnek. A játékok a világ számos részéről érkeztek Rákóczifalvára, és számos olyan játékmedvével is büszkélkedhet a múzeum, melyet hírességek dedikáltak, illetve a kultúra és sport világából közismert emberek (például: Latabár Kálmán volt színművészünk macija) gyermekkorát tették szebbé. 2004-ben elkezdődött a hagyományos technikával, kézzel készített macik gyártása. Ezen mackók viseletében az 1700-as évek elejének kuruc világát eleveníti fel. A kuruc macik utaznak is, már megfordultak Ázsában, Amerikában és Afrikában is.


Június 11.

Tiszaug – Rákóczifalva
58,5 km

Nagyon jól pihentünk. A fiúk korán reggel elmentek reggelit vásárolni, mert 8 órára megérkezett a Kárász Turistaszálláshoz (9 kétágyas szobát kínál a ház a www.tiszaug.hu oldalon lehet utánanézni) Sinka Ferenc polgármester úr. 4 tűzzománccal díszített Tiszaug jelvényt hozott. Reggelizés közben beszélgettünk, majd hamarosan betoppant Németh Lajos Tiszakécskéről és a Petőfi Népe újságírója. Szóba került a jövő évi tutajos program is, Lajos javasolta, hogy hetente egyszer legyen nyilvános fórum, ahova meghívjuk a környékbeli politikusokat, polgármestereket, környezetvédelmi- és gazdasági szakembereket. Hamarosan befutott Balás József, aki az aranykoszorús fafaragó mester Balás Edéné (www.tiszaug.hu, 70.289-3207) ajándékát hozta mindannyiónknak. Én egy pipát kaptam, János egy karikás ostort, Levente sámánbotot, Ádám pedig egy állatcsont fejű fa sétabotot választott.
Tiszakürt felé futottam, ahol Paulovits Attila testnevelő tanár és Tálas László polgármester úr fogadott és egy csapat gyerek köztük néhányan még alig iskolások. A gyerekek éltették a Tiszát és elfutottak velem a falu határig. 2 üveg bort kaptam polgármester úrtól majd, Tiszainoka felé vettem az irányt itt az önkormányzat képviselői és az ovisok vártak. Szendreiné Kiss Erzsébet polgármester asszony nagyon sajnálta, hogy nem tudott velem találkozni, el kellett utazzon, de mindenképpen szeretne eljönni június 19-én Vásárosnaményba a célba. Nagyon nagy volt a meleg, izzadtam, folyamatosan ittam és éreztem, hogy kilúgoz. Figyeltem a vitamin és energiabevitelre és János is időközönként kezembe nyomott valamit, hogy „most ezt edd meg, idd meg!” Futás közben felhívtam Kajner Pétert, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület titkárát, és egyeztettem a befutással kapcsolatban Muhari Zoltánnal, Panyola polgármesterével is. Befutottam Cibakházára ahol Ferenczy Flóra és Filo Gergő fogadott, majd még a továbbindulás előtt a masszázs alatt is ott beszélgettünk, míg el nem indultam. Késésben voltam. Tiszaföldváron Dr Szlona Katalin jegyző asszony és Dr Csaba István aljegyzőtől kértem lehetőséget, hogy először lenyújthassak, majd jó hangulatú, rövid szakmai konzultációt tartottunk. Martfűiig kemény tempóban kb. 13 km/h-s sebességgel futottam, hogy pontban 17.15-re beérjek Rákóczifalvára. Tóth Lajos polgármester úr várt jó sok gyerek társaságában és a futballpályáig kísértek. A sportcentrum mellett sportszállóban töltöttük a ma estét.
Csüllög Gabi Csárdájában - ez az egyetlen étterem a faluban - sültestálat (rántott sajt, gomba, karfiol, bécsi szelet) vacsoráztunk vegyes körettel, melyet finom házi vörösborral és pálinkával öblítettünk le, közben jót beszélgettünk a polgármester úrral. Szóba kerültek a tisza-menti tapasztalataim, valamint a Dunát és Tiszát összekötő csatornarendszer, és az Alföld egyes területeinek elsivatagosodása.

Hitvallás (Balás Edéné fafaragó művész)
Csodálatos dolgokat látok szunnyadni az egymásba gabalyodó gyökérszárakban, melyeket vésővel keltek életre. A fák gyökereiben, ágaiban az emberek karaktereit találom, s a más számára halott fa nekem élővé válik. Megkeresem mindazt, amit a növény növekedése útján közvetít az emberek felé. Így nem én tervezem az alakot, hanem a természet.
A természet iránymutatását követem, így egyéni formát sikerült kimunkálni. A szép iránti igényesség a fák gyökereiben, ágaiban jelentkezik, számomra ez nyújt sikerélményt, mely olyan, mint a jó szél, előre hajtja az embert. Faragásom, ha már egyetlen embernek tetszik, és ezzel örömet tudok hozni oda, ahol gond tanyázik, akkor már érdemes volt alkotni.


Június 10.

Mindszent – Tiszaug
58 km
1668 km-t futottam eddig 11.250-en futottak velem

Jól aludtam a Művelődési Ház vendégházában. Reggeli után bemelegítve várt rám tavalyi cimborám, az idén már 76 éves Feri bácsi, és azonnal egy hullámhosszra kerültek Jánossal. Gémes Feri bácsinak velem egyidős, 39 éves a felesége, így az öreg kell, hogy még mindig bírja az iramot. Nem véletlenül két dolgot tart fontosnak az életben a futást és a szexet, e kettő élteti, jó formában.
Van egy találós kérdés „Mi a könnyebb, kiinni vagy megkerülni a Tiszát?” Jó pár héttel ezelőtt már kiabálták, és ma is hallottam „Pali, te rájöttél a megoldásra”.
A polgármesteri hivatal előtt várt a szegvári TV munkatársa és Dr. Zsótér István polgármester úr várt. Hamarosan befutott Dezső Sanyi és kerékpározva csatlakozott hozzám. Feri bácsi egy erősen viseltes lábbeliben kocogott velem, kérdeztem, hogy mekkora a lába és éppen azonos volt az enyémmel, 44-es. Hirtelen ötlettől vezérelve, úgy döntöttem, hogy neki adom az egyik alig bejáratott, eddig csak edzésre használt cipőmet. Nagyon meghatódott, majdnem sírt. Még soha életében nem volt ilyen jó futócipője. Egy Asics Gel Kinsei, azért nem semmi. Nagyon jól esett, hogy ilyen örömöt tudok okozni egy sportembernek, aki a 76 évével, kitartásával, sportszeretetével megérdemel egy ilyen ajándékot. Szegvárig futott az öreg velem és remélem jövőre is találkozunk. Szegvárnál Lőrincz Gábor őrnagy úr és bolondballagási öltözetben gyerekek csatlakoztak hozzám, majd a hivatalnál Gémes László polgármester úrral találkoztam konzultáltam. Innen már Sanyi is futott. Szentes határában a 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj két katonája csatlakozott még hozzánk és a hivatal elé futottunk be. Szűcs Lajos alpolgármester úr, a Civil Tv (civiltv.hu-n fent van a műsor) és a helyi rádió fogadott. Szeretnének a későbbi programokhoz is csatlakozni, ez rajtunk nem fog állni. Futottunk a laktanyáig, ott kijött egy kézfogás és pár szó erejéig Nyers József mk. ezredes úr. Lőrincz őrnagy úrtól elváltunk és Dezső Sanyival róttuk a kilométereket a Körösig, ahol Sanyi csónakos átkelést szervezett. Kerestük, hogy hol tudunk átkelni, vesztettünk ezzel egy kis időt. Csongrádi strand mentősének segítségével jutottam át a túlpartra és innen már egyedül futottam Csépáig. Itt az öregek otthonában fogadtak. Tiszasason Laskai István polgármester úrral találkoztam, majd felhívta a futballcsapatot és heten mezben futottak velem Tiszaugig. Egész nap vártak rám a falu határában a sátor alatt. Bodzaszörppel, pogácsával üdvözöltek Tiszaugon. Balázs József köszöntött az önkormányzat nevében – aki a Balatonnál született, de beleszeretett a Tiszába és ide költözött. Sok gyerek, kisebbek nagyobbak csatlakoztak hozzám és a Tisza töltés mellett elfutottunk a Kárász Turistaszállóig. Itt van a szállásunk. Gyönyörű kilátás van a tóra. Marhalábszár pörköltet vacsoráztunk burgonyával, savanyú uborkával, nagyon jól esett és nagyon finom is volt. Nagyon szép település Tiszaug. A tiszaugi holtág horgászparadicsom, strand is egyben, ahol élménycsuszda és vízisípálya is van. Kint zuhog az eső, mintha dézsából öntenék. Azt mondják 1/3 a búzatermésnek, mint szokott már későn jött az eső.

Legenda
A mai Tiszasasnál akartak átmenni a honfoglalók a Tiszán és itt éjszakáztak. Mivel erős volt az elhatározás, hogy a csapat másnap átkel, és át is keltek a folyón, ezt a helyet a mai napig úgy hívják, hogy „Átkel”. A Románok is itt keltek át 1919- ben mondta el polgármester úr.

Június 9.

Szeged – Mindszent.

Reggel 8-ra mentünk ligetbe. A Bertalan híd lábánál, interjút adtam az MTV1-nek. Nagyon jól esett, hogy az MTV munkatársának is az a véleménye, hogy fontos, amit csinálok, mert „Ez viszi előre a világot!” Innen mentünk át a kerékpárútra, itt vártak az iskolások és pedagógusok és Szeged város idegenforgalmi iroda vezetője egy darabig. Mivel az interjúval egy kicsit eltelt az idő, nem tudott megvárni. Szendrei Gáborné idegenforgalmi referensnek adta át számomra Szeged ajándékát, cserébe átadtam a tavalyi nyilatkozatokért kapott miniszteri- és köztársasági elnöki leveleket, DVD filmet a tavalyi futásomról, emléklapokat a hivatal munkatársai részére. 1 km-t futottak velem a gyerekek. Tápé irányába folytattam az utam, itt is várt 40 gyerek és a kompig haladtunk együtt. Levente elment Algyőre az aláírt nyilatkozatért. A töltésen 13 km-t futottunk, majd földutakon 30 km-t Hódmezővásárhelyig. A város határában vártak az iskolások, a Hódmezővásárhelyi Helyőrségparancsnokság katonái, motoros rendőrök, katonai rendészek kísértek be a központba. A város határában interjút adtam a városi TV-nek. Ajándékot kaptam a katonáktól és együtt futottunk be a központba Minden mellékutcát lezártak a katonák, és szükség esetén irányították a forgalmat. A városházán Koszó Péter alpolgármester úr fogadott. Nagyon fontosnak tartják, nagyra becsülik a tiszai összefogásért végzett munkámat. Alpolgármester úr látta, hogy milyen fáradt vagyok, felkészült az Együtt az Élő Tiszáért! programból, és bemutatta helyettem azt. Nagyon szép a város, gyönyörűen fejlődik. Szakmai témákról is beszéltünk és kérte, hogy feltétlenül érintsük a várost jövőre is. Kikísértek a városból a Kertvárosi Katolikus Iskola és a Bethlen Gábor Református Iskola és Varga Tamás Általános iskola diákjai és pedagógusai. A városból kifelé is a katonák irányították a forgalmat. A város határában elköszöntünk a katonáktól és a rendőröktől.
A Vámháznál, ahol több száz évvel ezelőtt folyt a cserekereskedelem a híres hódmezővásárhelyi kerámiát cserélték termékekre, Garai Sándorné, a Garai Kerámia Kft. tulajdonosa (www.garaikeramia.hu) várt, és készített számomra egy névre szóló korsót. Megígértem neki, hogy jövőre a tutajjal is jövök és sót cserélünk kerámiára. Itt csatlakoztak hozzám a Babérliget Lovasklub lovasai, egészen Mártélyig. Iszonyú meleg volt ma, 35 fok árnyékban. Rengeteg vizet ittunk és naponta többször nyaltam egy kis jódos sót. Akik csatlakoztak hozzám, mondták már az út során, hogy rájöttünk, hogy nem is egyszerű ennyit futni. Azonban egy ilyen fogadtatás, mint Hódmezővásárhelyen rengeteg erőt ad. Csak úgy repültem a lovak patáinak ütemére Mártély felé. Itt Balogh Jánosné polgármester asszony várt, valamint a gyerekek, testnevelőtanáruk vezetésével. Sajnos a nagy meleg miatt sokat kellett várjanak ránk. Lementünk a partra (ami közigazgatásilag Hódmezővásárhelyhez tartozik), a töltésen belül, a holtág mellett, csodálatosan kiépített üdülőterület van csónakkikötővel, gyerekmedencével. Novi Becejnél is meglepődtem és most is elmondhatom, hogy hasonlót eddig még nem láttam a Tisza mellett. Rövid uzsonna és bemelegítő masszázs után irány Mindszent, alig értünk ki Mártélyról, már jöttek is a mindszenti gyerekek szembe velünk. A Civil TV útközben forgatott és Répás Éva képviselte idén is várost. Bemutattam a programot a TV-nek és gyerekeknek, a Művelődési Házban van a szállásunk. Dezső Sanyi is velünk volt egész nap, de estére hazament, holnap még egy rövid távra csatlakozik hozzám. A Birka Csárdában vacsoráztunk gyümölcslevest és bécsi szeletet hasábburgonyával, káposzta salátával.

Csapágy
A térdem helyett most éppen a talpamról írok. Minden lábujjam egy kicsit már el van deformálódva, és mindegyiken van legalább egy vízhólyag. Minden este úgy fekszem le, hogy borogatást teszek árnika és fekete nadálytő krém keverékével a térdemre, és lekötöm azt folpack fóliával. A bal lábamon sérült a meniscus, ezért a jobb lábfejemen a feszítőizmot kicsit megerőltettem, de szerencsére olyan vagyok, hogy félholtként fekszem le, de minden reggelre regenerálódom, újjáéledek, és úgy kezdem a napot, mint május 1.-én.

Hódmezővásárhely levele itt olvasható

Június 8.

Coka (Csóka) – Szeged

Tegnap vacsora előtt készült a blog, így már nem írtam arról a csodáról, amit Kiss Zoltán jóvoltából ehettünk. Pörköltet készített füstölthúsból és csirke zúzából, melyhez egy kanállal a főleg vadakhoz használt különleges fűszerkeverékéből (van benne boróka bogyó és borsikafű is, bors és paprika és még néhány további összetevő) is rakott és valami felséges volt az íze. Szedtem vagy háromszor a pörköltből, a tésztából és a káposztasalátából is. Velünk vacsorázott alpolgármester úr is.
Reggel Kiss Tóth Erika, Kiss Zoltán, Balázs Ferenc alpolgármester úr, valamint zentai barátaink, Szép Judit és Takács Gyuri intettek búcsút kis csapatunknak és elváltam kis családomtól is egy hétre. Megindultunk a határ felé. Egy 87 éves bácsi jött elém reggel és futott velem egy kicsit, látta a médiában, hogy éppen Csókán a Móra Házból rajtolok. Nagyon örült, hogy találkozott velem, mert erőt adok neki, sokáig szeretne élni és szerinte is fő a kitartás. A búcsúban vett is egy piros baseball sapkát, amiért a felesége letolta, de elhatározta, hogy jövőre egy sárgát vesz majd és addig is aktívan él. Hajagos Tamás, aki már Magyarkanizsán is csatlakozott hozzánk, Subotica (Szabadka) mellől tekert el Csókára reggel, hogy kikísérjen a határig. Egy határvédelmi bunker mellett haladtunk el. Kőszegi Levente, programom koordinátora és gyakorlott túravezető megjegyezte „ Ebből rengeteg van északi és keleti irányban az egykori Jugoszlávia területén, mert Tito folyamatosan várta a támadást a Szovjetúnió és szövetségesei irányából és több ezret épített a ’60-as, ’70-es években. Albániában pedig szintén építettek vagy 8000-et, mert Enver Hodza pedig Tito-tól (micsoda nevek, ki emlékszik még rájuk?) rettegett.
Két rendőrautó kísért be Törökkanizsára (nem énekeltük el a „Hej Halászok, Halászok” című népdalt, majd a tutajon). Egy traktor platóján napszámosok integettek és éljeneztek vadul, adtunk nekik is emléklapot. Újhelyi Nándor a községi képviselőtestület elnöke és Kovács Magdaléna sport és oktatási referens fogadott a városházán és a városi TV-nek adtam interjút. Hamarosan befutott Surján doktor, nem bírta ki, hogy ne vele együtt fussak a neki a határnak. Dala előtt elköltöttük utolsó szerbiai ebédünket, majd érzékeny búcsút vettem Gusztávtól és Tamástól és hamarosan a szerb határőrök vendégszeretetét élvezhettük. Vagy 40 percet töltöttünk a határállomáson beszélgetve, csatlakoztak hozzánk a rendőrök is. Tiszaszigeten töredékforgalom van Röszkéhez képest, így az itt szolgálatot teljesítők jobban ráérnek. Átadták a tegnapi újságot, amiben írtak rólam és várnak vissza jövőre is.
Átfutottam Magyarországra, a magyar határőrök is kedvesen fogadtak, már várt Dezső Sanyi barátom, akinek kerékpárja a tetőcsomagtartóra került, ő pedig kocogott velem Szeged felé. Tiszaszigeten Ferenczy Ferenc alpolgármester úr, maga is futó, fogadott, sajnos a gyerekek már nem tudtak megvárni, mert nagyon elment az idő még a szerbiai oldalon. Hamarosan belefutottunk az MTV1 kamerájába, aki felvételeket készített, és jönnek holnap reggel is Bertalan híd lábához. Összefutottunk Nagy Jánossal, a Lelkesedés Atlétikai Klub edzőjével, aki megjegyezte „ Látom ésszel csinálod a futást, beosztod az erődet az 50 napra”. Az Ady kollégiumban szállásoltak el, szerencsére kaptam külön szobát is. Mákos nudlit vacsoráztunk.

Szolgálunk és Védünk
Megígérem, többet nem írok a szerbiai rendőrökről. Az a profi hozzáállás és hivatástudat, amit több mint 350 kilométeren keresztül folyamatosan tanúsítottak példamutató. Úgy láttam, hogy ez nem csak nekem jár, hanem a fenti szlogent tényleg komolyan veszik. Az egyszeri embereknek, ismeretleneknek is intenek, fogadják a köszönést. Ha látják, hogy valaki szerencsétlenkedik, nem találja az utat, veszik az adást és odamennek, segítenek. Amikor éppen ebédeltünk vagy megálltunk egy masszázs erejéig, azonnal kezdték igazoltatni az autósokat, de azt is udvariasan tették, láthatóan az autós is természetesen vette ezt és kezet fogott a rendőrrel partnerként kezelték egymást, és úgy tűnt közös érdeke rendőrnek és autósnak, hogy rend legyen.

Június 7.

Kikinda (Nagykikinda) – Coka ( Csóka)
40,2 km 3280 kKal
Eddig 1509 km-nél tartok

A Narvik hotelben reggeliztünk, felvágottakat, sajtot, főtt tojást, joghurtot. 9 órára mentünk a községházára ahol tájékoztattam Talpai Sándort, a képviselőtestület elnökét, Viktor Felbab-ot, valamint a település weblapjának szerkesztőjét a programról. Talpai Sándor örült, hogy bár nem közvetlen tiszai település Kikinda, de a régió székhelye, ezért fontosnak tartottam, hogy ellátogassak hozzájuk is. Várnak vissza szeretettel és készek együttműködni a későbbiekben is. Könyveket kaptam ajándékba a várostól. A parkban lezavartunk egy gyors térdmasszázst és be is melegítettünk Gusztival. 10.15-kor indultunk. Kiváló, összehangolt munkával vezettek ki a rendőrök a településről, minden keresztutcát lezártak, minden közlekedési lámpánál rendőrök álltak és irányították a forgalmat. Tegnap és a mai napon is nagy türelemmel kísért Predrag Velićkov egészen Coká-ig, ma 40 kilométeren keresztül 10 km/h-s sebességgel. Ő külön kérte, hogy erre a feladatra osszák be, folyamatosan érdeklődött is a programról. Mivel ma volt a Közbiztonsági Nap, ezen alkalomból engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem azt az áldozatos és magas színvonalú munkát, amivel a szerbiai rendőrség segítette az Együtt az Élő Tiszáért! programot.
Ma olyan utakon haladtunk, ahol végre gyenge volt a forgalom. Kétoldalt hatalmas rétek, művelt területeken haladtunk keresztül. Kereszteztük a Tisza csatornát, egy kisebb folyót és elfutottunk egy hatalmas, magántulajdonban lévő horgásztó mellett. Rengeteg a madár, gólya, gém. Most van a szerb pünkösd és ennek alkalmából, szerencsehozó, fűből készült szentelt koszorút kaptunk. Amikor meglátott egy bácsi, hogy közeledek, beszalad egy nagy kancsó szentelt vízért, ebből öntött a kezünkre. Bár szinte sík terepen haladunk, de azért változatos volt a mai nap, voltak kisebb emelkedők, Tiszaszentmiklós előtt egy hosszabb egyenes szakasz és kellemes kanyarok. Iszonyú meleg volt ma. 4-5 litert ittunk, ebből 1,5 liter magam készítette izotóniás italt. Kisfiam Domi is csak kb. kétszer 5-6 kilométert tudott tekerni, mert a legnagyobb melegben nem engedtem a gyereket a napra, nehogy napszúrást, vagy hőgutát kapjon. Azért elfoglalta magát, Aikido technikákra tanította Ádámot és Janót, és megmutatta, hogy kell az érzékeny pontok megnyomásával ártalmatlanítani a támadót. Fél négykor futottunk be Coka-ra a Móra Házhoz. Balázs Ferenc alpolgármester úr, Kiss Tóth Erika a Móra Ferenc Művelődési Egyesület elnöke és férje Kiss Zoltán a Móra Ház gondnoka fogadtak. A jövőre már negyven éves fennállását ünneplő egyesület újította fel 2008-ban a valamikori nagypolgári házat, ami most művelődési- és vendégházként üzemel. Az alsó szinten két nagy terem kiállító és foglalkoztató célokat szolgál, otthont ad a mára már messze földön híres hímzőkörnek és az Arany Páva díjas kórusnak is. Rendre kiállításokat is tartanak, ottjártunkkor éppen a Benedek Elek év jegyében gyerekrajzokat láthattunk. A ház emeletén számos szoba és vizes helyiség található, így akár egy komplett osztályt vagy egy busznyi turistát is a legmagasabb színvonalon láthatnak vendégül. Mi is itt szállunk meg.
A mai napon Coka-n búcsút tartottak, mely a környéken kiemelt esemény, bár mára már csak a selyemcukorka helyi termék – talán még egy fazekast láttunk – egyébként itt is a kínai tömegáru dominál. Most, hogy írom a naplót, úgy néz ki elkerüljük a vihart, de az árusokat hatalmas szél kergette el és láttuk, hogy szürke, fekete fellegek gyülekeznek és Zentát már veri eső.
Az esti masszázs után, hogy megpihent a lábam, most alig bírok lábraállni. Szétfutottam a feszítőizmomat, eddig 1500 kilométert nyomtam már le, Aszfalton. Egy Asics Gel Kinsei 2-t szétszaggattam és a másodikat nyúzom. Ha nem az Asics top modelljeiben (Gel Kisnei 2 és a bokát jobban tartó Gel Kayano) nyomnám, talán végig sem tudnám csinálni a 2000 kilométert.

Móra - Csóka
1907-ben építették a Tisza töltést, melynek során edényeket és csontokat találtak. A helyi tiszteletes a Szegedi Néprajzi Múzeum munkatársait hívta segítségül a feltáráshoz. Egy avar kori falu maradványait találták meg. A Múzeum megbízatásával, több mint 10 évig folytatott itt ásatásokat Móra Ferenc. Az író a paplakban szállt meg, amiből mára már csak az alap van meg, ezen áll Móra szobra. Móra vitte be Csóka nevét a magyar irodalomba, ezért tartja az egyesület fontosnak, hogy itt helyben megemlékezzenek róla, így vette fel a Művelődési Ház is a Móra nevet, mely mára a magyar kultúra egyik bástyája lett a Vajdaságban.

Június 6.

Novi Becej (Törökbecse) – Kikinda (Nagykikinda)

9kor János vezényelte a közös bemelegítést a kikötőben a gyerekeknek, és a városháza munkatársainak, alpolgármester úrnak. Egyikőjük 4 év körüli kislányának Tisza a neve. A bemelegítés után emléklapokat adtam mindenkinek és cserébe én is naptárakat, pólót kaptam. János pedig a nagyobb lányoktól három puszit, mert hogy itt nem kettő szokásos a jóból, mint Magyarországon, hanem tripláznak. A gyerekek majdnem a település határáig kikísérnek, Surján doki továbbra is velem nyargal, Jani mellett Ádám is bringázik. A kísérő autóban Levente és Takács György barátunk, szerbiai kísérőnk és tolmácsunk, aki még mindig jól bírja a gyűrődést. Tarts ki Gyuri! Már csak 1 nap!
Egy hosszú egyenes van Kikindáig, 23 kilométert folyamatosan nyomtunk le, majd megálltunk egy rövid pihenésre, ettünk néhány banánt, hogy egyben a káliumot is pótolja. Főleg a már jó érett banánban jó sok van ebből az ásványi anyagból. A várostól kb. 10 kilométerre váltották egymást a rendőrök és innen már a kikindaiak kísértek. Kikinda határában várt a belgrádi TV, magyarul adtam az interjút és ők megoldják majd a fordítást alámondással. A főtértől kb. 3 kilométerre csatlakozott hozzánk 2 maratonfutó és kerékpárral Dragan Strajnic az önkormányzat környezetvédelmi munkatársa, valamint Viktor Felbab sportreferens. Jól meghúztuk ezt a távot. A belgrádi és a vajdasági TV várt a főtérnél, majd bevettük magunkat a Narvik Hotelbe, ahol a szállásunkat biztosítják. Négy csillagos a szálloda és most divat a retro. A hetvenes évek profi designja és a láthatóan, valamikor a legmagasabb színvonalon elkészített épület most újra divatos. Már nagyon vágyom a családra, így megint feldobódtam, amikor megláttam Julit és a porontyokat. Már nagyon hiányzom Izának és Dominak is, azt sem tudják, hogy öleljenek, bújjanak, ha meglátnak. Juli hozta Zentáról Szép Judit barátnőnket is, így lett teljes a csapat délutánra és a vacsorához. A csorba leves után, Ádám és Jani különcködött, ők bécsi szeletet kértek, mi többiek a helyi, sajttal töltött csevapcsicsát választottuk sült burgonyával – itt még nem fagyasztott krumpliból sütik és az alapanyag is kiváló, „békebeli”, így akár még hidegen is fogyasztható. Ez utóbbit Juli tapasztalta meg ugyanis beindult a VW Touran riasztója, mert két légy keringőzött a kocsiban és le kellett rohanjon intézkedni. Káposzta és uborkasaláta járt mindenkinek a főétel mellé. Nekem nagyon kell a szénhidrát a cukros tejturmix kutyulékomon felül. Ma fagyit kívántunk. A lábam azonban bekentem jó kis szlatinai (Solotvino-ról) gyógyiszappal, a gyerekek ágyban. Szerencsére Juli a hoteltől legalább 100 méterre lévő cukrászdából hozott. Kiváló a fagyijuk, mintha valahogy ez sem lenne még az a poros csoda, mint a legtöbb helyen otthon. A szállodában éppen 4 bankettet tartanak párhuzamosan, de ebből mi semmit sem érzékeltünk, nagyon jól aludtunk

Life
Itt az emberek még tudnak élni. Lehet, hogy a déli, mediterrán mentalitás teszi, vagy a szegényebb gazdaság, amikor az emberek nem hajszolják még úgy a pénzt. Mindenesetre mindenhol bemennek este a belvárosba egy fagyira, vagy csak sétálnak egyet a folyóparton. Novi Becej-en jó volt látni, ahogy karonfogva sétálnak idősek és fiatalok, a gyerekek szaladgálnak. Kikindán, ahol messze a Tiszapart, az emberek a presszókban ülnek a főtéren. Kávéznak, söröznek, közben nézik a plazma kivetítőn az éppen aktuális focimeccset. Dugig volt minden hely.

Június 5.

Zrenjanin (Nagybecskerek) – Novi Becej (Törökbecse)

9-kor indultunk, a városban nagy volt a készülődés a környezetvédelmi világnapra, gyülekeztek az iskolások. A rendőrök kikísértek a városból. Elég hűvös volt egész nap, így 10 kilométerenként jöhetett a masszázs. János kitartóan énekelget mögöttem, az „Akácos út”-at egy nap többször is előadja.
Samo na pred! – Csak előre! Bíztatnak, integetnek, nagyon barátságosak mindenhol. Pedig nem nagyon találkozok sportolókkal, futókkal úgy, mint Magyarországon, de mégis tisztelik a teljesítményt és a célt, hogy a Tiszáért igyekszem sorra visszatérve tenni. Sok szélmalmot láttunk már eddig is, de most egy felújított mellett haladtunk el, ami fogadóként működik és egy kis állatkertet is fenntartanak. Ádám fotóz, Levente filmez. Novi Becej előtt 15 kilométerrel álltunk meg ebédszünetre, rendőrök is visszamentek az előző településre ebédelni. Alig hogy újra útnak indultunk Dr. Surján Gusztáv barátunk jött szembe velünk a kölcsönkapott kerékpárral, megjegyezve „ Ezek a rendőrök nagyon vigyáznak rád, nem olyan könnyű a közeledbe férkőzni”. Gusztáv is fut velem Novi Becej felé, ahol várt Sasa Sucurovic a turisztikai és sport referens és Tomislav Ratkovic alpolgármester. Jól beszélgettünk a Tisza és az eddigi tapasztalataim kapcsán. Szeretnének találni egy partnert Magyarországon, akivel együtt pályázhatnának fejlesztési témákban. Kértem, írják le, hogy mire gondoltak és én közzéteszem a weboldalamon, valamint most már rengeteg település prioritását, adottságait ismerve igyekszem is segíteni partnert találni. Novi Becej talán az egyetlen olyan tiszai település, amely igazán komolyan veszi a turizmust. Közvetlenül a töltés mellett fekszik a település. A Tisza part szépsége itt vetekszik egy tengerparti sétánnyal. Este hangulatvilágítás fogad és tele van „korzózókkal” a gyönyörűen füvesített, parkosított part. Megkockáztatom, hogy elvinné a legszebb Tisza part díját. Rengeteg energiát fektetnek az idegenforgalom fejlesztésébe, és úgy érzékelem a beszélgetésből, hogy szűkös forrásokkal tudnak csodát művelni. Sok a kávézó és szálloda is. A teljesen felújított négycsillagos Tiszavirág hotelben szálltunk meg, itt vacsoráztunk. A kiszolgálás világszínvonalú. A menü helyi és kiváló: húsleves, sülthús, csevapcsicsá, rántott szelet, vegyes vitamin saláta és köret. A szerb női junior kézilabda válogatott is éppen itt edzőtáborozott.

Röntgen
Vacsora előtt átestem egy alapos vizsgálaton. Surján doktor közölte, hogy szívritmusom, tüdőm, májam, vérnyomásom is rendben. Átnéztük a vitamin, ásványianyag és energiabevitelemet is. Megnéztük melyik vitamin, ásványi anyag mennyi idő alatt ürül ki egy ilyen mértékű terhelésnél. Maximális pulzusszámom 160 lehet (de én csak 120-130cal terhelem magam most). 5 percen belül a pulzusszámom 130-ról 70-re esik vissza, ami nagyon jó adat, mert ez azt jelenti, hogy jó az edzettségi állapotom, nem vagyok túlterhelve (akkor nem esne vissza). Hát igen. Jó az edzőm. A megfelelő időpontokban, etet, itat. Kontrollálja a bemelegítést, levezetést, és még szórakoztató is.

Agro górcső
Nézzük a vetéseket, még kézzel kapálnak, kaszálnak – az árokpartokat is – még itt kevesebb vegyszer. A piacon kapható zöldségek és gyümölcsök is valahogy ízletesebbek és olcsók. A gyümölcsösöknél a fák alja fűvel van bevetve és azt is kaszálják. Minden fa törzsét fehérre meszelik. Itt még úgy van, mint nálunk a 70-es években, hogy a földek végén ott a jó nagy trágyadomb. Sok az állat, rengeteg birkanyájat, szarvasmarha csordákat láttunk. Nem véletlenül volt Bánát és Bácska annak idején az egész Osztrák-Magyar Monarchia

Június 4.

Titel – Zrenjanin (Nagybecskerek)

Reggel legalább 50 gyerek kísért ki, majd a keresztülfutottam a Tisza hídon és a túloldalon vártak a zrenjanini rendőrök. Elég gyorsan haladtam, így már 12.30kor Zrenjanin előtt voltam vagy 5 kilométerrel, itt megebédeltünk. Mindenhol integetnek, ismernek, nagyon nagy szeretettel fogadnak. Goran Kaurić alpolgármester úr várt a város határában, a Proleter Atlétikai Klub futóival együtt, valamint az RTV „Santos”, a List Zrenjanin, a KTV Televízió, a Magyar Szó és a Blic újságírói. Nagyon sportos, határozott, erős embert ismertem meg alpolgármester úrban, látszott, hogy fontosnak tartja a rendszeres mozgást. Kemény maratoni tempót diktált azon az 5 kilométeren, amíg beértünk a főtérre. A községháza udvarán sajtótájékoztatót tartottam. Alpolgármester úrnak adtam ajándékba azt a pólót, amiben ma futottam és cserébe egy piros Zrenjanin pólót kaptam. Hidegtállal fogadtak melyen házi sonka, kolbász, szalámi, sajttal és túró volt, valamint rostos gyümölcslevet kaptunk. Eleredt az eső mire elkezdtem a nyújtást. Majd a városháza udvarán már várt a színpad és sajtótájékoztatót tartottam. Megköszöntem a szerbiai rendőrségnek az áldozatkész gondoskodásukat. Egy métert sem futok rendőri kíséret nélkül, a község körzetének határától határáig kísérnek és adnak át egymásnak a helyi szervek. Ígéretet kaptam a szakszerű kíséretre, de azért erre az odafigyelésre nem számítottam. Nagy a forgalom a közúton, és azt tapasztalom, hogy értékelik munkánkat a szerb gépkocsivezetők is, és egyáltalán nem zavarja őket, hogy a kerékpáros kísérőmmel, a kíséri gépkocsimmal és a rendőrautókkal együtt nem kis konvojunk néha száz méteres dugókat okoz. Integetnek, üdvözölnek, bíztatnak.
Alpolgármester úr bemutatott és az egyik újságíró fordított, a szerb és a magyar mellett még 4 nyelven beszél folyékonyan. A nyolcvanezres város polgármestere Mileta Mihailo is boldogan rázott velem kezet és ajándékot nyújtott át a sajtótájékoztató végén. A kollégiumban ebédeltünk húsgolyót, csirkehúst paradicsom szósszal és rizst. Itt volt a szállásunk is, én Takács Gyurival osztottam meg a szobám. Vacsora előtt interjút adtam telefonon a napi Blikknek. A kollégium menzáján sült virslit, sült szalonnával, túrót vacsoráztunk. Mindig eldöntjük, hogy végre kipihenjük magunkat, és már 7-kor lefekszünk aludni, de mint szokásosan megint 9.30-10 óra lett belőle.

Ajándék leltár:
A várostól könyvet, pólót és egy viasszal lepecsételt „kincset rejtő” dobozt kaptam, ígérem, hogy Vásárosnaményban, a célban, június 19-én kibontom. Aki eljön a befutóra, megtudhatja mi van benne.

Csapágy
Már harmadszorra kellett egy jó adagot kérnünk a Surgeonfish Rapid Gélből, kétnaponta egy flakonnal elfújkál Ádám a lábamra. Masszázs után, közvetlenül indulás előtt, a bemelegítés a Surgeonfish Before Sport olajjal és Nicoflex izommelegítő krémmel történik – ez utóbbi csak oda kerül, ahol érzem, hogy fáj. A melegben kiváló volt napközben Surgeonfish Rapid Gel, ha egy kicsit már éreztem, hogy fájtak a térdeim, akkor fújtunk egyet és kellemesen kilazította az izmokat. Már indulhattam is tovább, naponta többször akár hatszor is fújtunk. Mióta lehűlt az idő, az elindulástól számítva 10 kilométerenként átmozgatás és izommelegítés történik a Surgeonfish Before Sport olajjal és Nicoflex-szel. Meleg időben a szakadt meniscusom akár 20 kilométeres távon is bírta kezelés nélkül, hidegben ez feleződik. A Szerbiában velem futó zentai Dr Surján Gusztáv és a kikindai Nebojsa Milenkovic is kipróbálta a Rapid Gél-t és ők is nagyon jó lazító hatását tapasztalták és nagy előnye, hogy nagyon gyorsan és nagy hatékonysággal szívódik fel.

Június 3.

Zabalj- Titel
Masszázs, reggeli után a városházán kezdünk. Az újvidéki Pannónia Tv készít interjút. Hideg van. 10 kilométerenként megállunk, és Ádám átgyúr és fújkál a Surgeonfish Before Sport olajjal. Már ráférne a csapat többi tagjára is egy kis masszázs így a blogban is üzenem Bíró Attila masszőrünknek „Gyere minél előbb, mert már Janira is ráfér a gyúrás, megy ki a lábából az erő, és egyre csak a kedveséről beszél. Levente nyakának sem tesz jót az autóban ülés és a hóhért sem ártana akasztani, a masszőr Ádámot is átmasszírozni. Feladat van dögivel.” Djurdjevoban gyerekek csatlakoztak hozzám Dragana Mrinko iskolaigazgató asszony vezetésével. A Vojvodina TV Ruszin adásának készít itt riportot Helena Korpás. Nemcsak Ukrajnában, itt a vajdaságban is nagyon sok ruszin él.

Már messziről látni lehetett a Tisza torkolatát, ahol a Dunába ömlik a szőke folyó. Jó érzés töltött el, hogy közeledek a 2006-os és a 2008-as programjaim célállomásához, Titelhez. De az idén még további 700 kilométer vár rám Titel után, mire végre célba érhetek. Útközben kénes forrást találtunk. Gyermekkoromban a székelyföldi Miklósváron, ahol a nagyszüleim laktak, is volt egy híres kénes forrás. Most nem próbáltam ki a jótékony hatását – kellemes hasmenés - mert Titel még legalább 5 kilométerre van. Jobbra gémeskút és birkanyáj, balra löszfal gyurgyalagokkal és ürgékkel. Ideális táj egy tisza-torkolati befutáshoz. A városháza előtt Lazar Paroski igazgató úr vezetésével gyerekek, valamint Steran Gecsevszki a községi képviselőtestület tagja, Alexandra Miliszarjevity képviselő várnak, és közösen futunk le a Tisza partra. Elbúcsúzunk Farkas Andristól, akinek megköszönöm a bíztatást és a türelmet, mert nem könnyű egy alig 10 km/h-val haladó futót kerékpárral kísérni. Mivel korán érkeztünk a településre húsos és túrós burekkel és pizzával alapozunk a vacsorára. Titelben a Tisza hotelben biztosították számunkra a szállást, itt is vacsoráztunk, Ádám egy fél méteres sajttal töltött rántott göngyölt sertésszeletet én, a többiekkel rántott harcsát ettem sült burgonyával.

Június 2.

Becej (Óbecse) – Zabalj
Gyuri az első éjszakáját a 3 medvével töltötte (a blog kevésbé rendszeres olvasói számára: Jani, Levente és Ádám), bár reggel elég karikás szemekkel ébredt, de túlélte a kiképzést, így talán Csókáig is bírni fogja.
Omlettet és virslit reggeliztünk, velünk tartott Farkas Andris, a csongrádi kerékpáros is, aki kitartóan kísér Titelig. János elmegy a templomba gyónni, nem tudom mi bűne lett azóta, amit még otthon nem tudott megbánni… Mi a községházán kezdjük a napot, Knézi Péter polgármester úr is megígéri, hogy eljön Vásárosnaményba, a célba és elhozza az új, címeres zászlójukat. Most két könyvet kaptam ajándékba. Startolunk, tegnap óta zuhog az eső. Egy 80 éves bácsi is csatlakozik hozzám, és lelkendezve kérdezi – Hajós András után szabadon -, hogy „Benne leszek a TV-ben?”. Curugon gyerekek futnak velem. Délután kettőkör már befutunk Zabalj-ra. Brank Stajic polgármester úr és Sava Milicev fogadnak. Az Odüsszeia Hotelhez kísérnek. Mivel ilyen korán beértünk egy kis uzsonnával ütjük el az időt: olajoshalat, halászlevet, sajtot, szalámit, lekvárt, felvágottat, zöldségeket tálalnak. Savanyú csirkés, krumplis levest vacsoráztunk és grill ételeket. Nekem kell az energiapótlás, sőt még néha sütivel is jó lenne kiegészíteni a vacsorát, mert az a 400 kKal, amit egy szelet torta, vagy akár 700 kKal, amit pl. egy somlói galuska hozzá tud tenni a napi energiabevitelhez, nekem még jól jön. Egy futó számára a sok tészta (még húst is tészta körettel) és a sok édesség az ideális. János ellenben már lassan 6 hónapos terhessé hízik és Ádámnak sem sikerül fogyni, sőt. Nekik nem lenne szükségük a napi legalább 5000 kilokalóriára, ami számomra elengedhetetlen. Szerencsére továbbra is tartom a 73 kilómat, bár egy kicsit azért szálkásabb vagyok, mint az induláskor.

Éjszaka fél háromkor futott be operatőrünk Toto és Levente párja, Judit. Azonban zárt kapukat zörgettek. Bár megkapták SMS-ben, hogyan tudnak nesztelen besurranni, de mégsem került a megbeszélt helyre a kulcs. Végül Leventét ébresztették telefonon és ő intézkedett éjnek évadján.

Június 1.

Senta (Zenta) – Becej (Óbecse)

A vadászházban reggeliztünk, tojásrántottát, sült szalonnát és oldalast, majd Jánost újraélesztettük, mert majdnem megfulladt a vitaminoktól. Egy marékkal próbált a torkán lepréselni. Ja, és átesett a szokásos reggeli vérnyomásmérésen is. Naponta – jó esetben csak - háromszor méri a vérnyomását egy akciósan, 990 Ft ért beszerzett vietnámi szerkezettel, ami természetesen minden alkalommal mást mutat. Mindenesetre Jani hisz a számoknak.
Senta felé vettük az irányt. Még frissen sajtótájékoztatót tartottam a Senta Község Idegenforgalmi Szervezetének Hivatalában, interjút készített többek között a Magyar Szó munkatársa is. A főtéren, a polgármesteri hivatal előtt vártak a gyerekek és együtt vettünk részt a Hivatalos fogadáson a Városháza Zöld Termében. Pék Zoltán polgármester úr is csatlakozott a „Mit Kíván a Tisza Mente!” című közös nyilatkozathoz és megígérte, hogy rá is számíthatok Vásárosnaményban a célban, május 19-én. Hacsak éppen nem aznap virágzik a Tisza Sentánál. Most, a nagy meleg miatt valószínű már korábban megindul a rajzás. A hivatal részéről ott volt még a Zöld Teremben Zsíros Jankelic Anikó a Képviselőtestület elnöke, Barsi Márta a Képviselőtestület alelnöke, valamint Suhajda Szabolcs, Kosiczky András, Domány Zoltán, Bóbán József a Községi tanács tagjai. Falinaptárt kaptam, Andruskó Károly festőművész képeivel, valamint képeslapokat Zentáról.
A városháza elé, a rajthoz megérkeztek az általános- és középiskolás diákok, futók, kerékpározók, valamint zentai barátaink, akik a Tisza-parton a Senta tábláig futottak.
Dr. Surján Gusztáv, Bakos Ond, valamint a kikindai maratonfutó és tűzoltó, Nebojsa Milenkovic Adáig futottak, Takács Attila és Szép Hédi, pedig kerékpároztak velem.
Felvonult a Zentai Tűzoltóság még a mai napig üzemképes oldtimer tűzoltókocsija, Gombos Tibor vezetésével. Zentán járva érdemes megnézni a tűzoltóság szecessziós stílusban műemlék épületét. A futók, kerékpárosok és az önkéntes Tűzoltók kerékpározva és a tűzoltókocsiban az Adica Sport és Rekreációs Központig kísértek. Itt a Raven Sport Caffé-ban, Holló Árpád tulajdonos ebéddel várt, és fogadott Manojlovity Erzsébet az önkormányzat turisztikai megbízottja. A tűzoltók csatlakozását a tiszai összefogáshoz is Barna Mártának köszönhetjük. A zentai rendőrök Adáig kísértek, majd átadtak az adai körzet munkatársainak. Mohol-nál vagy 100 gyerek futott velem. Backo Petrovo Selo (Péterréve) településen, pedig Szerbiában először találkoztam a közvetlen a főút mellett illegális hulladéklerakóval. Itt is vannak szép számmal egyébként illegális hulladéklerakók, bár a Tisza mellett nem láttunk olyan típusú szennyezést, mint Ukrajnában. Hulladékmonitoring munka azért a Tisza déli szakaszára is ráférne, tekintve, hogy sokszor a mi magyar szemetünk és a rajtunk keresztülfolyó, a felső folyásból érkező palackáradat szennyez itt leginkább. Kiss Zoltán titkárral és a képviselő urakkal találkoztam, megemlítettem, hogy át kellene helyezni a hulladéklerakót, és oly módon kialakítani, hogy az áradás ne tudja a Tiszába vinni a szemetet, ezen már ők is dolgoznak. Tovább indultam. A rendőrök újra váltották egymást, Becej-en már két rendőrautó kísért. Elkapott az eső és egészen Becej-ig (Óbecse) vert. Knézi Péter polgármester úr fogadott, majd sajtótájékoztatóval kezdtük a programot. A beceji kábeltévé, a Sport Beograd, a Magyar Szó, a Becejski Mozaik újságíróinak adtam interjút.
Az egy éve épült Villa Via Becej-ben lesz a szállásom és fejedelmi lakoma várt Lastovic Tamás éttermében a „Largos”-ban. Largos rolád volt a vacsora, ami annyira ízlett, hogy Jani még a receptet is elkérte. 1 lereszelt főtt tojást, durvára reszelt sajtot, apró kockára vágott füstölthúst és savanyított pritamin paprikát majonézzel összekeverünk, és pulykahúsba töltjük, a húst panírozzuk és bő zsírban vagy olajban kisütjük.

Gyuri és Judit
Zentán csatlakozott a csapatomhoz Takács György barátunk. Őt és párját, Szép Juditot még 2006-ban, a Tisza úszásom kapcsán ismertem meg. Egyszerűen felhívtak telefonon és felajánlották segítségüket a szervezésben és olyan fogadást rittyentettek Zentán, hogy a 32 nap egyik legfelemelőbb élménye volt, amikor kajakosok és jachtok kíséretében beúsztam a városba. Néhány napot akkor a hajójukon is aludtam, mert akkor még minden éjszakát sátorban töltöttem, nem volt részem ilyen fejedelmi fogadtatásban, mint már az idén. Tavaly a futás során szintén ők szervezték a zentai programokat, valamint részt vettem egy környezetvédelmi akcióban is a városban. Partnerünk a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye és Kárpátalja Együtt az Élő Tiszáért! környezetvédelmi projekt keretében, az iskolások szóló környezetvédelmi anyagot szegedi József Attila Tudomány Egyetemen, biológia szakán néhány nappal ezelőtt ötösre diplomázó fiatal biológus, vajdaságban elismert környezetvédelmi szakember, a Védegylet egykori oszlopos tagja, Szép Hedvig (Judit lánya) szerkesztette. A blogot most szerb nyelvre pedig, a Juditon és Gyurin keresztül megismert Kelemen Feri és Szofi fordítják. Termékeny közös munka indult be azzal a telefonnal még 2006-ban és remélem, hogy lesz számos olyan közös szerb-magyar határon átnyúló, Tisza mentén, amiben még együtt tudunk dolgozni.

Az egyik mai cikk itt olvasható http://www.magyarszo.com/fex.page:tiszavidek

Május 31.

Kanjiza - Senta

Én a feleségemmel az Aqua Panon szállodában, a csapat a 10 méterre lévő Hotel Lupusban szállt meg. Mindkettő 4 csillagos és kiváló szolgáltatásokat nyújt. A szállodák összeköttetésben vannak a gyógyfürdővel. Bár nagyon jól esne a nyakamnak-, ja nem mondtam, hogy sikerült elaludnom, így most kicsit furcsa fejtartással futok és beszélgetek mindenkivel – egy kis tangentoros, erős vízsugárral végzett kezelés, ami szét tudja rázni a becsípődést, de sajnos csak délután kettőtől tudnának fogadni, így kénytelen vagyok kihagyni.
Tegnapi vendéglátóim a polgármesteri hivatal előtt vártak és indítottak utamra, valamint a sportosabbak kerékpároztak, futottak is velem. Rendőri kísérettel jutottunk ki a városból és kísért a Kanizsai Vöröskereszt autója és munkatársa is.
Adorján fel félúton az adorjáni Polgármester úr és helyi gyerekek csatlakoztak hozzám és együtt futottunk be a település központjába. Nagyon meglepődtem, hogy itt is milyen tiszta szívvel, tapssal, ovációval fogadtak. Felvonult az asszonykórus, a citerazenekar, Tiszával kapcsolatos népdalokat adtak elő. Korponai János köcsögdudával muzsikált. Pálinkával koccintottunk, rétest készítettek és egy kalapot kaptam, melyet árvalányhaj díszít. Meséltek a régi Tiszáról mely akkor még itt sokkal gyorsabban folyt és olyan tiszta volt a víz, hogy ittak belőle és főzéshez is használták. Ma már sokkal lassabban folyik és az ipari szennyezés miatt megfogyatkoztak a halak, a kecsege szinte teljesen eltűnt. Néha még megindul a vándorlása, de ha jön a szennyezés, újra eltűnik. Ígéretet kaptam, hogy Adorjánról is eljönnek Vásárosnaményba, sőt lehetőség szerint, elhozzák a citerazenekart is. Én pedig összehozom őket a Panyolai Pengetősökkel és akár közösen is adhatnak koncertet. Gyerekekkel együtt futottam tovább majd a töltésen vártak a Zentaiak, ők vettek át az adorjániaktól. A Zentai Idegenforgalmi Iroda képviseletében Laskovity Kornél és Pintér Nóra fogadott, akik kerékpárral kísértek vissza. Gulyás Otília autóval hozta barátunkat és munkatársunkat, Szép Juditot. A Zentai Atlétikai klub futói, Dr. Surján Gusztáv és Bakos Ond maratonfutók és Otília kislánya, Luca futottak velem. A Zentai Vöröskereszt részéről Barna Márta és férje Ferenc, és kedves zentai barátaim Szép Hédi, Takács Attila szintén kerékpároztak velem. Barna Márta is pártolja a sportot, a zentai „Futás a boldogabb gyermekkorért” Vöröskeresztes futóverseny egyik szervezője, így sok futót ismer. Ő tájékoztatta a nagykikindai ultamaratonistát is a programomról, aki Horgosra elém is jött, és kísért Magyarkanizság. Zentáról jöttek még kerékpározók, futók, akik egészen a Csárdáig kísértek, ahol szintén barátaink Takács Gyuri, Kelemen Feri és Szofi, valamint Szép Gábor és családja vártak. Szofi készítette azt a fantasztikus, szentjánoskenyérből készült karamell krémes tortát, amivel a Tisza úszásom végén a Titelbe befutást (vagyis beúszást) ünnepeltük. Eljött a Zentai Kajak Kenu klub elnöke, Nagy Abonyi Lajos, és az evezősök, akik a 2006-os Tiszaúszásnál kísértek. Fantasztikus élmény volt a kajakok és hajók kíséretében beúszni a városba.
Árok Pékség finom töpörtyűs pogácsát hozott, a Zentai Önkormányzat, pedig ásványvizet a megfáradt futóknak és kerékpárosoknak.
A Zentai Idegenforgalmi szervezet Hajókirándulást szervezett Stefanovits Jován és Éva. Ahhoz, hogy mindenki felférjen kettőt is fordult a hajó Zenta központjáig és vissza. Az Idegenforgalmi szervezet segít a turistáknak is hajó bérlésében, vízi kirándulások szervezésében. A hajón ebédeltünk, Szép Gáborék pikniket szerveztek, fonott kosárban hozták a csevapot, salátát, sült krumplit, sajtot, sonkás-sajtos házi buktát és üdítőket. A hajón adtam interjút Berényi Klárának, a novi sadi rádió riporterének.
A vacsora a Kraljica Voca (Gyümölcsösök Királynéja) fogadóban volt, tavaly más szuperlatívuszokban írtam a helyről és most sincs másképp. Örülök, hogy most nem ebédként kell végigkóstolnom a választékot, de múltkor sem bírtam ki és végig liftezett a gyomromban a sok grill. Megértem Sólyom László, Köztársaság Elnök urat, hogy ő is, ha Zentán jár, itt ebédel. A mediterrán vidékekre jellemző előétel arzenált ettük végig, házi disznókolbászt, házi sajtot, sonkát, hideg báránysültet majd savanyú levest disznóbelsőségekkel, kétféle sültkolbászt, malacsültet, vegyes káposztasalátát, sültburgonyát, házikenyeret és mákos és diós bejglivel koronáztuk az estét. A helyi vadászegyesület biztosította a szállásunkat, a vadászházban.

Május 30.

Sándorfalva – Kanjiza (Magyarkanizsa)
66,5 km

6 órakor ébresztő, masszázs, pakolás, sonkás tojást reggelizünk, János keveri a fehérjés, cukros koktélomat – ma jó sok kilométer áll előttem, így különösen fontos az energiabevitel. Ópusztaszerről ígéretéhez híven csatlakozik hozzám Kisházi Gábor, hárman indulunk futva Algyő felé. Ádám feladja János lottóját. Földúton haladunk, 11-12 kilométerre van Szeged, de mi 24-et megyünk, kerülő utakon. Algyő határában az ÖKO osztályos gyerekek – ilyen környezettudatos gyerekek is vannak egy kis tiszai településen - kísérnek a tájházig, ahol a település sport felelősei fogadnak. A nyilatkozatot otthagyjuk, megígérik, hogy Dezső Sanyival elküldik nekem Szentesre, amikor visszafelé megyek. Hosszú egyenes szakasz következik Tápénál, gyerekek csatlakoznak és Szeged határáig futunk együtt a töltésen. Jani fel akar ugratni a bringával a padkára, de annyira nézi a csinos rendőrnőket, hogy hatalmasat esik. Hamarosan meglátjuk Szabó Gézát és Csabát (Csubit), a kalandtúra versenyeink Saab-Salomon team oszlopos tagjait. Mivel Dezső Sanyi is velünk fut, majdnem teljes az egykori 4 fős csapat. Gézáék végig sztoriznak - Szegeden keresztül észre sem vettük, hogy egy nagyvároson futunk át – elmesélik kalandjaikat, hogyan jutottak ki a Pekingi Olimpiára kerékpárral. Mindketten meggyőződéses vegetáriánusok, de bevallják, hogy az út során alkalmazkodniuk kellett a helyi viszonyokhoz és mindent meg kellett enni, amihez hozzájutottak, sokszor húst is. Kínában pedig a fehérjeforrás, az ott csemegének számító, sült rovar volt.
Gézáék majdnem Szeged határáig futnak, itt várja őket Csubi felesége. Röszke határában várnak a gyerekek és a polgárőrök, autóval a hivatal elé kísérnek, ahol Dr. Schmidt József jegyző fogad. József nagy Tisza-barát, elmeséli, hogy részt szokott venni éjszakai horgászaton. Láthatta, amint éppen a hal-reggelijét fogyasztotta a vidra vagy jégmadár szállt a horgászbotjára hajnali fél 4 kor. Nagyon dicséri a futás célját, a tiszai összefogás segítését és ígéri, hogy mindent megtesz, hogy a következő programokban is együtt tudjunk működni. A gyerekek a település határáig kísérnek. Kifutunk az 5-ös főútra, itt csatlakoznak a rendőrök és felvezetnek az autópályára, ahol lezárták a forgalmat és a határig kísérnek. Elbúcsúzok Dezső Sanyitól. A diplomatasávban kapunk lehetőséget a határátkelésre. Határőröknek emléklapokat és a tavalyi futásról filmet adok, és nagyon megköszönöm az együttműködésüket. Közben már többször hív Csikós László a szerbiai oldalról. Szerb oldalon is a diplomatasávba futok be, itt is adok emléklapot és filmet. Amint átlépem a határt, Dr. Katkics Zoltán a képviselőtestület elnöke, Koza Róbert tanácstag, Puskás Károly és Csikós László polgármesteri tanácsnokok várnak Kanjiza (Magyarkanizsa) képviseletében, majd innen 1 km-re, a felüljáró előtt, a nagy tömeg. Kerékpárosok és futók, Terzity Miroslav és Széchényi Ferenc maratonfutó és a szabadkai ultramaratonista Rafai Gusztáv vezetésével. Közülük többen a Bécs-Budapest Szupermaratonon is sikerrel vettek részt. 2 rendőrautó kísér végig, egy a csapat előtt, egy hátul. A Magyarkanizsai Vöröskereszt autója és mentőse biztosítja a programot. Horgosra földúton futunk be és Takács József, a helyi közösség elnöke (Magyarországon ez a titulus a polgármesternek felel meg) vár friss péksüteménnyel, ásványvízzel, majd haladunk tovább Magyarkanizsa irányába. Martonos és Horgos között az An-Da-Vi horgásztó, kemping, szórakoztató központnál állunk meg, ahol Bite István és Bus-Bite Gabriella tulajdonosok uzsonnával, szendviccsel, szörppel, rostos üdítővel vendégelnek meg mindannyiónkat: futókat, kerékpározókat, rendőröket is. A szabadkai TV-től, rádiótól, újságtól készítenek interjút. Itt csatlakoznak hozzám martonosi futók is, Makra Ákos polgármester úrral együtt. Ahogy elérjük a Tisza töltését, megállunk egy rövid pihenőre, mert ott várnak a Kanizsai Kajak Klub versenyzői és edzőjük és velünk együtt eveznek be a strandra. Mit számít a mai 66 km, az utolsó 2 km-t gyors tempóban futjuk és a legutolsó 300 métert igazi célba futásként, megnyomjuk. A célban Makszimovics Táljai Ljubinka, a Kanizsai Turisztikai Szervezet Igazgatója fogad, meghív augusztus 8-ára, a hagyományosan már több mint 30 éve megrendezésre kerülő maratonra. Kajakkal, kenuval szeretnének csatlakozni a jövő évi tutajozáshoz, mert Kanizsán is úgy gondolják, hogy egy ilyen program komoly turisztikai értékkel bír. Ígérték, hogy jönnek Vásárosnaményba, a célba június 19-én és település-táblát is hoz a delegáció, mely képviseli a várost, de egyben a térséget (Horgost, Martonost, Adorjánt) is bevonják a szervezésbe. Interjút adok a Szabadkai TV-nek. A két bográcsban már rotyog a babgulyás, és finom helyi kenyeret eszünk hozzá. A mi asztaltársaságunk Vass Albert gulácsi pálinkáját kortyolgatja a jó, tartalmas leveshez.. 66,5 km-t mondhatni könnyedén futottam le, egy új krémet teszteltünk és többször kellett melegítő krémet használni, mert átfázott a szakadt meniscusom. Megnézem, hogy mennyi kalóriát égettem még de visszahőköltem: 5081 kKal. Mindjárt meg is iszom a maltodextrines, fruktózos, tejes, fehérjés koktélomat, mert, hogy ezt pótoljam legalább 7 somlóit kellett volna benyomjak a mai napon.

Kaland
Sanyival, Gézával és Csubival felidéztük a 2005, 2006 és 2007-ben megrendezett kalandversenyeinket is. Már nagyon szeretnénk, hogy legyen újra verseny. A többi csapat versenyzői is szoktak hívni és érdeklődnek. A kalandtúra nagyon költséges műfaj – vietnámi hidat, kötélpályákat, biztosított utakat kell kiépíteni természetes sziklafalakon, kenukat, vízijárműveket kell biztosítani, eszközöket a feladatokhoz, tutajozáshoz. Ezt inkább egy cég tudja megfizetni csapatépítő programként. Jelentősebb szponzoráció nélkül magánszemélyek részére nem tudjuk megrendezni a programot, mert saját magunk már nem tudjuk és akarjuk tovább finanszírozni ezt a „költséges hobbinkat”. Egy ilyen verseny rangot ad egy országnak. Ott van kalandtúra, ahol vannak olyan természeti és kulturális értékek, amit be lehet mutatni – így például Csehországban, Szlovéniában, Horvátországban, Romániában. De sajnos ezt még a magyar turisztikai szervezetek nem ismerték fel és nem támogatják az ilyen kezdeményezéseket. Elképzelhető, hogy mégis szervezünk majd versenyt, de valószínűleg határon átnyúló rendezvényként Kárpátalján és a szatmár-beregi térségben. A lehetőségek szélesebb tárházát vonultatja fel, és egy ilyen hétvégéért egy magánszemély is jobban áldoz. A hágókon kerékpárral lehet átkelni. Van vadvíz ahol hydrospeeddel, rafttal vagy kajakkal lehet haladni, de lehet kanyoningozni is. Vannak via ferráta kiépítésére alkalmas sziklafalak. A Kárpátok természeti adottságai és a vendégszerető emberek, jó kempingezési lehetőségek kiváló adottságokat biztosítanak a területnek. A program egy része pedig Magyarországra helyezhető, a szabolcsi-beregi régióba, amit mi szervezők és a versenyzők is nagyon szeretnek és a kulturális értékek tárházát is fel tudja vonultatni.

Az Összefogás Napja
A mai napon szembetűnő volt az összefogás, a kiváló szervezés. Tavaly szerencsétlenül, pont az önkormányzati választások időpontjára esett a futásom, így sok településen bizonytalan volt a helyzet a korábbi városelnök – ahogy itt hívják a polgármestert– már nem, az új még nem volt hivatalban. Így számos településen senkivel nem tudtam találkozni, nemígy most. Magyarkanizsa már hetekkel ezelőtt közös tanácskozásra hívta a Zentát, Horgost, Martonost, Adorjánt és átbeszélték a futásommal kapcsolatos teendőket, útvonaltervet állítottak össze. Közösen értesítették a rendőrséget és - a futásom során eddig először - egészségügyi biztosítást is szerveztek. Bár nagyon hosszú nap végén voltam, ma közel 70 kilcsit nyomtam le, de még így a nap végén is olajozottan ment mindent, azt sem jelentett gondot, hogy a további +10 km-es kitérőt jelentő Martonos-t ki tudtuk hagyni és a martonosi helyi közösség elnöke új helyszínen találkozott velem. Köszönöm ezt a kiváló szervezést és gratulálok.
A következő szervezetek vettek még részt a mai program szervezésében és kivitelezésében: Horgosi Iringó Természetvédelmi Egyesület, Kézilabda Klub Horgos, Kanizsai Labdarúgó Klub, Kanizsai Kajak Klub, Lésó Természetjáró Egyesület – ez utóbbi szervezetnek köszönjük a finom babgulyást.
A Martonoson Telek Paprika cég őrölt és tört erős fűszerpaprikáját, szárított kamillát, petrezselymet, lestyánt és spenótot! kaptam.
Az An-Da-Vi Horgászparadicsom birsalmaszörppel és őrölt csemegepaprikával lepett meg.

Május 29.

Csongrád – Sándorfalva
9 órakor a városháza elől indultunk a gyerekekkel, valamint a szentesi, MH.37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj katonáival - Lőrincz Gábor ny.á. őrnagy, Fekete Roland tizedes, Kis Pál Marianna tizedes és Zipperer Viktor szakaszvezető – együtt. Örömmel ismertem felé jó néhány gyereket a közel 30 közül, akik már tavaly is futottak velem és ismerősként üdvözöltem a tornatanárnőt is. Csánytelekre Dezső Sanyi barátom jött elém bringával, felraktuk a tetőcsomagtartóra a gépet és az elkövetkező napokban együtt kocogunk, egészen a határig. Csánytelken Mucsi Attila alpolgármester és Szabó Ferenc iskolaigazgató futott velem az iskoláig, ahol zászlót és könyvet kaptam a településről. Bakson, Búza Zsolt polgármester úr fogadott, a mai nap emlékééül fotóalbumot és egy szép könyvet kaptam. Majd gyerekek és polgárőrök kísértek ki a falu határáig, ahol egy rövid frissítő masszázs után indultam tovább. Ópusztaszeren az iskolában Széplakiné Dóra Ildikó, igazgatónő forró csokival, teával, ásványvízzel várt engem és csapatomat. A hivatalban Dr. Endre Szabolcs jegyző úrral foghattam kezet és együtt mentünk át a Nemzeti Történeti Emlékparkba. Kisházi Gábor sajtóreferens vezetett körbe, megnéztük az Árpád emlékművet, a Feszty körképet, valamint a tutajokat, ami mintául szolgál a jövő évi tutajos programunkhoz is. Sajnos most többre nem volt időnk, pedig marasztaltak volna. Megígértem, hogy a családommal újra eljövök. Ópusztaszeren egy keretezett képet kaptam a körképről, egy tollkészletet, valamint a kirakós játékot a körkép jeleneteivel és tájékoztató anyagokat. Kisházi Gábor elhatározta, hogy Szegedig fut velem, mert ő is különösen fontosnak tartja a missziómat és a tiszai összefogást. Egy 14 kilométeres hosszú, egyenes szakasz következett és 17.30-ra sikerült befutnom Sándorfalvára – ami a nevével ellentétben város. A 8000 lakosú település 2005-ben emelkedett városi rangra. A településtáblánál várt a Homokhát TV, a Délvilág és a Dél Magyarország újságírója, valamint Nógrádi Éva és Gonda László a város képviseletében és rengeteg gyerek. Kicsit lemerevedtem, mert azonnal egy 15 perces interjúval indítottam és nem tudtam lenyújtani a megálláskor, de csak úgy folyt belőlem a szó. Pedig ilyenkor a nap végén néha már úgy el vagyok fáradva, hogy még a hangom is elakad, de ez a kivételes fogadtatás, amiben most Sándorfalván részem volt, rengeteg erőt adott. Érezhető volt, hogy hetek óta készültek az érkezésemre, Kiválóan megszervezték a biztosítást a településen belül. Vagy két kilométeren keresztül polgárőrök zártak le minden mellékutcát, amíg a gyerekekkel együtt végighaladtunk a főúton. Találkoztunk Paskói Angélával is a Sándorfalvi Ifjúsági Közhasznú Egyesület részéről és megnéztük a 120 millió forintos beruházással épült csodálatos műfüves sportpályát is. A Fajka panzióban vacsoráztunk és éjszakázunk. Mint Magyarországon, a legtöbb helyen, jófajta szilvapálinkával fogadtak, de egy kis kárpátaljai beütéssel, decis poharat töltögettek jó félig. Szeretem a pálinkát, de azért inkább csak módjával. Kakas Béla polgármester úr Budapestről már csak a vacsorára ért haza, de együtt fogyasztotta el velünk a marhalábszár pörköltet tésztával és az almával töltött palacsintát, karamell öntettel. Majdnem éjfélig beszélgettünk. Sándorfalva sikerrel pályázik számos témában, és a pénzt szerintem is hasznosan fektetik be, mert egy ilyen programnál, mint a futásom is megmutatkozik, hogy milyen összeszedett és jól működő, rugalmas egy-egy település. Jó lett volna még tovább folytatni a beszélgetést, de már így is nagyon beleszaladtunk az éjszakába és rám egy nagyon hosszú nap vár holnap. Dezső Sanyival alszom egy szobában. A magát Arany Triónak nevező hármas, János, Levente és Ádám osztozott a másik szobán. Én inkább csak a 3 medvének hívom a fiúkat, mert úgy horkolnak, hogy ha két emelet van köztünk, még akkor is hallom és mindegyikőjük más-más hangszínnel és „dallammal” tudja nyomni. Egymást nem nagyon zavarják, mert a saját horkolásuktól – főleg Ádám – nem hallják a többiekét.

Május 28.

Tiszakécske – Csongrád
Szokás szerint 6kor keltünk és bemelegítő masszázzsal indult a nap. Németh Lajos is hamarosan befutott, hozta a reggelit, kalácsot, tejet, felvágottat, rántott húst. 9kor a Kovács Ernő polgármester úrtól búcsúztam, majd Lajos és a református gimnázium tanulói kísértek el egészen Tiszakécske határáig. Nagyon rossz, szeles, esős volt az idő. Teljesen bőrig áztam. Lakitelek táblánál gyerekek vártak és kísértek keresztül a falun. Tiszaalpáron már a falu csatlakozott hozzám Bodor Ferenc polgármester úr és a gyerekekkel és a futást biztosító polgárőrök, együtt bekísértek az iskolába, ahol az iskola szép új tornatermében rövid tájékoztatót adtam a programról. Polgármester úr örömmel csatlakozott a nyilatkozathoz, hiszen tagja a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesületnek, így egyetért a szakmai közreműködésükkel megfogalmazott kiáltvánnyal is. Haladtunk tovább Csongrád felé, az eső pedig folyton zuhogott. János és én is felülről, alulról is kaptuk az áldást, ugyanis a mellettünk elhaladó autók, teherautók is sorra végigfröcsköltek. A hajunkról, ruhánkról folyt a szutykos lé, mire beértünk Csongrádra, háromnegyed 4-re. Ádám pedig frissen „fodrászolva” várt a hivatalnál, kihasználta, hogy egy félmaratont futottam Tiszaalpártól, így levágatta a haját. A hivatalnál Petriti Rudolf sport referens fogadott és elvezetett a szállásunkra az egyik – mert itt több is van szépen felújítva és lakják is – szép régi zsúpfedeles parasztházhoz, ami azért a mai elvárásoknak maximálisan megfelelően van felszerelve (víz, gáz, fürdőszoba, TV). A múzeum szomszédságában vagyunk, ahol tavaly egy kis fesztiválnak, tájtermék bemutatónak is részese voltam. Csongrádra elém jött az a fiatalember, Farkas András, aki a Titelig szeretne kerékpározni velem.

Május 27.

Szolnok – Tiszakécske

Még tegnap Kádár Renáta alá is íratta a polgármesteri hivatalban a közös nyilatkozatunkat és azt reggel már vissza is kaptuk. 9 óra előtt már megérkezetek a Gördögök és Honvéd SE tagjai, valamint a szolnoki Bagány Gyuri és kedvese Marcsi, akik felváltva kerékpároztak és futottak velem és egészen Tiszakécskéig kísértek, valamint a Szolnok TV, hogy az indulást is dokumentálják. A Tisza szálló festett falai és díszes bejárata elől startoltunk, igazi maratoni hangulatban. Kellemes volt az idő, végre véget ért az izzasztó hőség, igazi sportoló-, futóidőben tudtunk haladni, kiváló ütemben. Egymást húztuk, motiváltuk és közben megbeszéltük a sportsérülésekkel, tápanyag-, energia- és vitaminbevitellel kapcsolatos tapasztalatainkat. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy a Bioco Q10-et válasszák, mivel ez az egyetlen vízoldékony formulájú Q10 – büszkék lehetünk erre a magyar találmányra -, melynek felszívódása kb. 70%-os a többi 20-30%-os hatékonyságú készítménnyel szemben.
A Tószeg táblánál iskolások csatlakoztak hozzánk, majd később az ovisok is. Hamarosan odaértünk a közeli dombról, melyet Kucorgónak neveznek – most is sokszor szenved Tószeg az árvíztől – valamikor a helyiek ide menekültek a víz elől. Tiszavárkonyban is csatlakoztak a nyilatkozathoz, bár Mészáros Zoltán polgármester úrral sajnos nem tudtam találkozni, mert a Csongrádi duzzasztóval kapcsolatos megbeszélésen. Útközben nyilatkoztam a Magyar Rádiónak telefonon, pünkösdhétfőn fog adásba kerülni. Tiszajenőn Puskás Béla polgármester úrral és Vágó Béla iskolaigazgatóval beszéltük át a térség előtt álló feladatokat, problémákat. Csatlakozott hozzám és interjút készített a Petőfi Népe újságírója, Szentirmai Tamás, aki szintén a bringás társadalom tagja, néhány hete kerékpároztak el egészen Németországig. Tiszabögre elém jöttek Németh Lajos, a tiszakécskei gyerekek és két hintó, közel 500 méteres konvojunk megindult a polgármesteri hivatal felé, ahol Kovács Ernő polgármester és Dr. Kovács Jenő jegyző és a képviselőtestület tagjai Balla Gyula és Kosik Miklós fogadtak. Tiszakécskei tányért, Buda Ferenc Árapály című könyvét kaptam ajándékba.
Befutottunk a szállásunkra a gyógyfürdő mellett faházas üdülőterületre, ahol egy kazal friss, meleg tepertőspogácsával és túrós rétessel fogadott Lovas József. Nagyon jól jött a szénhidrát utánpótlás, a futásnál nagyon kívánom a tésztaféléket és az édességet.
A Fazekas Vendéglőben (és Turistaszállás) Petőné Fazekas Irén volt a vendéglátónk, rántott gombát, gombás pulykapörköltet és tiramisut vacsoráztunk, hozzá szilva- és törkölypálinkát, valamint rozé fröccsöt kóstolgattunk. Ádám estére kimenőt kapott elment a lányokhoz, mivel kecskeméti, végre a megyébe érkezett. János pedig folyamatosan érdeklődött holléte felől és irigykedett.

Május 26.

Korán keltünk, mert a nagy meleg miatt minél előbb el akartam indulni. Óriási a forróság a Tisza mellett, mely nagyon magas páratartalommal is párosul. 7-kor már rántottáztunk a Halász vendéglőben, és hamarosan már kezdtük is a közös bemelegítést a gyerekkel együtt. Kollár Lajos kísért kerékpárral Szolnok felé, Vágási Kálmán és Barát József pedig búcsút intett nekünk az Élő Tisza panzió kapujában. A töltésen haladtam Szolnok felé, majd átcsaptam a közútra közben interjút adtam az Aktív Rádiónak. Hamarosan jött szembe az MTI fotósa és az RTL híradó stábja. Érdeklődtek, hogy érzem magam túl az ezer kilométeren. Szolnokról elém jöttek a Gördögök SE bringásai Oskó Imre vezetésével és katonák is a Honvéd Sport Egyesület képviseletében. Szolnok határától rendőri kísérettel együtt futottunk be az 56-osok terére (kopjafákról ismerhetitek), ahol a Praktiker áruház vezető helyettese Kalina Péter és munkatársai – Szolnokon tavaly is nagy örömmel fogadtak az áruházban és örülök, hogy az idén is fontosnak tartották, hogy kivegyék a részüket a programból - valamint kisiskolások is csatlakoztak a csapathoz. A Tisza parti sétányon haladva futottunk be a polgármesteri hivatal előtti térre, ahol nem bírtam ki, hogy ne szaladjak be a szökőkutak alá, a gyerekek is nagy ötletnek tartották, és velem együtt fürdőztek a hűs cseppekben. Szabó István alpolgármester úr, Kádár Renáta sport referens és Vincze Gábor a Honvéd SE. képviseletében fogadtak, valamint a program védnöke a Honvédelmi Minisztérium képviseletében Oláh László alezredestől kaptam bíztató szavakat és a minisztérium ajándékát. Dr. Hamar József szolnoki Tisza Klub Elnöke kérdezett környezetvédelmi tapasztalataimról a Tisza mentén, valamint a Szolnoki Tv és az Új Néplap munkatársainak adtam interjút. A Tisza fővárosa igazán fejedelmien fogadott. A gyerekeket és a velem futókat egy zacskó csokival kínálták. A szállást és vacsorát, reggelit, pedig a város patinás szállodájában, a Tisza szállóban biztosították. A 3 fogásos vacsora igazi tavaszi a legmodernebb trendeket követő ízeket tükrözte. Az előétel grillezett csirkemell volt salátaágyon pestoval, balzsamecetes mártással. A főétel, az idénynek megfelelően, spárgával töltött pulykamell, tejszínes borsmártással és rösztivel. A szakács szívesen díszít ehető virágokkal, rózsával és valami számomra ismeretlen növénnyel. Ádám, aki eredetileg szakácsnak tanult nagyon élvezte a mai menüt.

Csapágy
Nem panaszkodom, de azért a térdemet és az achillesemet is megviseli a futás. Dr. Kiss-Polauf Marianna igyekszik segíteni a fájdalmakon és pótolta a Kinesio Tape szalagokat a térdeimen és rakott egyet-egyet az achillesemre is. Az útmutatásai alapján próbáltuk mi is felhelyezni a szalagot, de kevesebb sikerrel. Sokat számít, főleg az én problémás esetemben, hogy a futás alatt is azért időnként ortopéd orvos kezébe kerüljek. A felszerelésnél kicsit többet is írtunk a Kinesio Tape-ről, ha hasonló problémád van Precedent rendelőben be tudsz jelentkezni kezelésre Mariannához a 386-4058 és a 20/567-6925 telefonszámon.
Dr. Kiss-Polauf Marianna a következőképpen összegezte a kezelésemet:
„Pali esetében a térdkalács stabilizálása és a fájdalom csökkentése volt a cél. A propriocepció (=visszajelzés az agynak az ízület helyzetéről) javításával a hosszantartó, nagy igénybevétel ellenére sem jelentkeztek azok a fájdalmak, amelyek korábban a teljesítményét rontották. A különböző színű szalagok között nincs különbség – bár van egy teszt, amely megmutatja, hogy melyikre reagál a páciens legjobban, de ez naponta is változhat - mindenki saját ízlése szerint választhat kék, fekete, testszínű vagy éppen rózsaszín szalagot. Pali legjobban a kék szalagra reagált, ezért ezt raktam az achillesére, a térdére inkább fekete színű szalagot kért.”

Május 25.

Levente reggel visszafelé indult, egészen Poroszlóig és aláíratták a nyilatkozatokat. Én Jánossal a hivatal elől indultam. 3 népviseletbe öltözött néni énekelt egy szép népdalt és Szén József polgármester úr fogadott. Az egész óvoda is kivonult a tiszteletemre, majd átmentünk az iskolához ott várták a kerékpáros gyerekek. Tiszasülyön Pollák Tibor polgármester fogadott majd az általános iskolában a gyerekeknek tartottam tájékoztatót a programról és utána Kőtelekre indultunk. Dr. Böhmer Péter polgármester felesége éppen a harmadik lányuknak adott életet így rövid kézfogás után már sietett is a kórházba. Nagykörűi gyerekek egészen Kőtelek határába jöttek elém és kerékpárral kisérték, majd az utolsó 2 km-en futók is csatlakoztak hozzájuk. Fenyves Attila, a Tourinform iroda vezetője vezényelte le a programot, gyerek néptánc bemutatót is láthattunk, szerepelt Veres Nándor polgármester kislánya is. Nagybogrács vendéglőben vacsoráztunk gombás sajtos csirkemellet, párolt zöldséges rizzsel, valamint borjúhússal és gombával töltött palacsintát, desszertként pedig kapros túrós és diós meggyes palacsintát. Veres Nándor nem örül az idei nagy szárazságnak, mert 2 hét múlva kezdődik a cseresznyeszezon és nem lesz túl jó a termés, mi azért már megkóstolhattuk az idei cseresznyét, és nekünk ízlett. Nándi meghívott a júliusi cseresznye fesztiválra érdemes a szállást már most lefoglalni, mert ekkor teljesen megtelik Nagykörű.

Ajándék leltár
Kiskörén este érkezéskor hímzett kendőket és rongyszőnyeget kaptam Kiskörén függőágyat, törölközőt, telefon tokot és prospektusokat. Reggel polgármester úrtól gyümölcskosarat kaptam banánnal, ananásszal, barackkal, szőlővel és Kisköre kitűzőt és pólót, valamint kerámia tálat, szórólapot és kerékpáros térképet a Tisza tóról. A néniktől hímzéseket és rongyszőnyeget kaptam. Nagykörűn pólót, kerámiát, helyi újságokat és prospektusokat kaptam, az ovisoktól pedig kis könyvet, amibe képeket ragasztottak bele a gyerekek ezzel mutatták be a településüket.

Május 24.

A parókián aludtunk, reggel Mikola István polgármester úrral átsétáltunk az idősek otthonába és közösen néztük meg a 2008-as Együtt az Élő Tisza programról készült filmet. 60 idős embert gondoznak a Tiszavalkon, a 9 települést összefogó kistérség legdélibb településén. Rengeteg a mosni való, így a partnerünk a Samsung által felajánlott egyik mosógépet Tiszavalknak szánom. Jó volt az őszinte örömöt látni az idősek, de főleg a polgármester úr és a gondozók arcán. Köszönöm a Samsungnak, hogy mi is tudunk visszaadni azoknak a településeknek, akik önzetlenül is szívesen fogadnak és támogatják összefogást.
Polgármester úrral megnéztük a templomot is, felmehettem a szószékba. Különös érzés volt. Gyerekkori emlékek jöttek elő, amikor konfirmálásra készültem és a hívek közül néztem a prédikáló református papot. 2004-ben egy vihar lerombolta a templom tornyát, valamint süllyedni is kezdett az épület, ugyanis egy része homokra, más része agyagra épült. Tiszavalk pályázott a templom egy új technológiával való felújítására, szorítok, hogy nyerjenek is. Tiszavalkot patak veszi körbe, melyet a horgászegyesület gondoz. A vizek gazdagok vízinövényekben és a madárvilág is csodálatos. Ideális hely a nyugalmas pihenéshez, különösen, ha önzetlen vendégszeretető népekre vágyunk.

Tegnapi ígéretemhez híven a Szivárvány kikötőbe kocogtam le reggel, Bandihoz. Itt bemelegítettem, majd adtam neki egy Fiskars macsétát, mert ő tudja igazán használni a tavon, vágja a nádat, a sást és utat tör a csónaknak a legjobb horgászhelyekre és madár leshelyekhez.

Poroszlót és Tiszafüredet összekötő közötti hídnál két kalandorba akadtam, akik Sopronból indultak és a Csíksomlyói Búcsúra igyekeznek kerékpárral. Éppen nyújtottam és a kocsira támaszkodtam, az egyik rám szólt egészséges székely tájszólással „héj komám segítsek-e megnyomni azt az ótót” mondtam neki „gyere há’ me’ nem indul”. Kiderült, hogy földiek, székelyudvarhelyi srácok, ami nincs túl messze az én szülőhelyemtől, Sepsiszentgyörgytől. Jól elbeszélgettük, majd megettem a fél doboz tortájukat, amit a halászcsárdából kaptak, meg is bántam a mohóságomat, mert eléggé tekergette a gyomromat futás közben. Jánossal is hamar témát találtak, mi mást, a nőket.
Ma végig a töltésen futottam Poroszlóig, sajnos vasárnap lévén egyik településen sem tudtak fogadni, így ma magányosan futottam keresztül Sarud, Tiszanána érintésével érkeztem meg Kiskörére. Telefonáltak az önkormányzat képviselői Prinz János barátomnak, a gátőrnek és kocogott velem kb. 1 kilométert. Egyhén zihálva azzal fejezte be a futást, hogy „Palikám nem irigyellek”. A kikötőtől a városba rendőri kísérettel futottunk be, népes futó és kerékpáros gyerek sereggel együtt. A gyerekek a töltésről egészen ma esti szállásomig kísértek az Ezüst Horgony Étterem és Szállodáig, ahol Farkas András tulajdonos, régi barátom fogadott. Ollé Roland a Tisza Tó Térségi Fejlesztési Tanács Tisza-tavi Regionális Idegenforgalmi Bizottság képviseletében Herbály Imre és Godó Lajos elnök urak nevében ajándékot adott át számomra. Nyújtás és masszázs után várt a vacsora. Tipikus tiszai étellel, harcsa paprikással és túrós csuszával kezdtünk, amit itt különösen jól készítenek, majd még egy somlói galuska is segített pótolni az elégetett szénhidrátot. Kollár Lajos elénk jött Nagykörűről, hogy másnap egészen a faluig kísérjen.

Turisztikai górcső
Kisköre strandja ideális a kisgyermekes családoknak. 2007-ben, amikor egy hetet itt nyaraltunk, akkor az én alig 3 éves Izám és 5 éves Domim is nagyon élvezte a vizet. Az Ezüst Horgony étteremben pedig a legkényesebb ízlésűek is jót ehetnek, akár magyaros akár igazi tiszai halételekkel, és aki színvonalas szállást is szeretne a Tisza mentén 19 db 2, 3, 4 vagy 5 ágyas szoba közül választhat, de céges programokhoz konferenciatermet is tudnak biztosítani. Ha pedig a csapat körbe szeretné kerékpározni a Tisza tavat, a nemrég épült kerékpárúton, akkor itt akár 20 bringát is bérelhet, de segítenek, kenu, horgászfelszerelés vagy akár motorcsónak, jetski bérlésében is.

Május 23.

Reggel még időt kerítettünk arra, hogy megnézzük Tiszakeszit, a napközi otthont, a művelődési házat és a múzeumot.
Ezt követően a töltésen gyerekek kíséretében elindultam Ároktő felé. Itt Vargáné Kerékgyártó Ildikó polgármester asszony fogadott a gáton limonádéval. Majd gyerekek kíséretében tovább futottam a töltésen Tiszadorogmára. Itt Széki Gézáné fogadott, majd kerékpáros gyerekekkel együtt haladtam tovább Tiszabábolnára, ahol Hencz Zsolt polgármester úr fogadott egy kellemes beszélgetésre. Majd továbbra is a töltésen haladtam a gyerekekkel együtt Tiszavalkig. Mikola István polgármester úr a parókiára kísért, itt volt a szállásunk. Gulyás levest vacsoráztunk majd Polgármester úr Tisza tavi csónakos kirándulásra vitt, megmutatta a madárvilágot, megnéztünk kilátóhelyeket. A Szivárvány kikötőből futottunk ki, itt parkol Polgármester úr hajója is. Bandi, a kikötő üzemeltetője – és a halak és horgászhelyek ismerője - este halászlével vendégelt engem és edzőmet, Édes Jánost és a szilvapálinkából is kortyoltunk, megígértem, hogy reggel, ha útnak indulok, befutok hozzá.

Az összefogás napjai
A Tiszatarjántól Tiszavalkig terjedő, 9 települést magában foglaló kistérségnél igazi összefogást tapasztaltam már a 2008-as program során is és az idén is. A települések élő láncot alkotva kísértek végig, adtak át egymásnak. Nem véletlen, hogy számos természetvédelmi programot itt indítottak. Tiszatarjánban hód visszatelepítési, vízibivaly programot indítottak, valamint a WWF is erre a kicsi településre helyezte a tavalyi Big Jump vízbeugrás rendezvényét, mert itt találtak támogató partnerekre.
Hasonlót eddig csak Olcsvaapáti - Panyola-Kérsemjén - Nábrád vonalon tapasztaltam. És persze fontos megemlítenem Ukrajnát, ahol ez teljesen természetesen működik, ott inkább az a kivétel, ahol nem tájékoztatják egymást a települések és nem fognak össze.

Ajándék leltár
Ároktőn prospektusokat és egy hímzett terítőt és képeslapokat kaptam. Tiszadorogmán szintén képeslapokat és tájékoztató anyagokat, valamint egy fonott kosarat kaptam, ugyanis a település híres kosarairól.

Május 22.

Tiszalucról a töltésen indultam Kesznyéten felé. Útközben Szamárháton megálltam, a gondnokok fogadtak. Csak telefonon tudtam beszélni – az éppen betegségből lábadozó - Bodnár Mihállyal, aki nemcsak a helyi természetvédelmi terület őre és gondozója, hanem egyben szakmai partnerünk a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület oszlopos tagja. Tavaly náluk töltöttük az éjszakát. Szamárháton az itt nevelt szürke marhából és mangalicából, titkos recept alapján készült szalámival ajándékoztak meg. A töltésen futottam tovább. Kesznyéten polgármesteri hivatalánál Kecső Imre polgármester úrral tárgyaltam, majd Tiszaújváros felé vettem az irányt. Kőszegi Levente kollégámat fogadták az önkormányzatnál és csatlakoztak a közös nyilatkozathoz. Tovább haladtam Tiszapalkonyára. Itt Lasztóczi László polgármester úrral tárgyaltam, majd csatlakozott hozzám Valenszki Mariann, aki elkísért a töltésen Tiszatarjánig. Itt már vártak rám a gyerekek, iskolások és egy csapat ovis is. Bögre Lajosné polgármester asszony megosztotta velem gondolatait. Kiss Lajos Tiszakeszi polgármestere már itt csatlakozott hozzám, illetve a tiszatarjáni fiatalokkal együtt a töltésen hazáig kísért. Itt hatalmas tömeg fogadott, majd lovas kocsin vittek a szállásig, a Nyárfaliget vendégházig. Finom vaddisznópörköltet vacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk.

Ajándék leltár
Tiszaújvárosi képes krónika újságot és kitűzőket kaptam. Kesznyéten-Szamárháton szürkemarha-mangalica szalámit, Kesznyétenen prospektusokat adtak a településről. Tiszapalkonyán is tájékoztató anyagokat kaptam a településről és egy üveg bort. Tiszatarján ajándékkosárral készült, mely bort, pálinkát, lekvárt és kolbászt tartalmazott és prospektusokat a településről. Tiszakeszin ajándékkosarat kaptam, amiben még energiaital is volt és fényképek az iskoláról, valamint egy üveg eperpálinka és egy gyertya.

Május 21.

A kollégium elől a polgármesteri hivatalig futottam népes futó tábor és kerékpáros diákok kíséretében. A hivatalban Dr. Oláh László aljegyző úr fogadott, majd a főtérről a diákok a töltésen kísértek tovább Tiszaladány irányába. A mai napon új kerékpáros kísérőm volt, 6 és fél éves Domi fiam is ott tekert mellettem a kis piros bringájával a legmelegebb órákat kivéve egész nap. A településre érkezve a Darvas József általános iskolába óriási gyereksereg fogadott, majd kezet szorítottam Benkő Ferenc polgármester úrral. Majd siettem tovább, mivel Tiszatardoson már várt a Patay Sámuel általános iskola előtt a rengeteg gyerek és Varga Sándor polgármester. A gyerekek emléklapot kaptak, valamint átbeszéltük a helyi problémákat, megoldásokat. A gyerekek elkísértek egészen Csobajig, ahol Szögi Imre polgármester úrral találkoztam, és persze a helyi iskolások itt is csatlakoztam hozzám. Taktabájon Virág Zoltánné polgármester asszonnyal beszélgettem, majd Prügyön a hivatali titkárság vezetője és a gyerekek üdvözöltek. A gyereksereg tovább kísért utamon Taktakenéz felé. A település határánál rengeteg helyi iskolás vette át a stafétát a prügyiektől és a hivatalig kísért, ahol Molnár Tibor polgármester úrral beszéltem át a tiszai tapasztalatokat. A településről gyereksereg kíséretében folytattam utamat a töltésen egészen a tiszadobi pontonhídig. Itt már vártak rám a tiszaluci gyerekek és Boros László vezetésével a felnőttek, akik egészen Tiszaluc polgármesteri hivataláig kísértek. Itt Majdanics László polgármester úr fogadott, nagyon örült nekem, hogy ismét megtiszteltem településüket. Szállásunkra, az önkormányzat vendégházába kísért minket és kicsit megvárakoztatva a település elöljáróságát és Polgármester urat, (nyújtás, masszázs és a kötelező esti teendők miatt) 9 után ültünk asztalhoz. Csodálatos vacsorát kaptunk, az igazi tiszalúci halászlé olyan sűrű, hogy szinte megáll benne a kanál, süllő és kárász főtt benne. A vaddisznót, pedig a természetjáró, halász, vadász Boros Laci a tiszteletemre lőtte, kiválasztva az ideális súlyú fiatal állatot.

Turisztikai Górcső
Tiszalúc a Holt Tisza és a Takta találkozásánák, a Sajó és az élő Tisza akta közelében fekszik. A számos folyó közelsége és a holtágak gazdag növény és állat-, főképpen madárvilága fotósokat, természetjárókat, horgászokat vonz a térségbe. Tiszalúc az egykori óvoda épületéből alakította ki a minden igény kielégítő vendégházat. Az épület egy holtág mentén fekszik, így már az udvarról, vagy a kert végébe lesétálva megcsodálhatjuk a madarakat. A házban három, négy és ötágyas szobák vannak, akár 20 fő is kényelmesen elfér. A házhoz konyha, étkező, társalgó is tartozik, így tényleg minden igényt kielégít, valamint az sem mellékes – a mai válságokkal terhelt időszakban, ami legalább arra jó, hogy talán többen választják az itthoni, talán éppen a tisza-menti pihenést - hogy olcsó szállás lehetőség.

Május 20.

Nyolckor fogadott a cigándi hivatalban Németh Károly polgármester úr. A Tiszát érintő szakmai kérdésekről konzultáltunk, ilyenkor érzem, hogy igazi nagyköveti „diplomáciai” feladatot végzek. Polgármester úr is megígérte, hogy a cigándi küldöttség is képviseli magát június 19-én Vásárosnaményban a befutáskor. A sportcsarnok elől indulok, de előtte megnyitottam a reggel kilenckor kezdődő sportnapot. Sok száz gyerek fogadott, majd elindultam, a település határáig futó gyerekek kísértek. Hamarosan megérkeztem Tiszacsermely településére, de Kecsmár István polgármester úrral sajnos nem tudtam találkozni, tovább futottam a szántóföldeken át egy földúton Tiszakarádra. A település határánál roma fiatalok tömege fogadott, emléklapot adtam nekik, majd futó és kerékpáros gyerekek kísértek a polgármesteri hivatalig, ahol Tomp György polgármester és Gál Béláné jegyző fogadott. Majd a tiszakarádi Sánta Erzsébet általános iskolába futottam, ahol Pingor Zsolt iskolaigazgatóval ráztam kezet. Györgytarló felé vettem az utam, továbbra is a szántóföldeken, földutakon át, majd a műúton érkeztem meg a településre, ahol rengeteg gyerek fogadott, futva és kerékpáron a polgármesteri hivatalig kísértek. Oláh István polgármester úrral beszélgettem az elképzeléseimről. Polgármester úr is nagy sport- főleg focirajongó, ami ma különösen fontos, hiszen a sport tudja leginkább összefogni és motiválni a gyerekeket. Kenézlőig futottam, ahol Hunyadi Tibor polgármester úr és Battáné Oreskó Éva fogadott, majd folytattam utamat Zalkodig. Nagy szeretettel fogadott Szendi István polgármester úr és Molnár Géza, aki több a Tiszáról szóló könyv szerzője. Ajándékba kaptam tőle egy dedikált példányt is. A jobb parton a Bodrogzug dzsungelén nem lehet futva, gyalog eljutni Tokajig, ezért egy hirtelen ötlettel úgy döntöttem, hogy vízre szállok. Kértem a feleségem, hogy, ha ma Tokajba érkezik, hozza el a neoprene ruhám és úszok, de lebeszélt erről a tervemről. Igaza volt, hogy úszva még lassabban tudok haladni, de Técsi Zoli barátom és a Kékcápák evezős klub és kemping tulajdonosa Nagy Zsolt segítségemre sietett két kenuval.
Az egyik kenuban én Mányoki Ádámmal, a másikban Zoli és Zsolt együtt eveztünk be a tokaji kollégium melletti stéghez. Már jócskán sötétedett, közel 9 óra volt amikor beérkeztünk. Nagy örömömre mindkét porontyom ott integetett a parton. Domit és Izát is végre magamhoz ölelhettem. Gyorsan vacsorázni mentünk mert már sokadszorra kezdték melegíteni számunkra a vacsorát.

Május 19.

Reggel 8-kor Nagytárkányban Kopasz József polgármester úr fogadott, meghívott a július 4-5-én tartandó Tárkányi Napokra és nagyon tetszett a tutajos ötletem is. Polgármester úr elmondta, hogy már évek óta nem volt nyaralni, de a tutajjal végigmenne egészen az ukrajnai vízre rakástól a torkolatig, e cél érdekében beáldozná szívesen a szabadságát. Majd átmentünk a sóházhoz. Megnéztük a múzeumot, majd átfutottam a település iskolájához, ahol nagy örömmel fogadtak a gyerekek, és ha már előző nap elmaradt a közös futás, most azért párszáz méterre csatlakozott hozzám az összes tanuló, igazi futófesztivál hangulat alakult ki. Búcsút vettem Nagytárkánytól és Zemplénagárd felé vettem az irányt a két település között lévő új úton. Mit is hoz a határok lebontása. A természetesen kialakuló forgalom utat kíván a két település között. Egyelőre még csak a szlovákiai szakasza aszfalttal burkolt, de pályázati finanszírozással hamarosan egészen Zemplénagárdig kényelmesen el lehet majd jutni autóval. A településre megérkezve kerékpáron gyerekek kísértek a polgármesteri hivatalig, ahol Bernáth Béla polgármester úrral beszéltük át az eddigi tapasztalataimat. Majd benéztem Kocsis Gyuri barátomhoz, aki valamikor a kompot üzemeltette - de hiányzott tegnap – de mára már kocsmárosként keresi a kenyerét. A gyerekek kerékpáron még a település határáig kísértek. Révleányváron Iski Józsefné polgármester asszony és az óvodások és iskolások serege várt ráma hivatal előtt. Az ovisok verssel köszöntöttek, ezt követően emléklapot osztottam nekik és az óvoda menzáján ebédeltem, húslevest és főtt húst krumplival és paradicsomszósszal. Köszönetet mondtam a polgármester asszonynak a fantasztikus fogadtatásért és folytattam utamat a Tisza mentén Ricse településére. Sajnos a településen a polgármester úr nem tudott fogadni, viszont az önkormányzatot Sándorné Körmendi Csilla képviselte és vette át a közös nyilatkozatunkat. Cigánd előtt a kerékpárúton Téglás Dezső és vagy 100 kerékpáros és futó gyerek már várt rám. A gyerekek bekísértek a sportcsarnokhoz, majd megnéztük a művelődési házban a helyi szőttesekből rendezett kiállítást. A helyi kábeltévé riportot készített velem. Az ejszakát a tájházban töltöttem, ahol mire odaértünk már elő volt készítve a vacsora (tarhonya leves, rántott hús rizzsel).


Valamikor Solotvino-ról rendszeresen indultak a tutajok végig a Tiszán. Hordókba pakolták a sót és vitték le egészen a torkolatig. Az utolsó tutaj 1958-ban csorgott le a folyón. Sóházakban kezelték, vették át hordókat. Nagytárkányban, Tokajban, Szolnokon és Szegeden voltak valamikor sóházak. Ma már csak Solotvino-n és Szlovákiában ismerhetjük csak meg, hogy milyen is volt egykor a sókereskedelem Magyarországon.

Május 18.

Polgármester asszonnyal reggeliztünk, majd református lelkész asszonnyal együtt és egy gyerek sereg kikísért az országhatárra. Ma még egy kicsit visszalátogatok Ukrajnába, az Együtt az Élő Tiszáért! program során utoljára, majd estét egy harmadik országban, Szlovákiában fogok tölteni. A határőrök most is nagyon segítőkészek voltak mind magyar, mind ukrán oldalon. Csak a legjobbakat tudom mondani munkájukról. Úgy érzem nagyon megérett a helyzet határon átnyúló rendezvények szervezésére. Úttalan utakon és vasúti töltéseken haladtam egészen Tiszaásvány településéig. Itt kerékpáron gyerekek kísértek a polgármesteri hivatalig, ahol Marianka Tamara polgármester asszonnyal találkoztam, majd tovább indultam Csap felé. Útközben gyerek és felnőtt futva és kerékpárral csatlakoztak hozzám, majd megérkeztem a polgármesteri hivatal elé. Itt két népviseletbe öltözött menyecske fogadott és üdvözölt, díszes fonott kalácsot kaptam ajándékba, mellőle nem hiányzott a só sem. A hivatalban a csapi városi tanács elnöke Cár Galina polgármester asszony és Burkus Árpád alpolgármester fogadott. Polgármester asszony, hasonlóan gondolkodik, mint Veliki Bichkiv és Kostilivka polgármesterei, a keze alatt fejlődik a település, és fontosnak tartja a környezetvédelem és a tiszta élő Tisza ügyét és hajlandó tenni és akár egy program élére is állni ezért.
Alpolgármester úrral, borscs levest ettünk - káposzta leves céklával - az Izimrid étteremben. Ebéd után a határnak vettem az irányt és Záhonynál átléptem ismét magyar területre. Sietnem kellett, mert eléggé elszaladt az idő és még várt néhány település. Sajnos Tuzsérnál nem üzemel a komp, ezért innen gépkocsiba szálltam és egy jókora kerülővel jutottam a túlpartra Zemplénagárd határába. Innen a töltésen észak felé futottam Szlovákiába Nagytárkány településére. Sajnos a határátkelések és a rettenetes hőség, illetve a gépkocsival megtett jókora kerülő miatt rettenetesen elment az idő és a Nagytárkányra verbuvált fogadóbizottság, mire ideértem már szétszéledt, megértem őket. Egyedül Szemán Tibor kedves barátom fogadott, aki elkísért az esti szállásunkra a perbenyiki kastélyba.

Május 17.

Vass Albert polgármester úr 9 kor búcsúztatott. Pár kilométer kocogás és befutottam Jándra, a település határánál kerékpárosok és futók vártak, akik a hivatalig kísértek, itt Koncz Zoltán polgármester úr fogadott. Tiszaszalkára szintén kerékpáros gyerekekkel és felnőttekkel együtt futottam be, sőt Lapos István polgármester úr is bevállalta, hogy fut velem. Itt csatlakozott hozzám Sebestyén Szilárd és fia Sebestyén Gábor, akik Tiszavidig kísértek futva.
Hamarosan megérkeztem Tiszaadonyra, ahol szintén lelkes helyi lakosok fogadtak és futottak velem a hivatalig. Lakatos József polgármester úr mesélt a településről és a mára már országos hírű tiszaadonyi kecskesajtról. A sajtkóstolást követően indulnom kellett tovább Tiszakerecseny irányába. Sem Tiszaviden sem Tiszakerecsenyben és Mátyus településen nem tudtam polgármester urakkal találkozni, így telefonon kértük fel őket a közös nyilatkozathoz való csatlakozásra. Mátyus településen kerékpáros kísérők jöttek velem egészen a település határáig, igyekeztem Lónyára, ahol már türelmetlenül várták érkezésemet. Már jóval a település előtt népes gyerek és felnőtt csapat csatlakozott hozzám és a hivatalig kísértek, ahol énekkel fogadott a helyi asszonykórus, majd Király Edit polgármester asszony mutatta be a falut és Erdei István református lelkésszel együtt az 1781- ben készült fa harangtornyot és a csodálatos templomot. A templom a térség egyik kiemelt műemléke, érdemes ellátogatni Lónyára, még ha egy kicsit távol is esik a főbb utaktól, mert a templom mellett a falu hangulata a rengeteg faragott tornácos – sajnos számos üresen álló - ház nagyon megkapó. Ha valaki a pihenésre, kikapcsolódásra vágyik ideális nyaralóhely. Hosszú volt a mai nap, de nemcsak ezért esett nagyon jól a vaddisznópörkölt, tényleg különlegesen finom volt. Bevallom, háromszor is szedtem belőle. A vacsoránál polgármester asszonnyal és a képviselőtestület tagjaival szakmai témákat beszéltünk át, támogatnak a jövő évi tutajos program megrendezésében, sőt polgármester asszony vállalja, hogy fel is száll a vízi járműre a kistérség képviseletében. Az éjszakát a Biztos Kezdet nevű intézményben töltöttük.

Adomány vonal
Lónya, annak ellenére, hogy messze fekszik a nagy városoktól a főútvonalakról és az ukrán határ mentén, a Tisza túlpartján fekszik mégis olyan fejlesztéseket indítottak önerőből, ami példa értékű. A hátrányos helyzetű vagy fejlesztés igénylő 0-6 éves gyerekek részére, Biztos Kezdet névvel, felzárkóztató központot hoztak létre és 50 idős embert is gondoznak. Partnerünk a Samsung mosógépeket ajánlott fel azoknak a tiszai településeknek, amelyek leginkább megérdemlik. Úgy érzem Lónyán lesz a legjobb helye helye az egyik Samsung mosógépnek. Polgármester asszonynak a célban, Vásárosnaményben adjuk majd át az adományt.

Münchausen effekt
Tiszaadony példája annak, hogyan kell – magunkat a saját hajunknál fogva kihúzni a bajból - önkormányzati kezdeményezéssel munkahelyet teremteni és vállalkozást építeni ott ahol nincs olyan vállalkozó, aki ezt helyettük megtenné. Évekkel ezelőtt meglepve vettem észre, fesztiválokon, rendezvényeken a kecskesajtos standot, ahol egy önkormányzat termékeit értékesítették. Az üzemet még 1999-ben alapították és azóta már napi 500-1000 liter tejet dolgoznak fel. Az ízek terén is kreatívak, készül kapros, bazsalikomos, natúr, fokhagymás, erőspaprikás és borsos kecskesajt is. Az üzem azóta is „dübörög”, a kapacitásukat 100%-ban eladták, így amikor felajánlottam a segítségem, hogy szívesen reklámozom én is a terméküket a honlapomon, hogy ezzel is segítsem a tájtermékek értékesítését, azt a választ kaptam, hogy „nagyon köszönik, de nincs szükség rá, mert már így sem tudnak annyit termelni, amennyit még el tudnának adni”.

Május 16.

Rreggel fél 7-kor a fiúk már elindulnak a város központjába, hogy felállítsák a 6 méter magas és 10 méter széles célkaput. Indul a nap, mindenki végzi a reá bízott feladatot. Reggeli után én Julival sajtókonferenciára megyek a városházára, tájékoztatót adnunk a környezevédelmi programról. A csapat többi tagja összepakol és siet a város központja felé a város összes iskolája folyamatosan vonul és adja elő a kimondottan erre a napra betanult előadást.
Én a Stadiontól indulok futva gyermekekkel, lovasok, és quadosok, motorosok kísérnek, a főtérre, ahol Gajdos István polgármester, Kincs Gábor alpolgármester úr fogad, valamint nagy örömömre itt van Jüttner Csaba Vásárosnamény első embere is. Egy üveg beregszászi Bort kapok kézzel festett, beregszászi látképpel díszített üvegben.
A határon már várnak, ukrán és magyar oldalon is kérdeznek a vámosok, határőrök a programról. Mindenhol külön sávon haladhatok át én és a kísérő gépkocsik is.
A magyarországi oldalon Tarpáról kuruc különítmény érkezik a fogadásomra, szekerek, korhű ruhába öltözött lakosokkal, Kelemen Béla polgármester pedig egy méteres mordállyal - leakasztotta Esze Tamás puskáját a hivatal faláról. A csapat háromszoros viváttal fogad, majd a kisbíró kidobolja a híreket és hívja az érdeklődőket a május 21-i ünnepélyes zászlóbontásra. Beregsurány felé vesszük az irányt, ahol Herka István polgármester úr fogad és kínál frissítővel. Tarpa felé futunk, ahol már rotyog a bográcsban a babgulyás. Ezt nem lehetett kihagyni és bevállaltam a kissé liftező levest a célállomásig Gulácsig, ahol Vass Albert polgármester vár, gulácsi szilvalekvárral és pálinkával ajándékoz meg. Még egy kicsit beszélgetünk, amibe bekapcsolódik Magyar Rádió riportere Korpás Éva is. Beszámolunk a környezetvédelmi program eddigi eredményeiről, az összeszedett szeméthalmokról és feltérképezett hulladéklerakókról. Polgármester úr is elmondja, hogy hatékonyan tudnának a településen is működtetni egy hulladékzsugorító vagy daráló berendezést, be tudják vonni a gyűjtő munkába az iskolásokat is. A vacsora már készül és a szállásunk is rendelkezésre áll az gondozási központban, közben befut Tálas Csilla és László is a Lafuma képviselői, akik elmesélik kalandos Erdélyi üzleti útjukat, hogy terepjárójukkal úttalan utakon átkelve jutottak végre Gulácsra, hogy velem is találkozzanak.

Adományvonal
A mai napon nagy öröm érte a Nábrádi fogyatékos foglalkoztató központot (Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szövetsége Nábrádi Kirendeltsége pontosan) a gyerekek egy szép kerttel és kerti játékokkal lettek gazdagabbak. A nyíregyházi Praktiker áruház dolgozói kétszázezer forint értékben növényeket ültettek kertbe, hintát, hintaágyat kerti bútorokat hoztak és szabadnapjukat is áldozták azért, hogy a kis lakók végre szép környezetben játszhassanak.

Május 15.

Vinogradovról 9.00 órakor indultunk. Ruszka Dolina település határában megérkezett a felmentő sereg, Édes János edzőm és a most már a célig kerékpáros kísérőm, , Pál István és Zita, a gyerekeik Orsolya és Noémi, a feleségem Juli és Domika,a 6 éves kisfiam. Bár rengeteg gyönyörű élményt kaptam itt, Kárpátalján, de a család mindennapi jelenlét család nagyon hiányzik. Sokkal jobban is alszom azon a néhány napon, amikor Juli itt van. Már 11 éve vagyunk együtt és nagyon összenőttünk, és 4 éve nemcsak az életen, de a munkában is társak vagyunk. Nagyon szerencsés vagyok, hogy megtaláltam a lelki társam és ezt kívánom mindenkinek, mert hihetetlen biztonságot és erőt ad mindkettőnknek. Hiszek a családban és szerintem mindenkinek, férfinek, nőnek és gyereknek is legjobb a hely.
János gyorsan belebújik bicajos szerelésébe és a két Pál lánnyal, Orsival és Noival együtt nyeregbe pattannak. Elindul kis csapatunk, én elöl futok, a 3 bringás kísér, Levente mindig előre megy a következő településre. Juli és Zita pedig elindulnak végigjárni a mai településeket és viszik előre hírem, mert közel 2 hónappal ezelőtt jártunk terepbejáráson erre és itt nincs olyan segítőnk, mint Rahón Reparuk Éva vagy Vinogradovban Szabó Karcsi, aki folyamatosan kapcsolatot tart a településekkel.
Tiszaújhely (Vilok) településen polgármester úr fogad. Csetfalván kicsit várunk mire előkerül Papp József polgármester, de örömmel csatlakozik ő is nyilatkozatunkhoz.
Vari-ban Salamon Elemér, a település első embere mozgósítja a gyerekeket és elmondja, hogy nagyon készülnek már a május 21-i programra is, amikor Tarpán zászlóbontás lesz és egy szekeres, korhű ruhás különítmény érkezik hozzájuk.
Halabor határában már várnak a gyerekek, együtt futunk be a kanyargós utcákon az iskoláig. Tóth Béla Polgármester, Kőszegi Rozália Jegyző, Szabó Éva Iskolaigazgató, Tóth Győző Települési Képviselő és testnevelő tanár és fogadnak egy csokor jázminnal, terített asztallal, frissítővel, pogácsával. Indulunk, a gyermekek futva, illetve kerékpárral kísérnek tovább.
Badalo elején vár a „váltócsapat”, így futunk be a hivatalhoz, ahol a polgármester, Nagy András és a hivatal dolgozói fogadnak. Az emléklapok kiosztása után indulok tovább Csomára, ahol szintén a gyerekekkel futunk be a polgármesteri hivatal elé. Kovács Szvetlana polgármester asszony, Kosztyú Csilla jegyzőnő, Reskóné Papp Angéla a kultúrház- és Fejes István az iskola igazgatója és magyar nemzeti viseletbe öltözött gyermekek Kárpátaljai szokás szerint, kenyérrel és sóval és a település címerét ábrázoló zászlóval fogadnak.
A Polgármester Asszony elmondja milyen fontos a település lakosainak számára a kapcsolat az anyaországgal, testvértelepülésük Csaroda, de csak ritkán nyílik egymás meglátogatására alkalom, így örömmel fogadják a törekvéseimet, miszerint környezetvédelmi célok mellett igyekszem a falusi- és gasztroturizmust fejleszteni, valamint a határok átjárhatóságát segíteni határon átívelő programok szervezésével.
Macsola a mai napon az utolsó, amelyen keresztülfutunk. Gyermekek kíséretében futunk a polgármesteri hivatal elé, ahol Balogh János polgármester Úr és a hivatal dolgozói fogadnak hideg üdítővel, süteménnyel. Magyar nemzeti viseletbe öltözött kislányok jönnek elém virággal. Polgármester Úr Emléklapot nyújt át a mai látogatásom emlékére (aláfestő zeneként a weboldalamról az afrikai ritmusok szólnak).
3 gyerek futva egészen Beregszászba elkísér, félúton Macsola és Beregszász között áthaladunk a leendő autópálya Beregsurányig tartó szakaszának hídja alatt. Mányoki Ádám, és opeatőrünk Totó, amint meglátják „a két vége nincs felüljárót” szinte egyszerre döntik el, hogy felmásznak az ideiglenesen a munkások által használt instabil létrán a szerkezet tetejére, hogy onnan fotózzanak, illetve készítsenek egy snittet.
Bergszászon kicsit csúszik a fogadásunk, mivel itt már zajlik a Városnapi ünnepség rendezvénysorozata, Gajdos István polgármester őr éppen a magyar Szent Koronát kíséri ki a határátkelő állomásra.
Az Oázis Motelben szállunk meg és vacsorázunk. A beköltözés, kipakolás és a vacsora után indul a szokásos „csoportterápia”, megbeszéljük a nap eseményeit, a holnap reggeli ébresztőt, indulást. A kibővült csapat minden tagja megkapja a feladatát.
Zita és Juli finom tortával lepi meg a kibővült csapatot, két szülinapost és egy névnapost ünneplünk. Jókedélyű az ünneplés, de nem zavarunk senkit, hiszen az egész panzió velünk van tele: Katyó, Totó (Komjáti Ferenc opeatőr), Édes János, Pál István, Zita és lányaik Orsolya és Noémi, Kőszegi Levente, Mányoki Ádám, és az én kis családom Juli és fiam Domika (csak a pici lányom hiányzik, de remélem hamarosan, Tokajban őt is láthatom).

Május 14.

Kora reggel lesétáltam a Tisza partjára, ahonnan 2006-ban a 10 fokos vízbe csobbantam. Kilenckor Rombai Mihailo a Status tulajdonosa búcsút intett nekem és a polgármesteri hivatal felé vettem az irányt a titkárság vezetőével beérni Keiner Lena-val tudtam csak találkozni, átadtam neki a közös nyilatkozatunkat, és kértem adja át polgármester úrnak és juttassa vissza hozzám aláírva. Huszt felé vettem az irányt. Sándor atyával futottunk össze, a huszti plébániáról, aki szívesen vette volna, ha náluk is eltöltünk egy éjszakát, de az idei útvonaltervünk ezt nem tette lehetővé, majd jövőre… A polgármesteri hivatalnál Deák László a sportiskola tanára, Kacsur V. J. a huszti járási adminisztráció helyettese, Munkácsi Sándor a tanfelügyelőségtől és Ficiuk V. a végrehajtó bizottság tagja fogadott, majd a Járási TV riportere Vasilinyec V. M. készített interjút. Egy kis bemelegítés és Vinogradov felé indultam. A település határáig Sándor atya ismét csatlakozott hozzánk kerékpárral. Késő délután megérkeztem a vinogradov-i polgármesteri hivatala elé, ahol Szabó Károly és a járás és a város vezetői fogadtak. A járási újságnak és a TVnek adtam interjút a futásról és a hozzá kapcsolódó „Szabolcs- Szatmár-Bereg Megye és Kárpátalja Együtt az Élő Tiszáért!” környezetvédelmi programról, melynek együttműködő partnere vagyok. Kellemesen elfáradva érkeztem meg ma esti szállásunkra Szabó Karcsi barátomhoz Tisza parti klubjához. Este finom vacsora várt babgulyás és pelmenyi /húsos derelye/, muszáj volt vodkát legurítanunk. Karcsi most ünnepli a 60. születésnapját és nagyon sajnálta, hogy nem néhány nappal később érkeztem a hétvégi nagy bulira, de sajnos az útvonalterv szent, azon változtatni most már nem lehet. Holnap várnak Beregszászon.

Május 13.

A mai nap a szemétszedés jegyében zajlott. Lelkesen fotóztuk a településeken az összegyűjtött szemétkupacokat. Folyamatosan felkerülnek az adatok a www.tiszamonitoring.hu oldalra, hogy eddig hány zsák összegyűjtött szemétnél tartunk. Veliki Bichkiv-en polgármester asszony búcsúztatott, majd útközben a versenynevezést is átvehettem, Biserica Alba-n Klementyev Mihail iskolaigazgató számolt be a helyi akcióról. Solotvino felfelé futva nem volt időm megnézni a Sóbányászati Múzeumot, most nem hagytam ki, Lukács Erzsébet kalauzolt. Elfutottam a sóstavakhoz is, hogy Sörös Lacitól beszerezzek egy kis gyógyiszapot. Kocserha János alpolgármester barátomtól búcsúzóul sókristály lámpát – azt mondják monitor vagy TV mellé helyezve kiszűri a levegőből a káros sugárzást - és egy tálat mely két bányatornyot és a sóstavakat ábrázolja. Grusova településem Huszar Nagyija Vasilijevna az iskola igazgatóhelyettese és lelkes gyerekcsapat fogadott, akik szintén szemétszedéssel töltötték az elmúlt napokat. Egy hosszabb szakasz következett Técsőig, ahol a városi tanács részéről Mészáros Tibor, illetve a városi adminisztráció részéről Pas Ivan fogadott. Ajándékba egy emléklapot és Técső város címerét kaptam. A környezetvédelmi témákban egyetértettünk és biztosítottak, hogy a Técső járás is támogatja azokat. A magyar tannyelvű református líceumhoz is befutottam, ahol Ambrus Pál igazgató fogadott. A nap Bustyna-n ért véget -ahol 2006-ban az úszásom startolt, a vízállástól függ, de általában innen lehet úszni, normál kajakkal evezni és egy tutajos program is innen indulhatna, ha a legkeletibb pontot keressük - a város a Status nevű motelben foglalt szállt és vacsorát számunkra.

Csapágy
Térdeimet többek között az solotvino-i gyógyiszappal is kezeltem. Bekentem a fekete iszappal a fájós területet és csak akkor mostam le, amikor már teljesen megszáradt – az RTL Fókusz alatt nem lesz csontszáraz, de azért nem kell a Gyűrűk Urát végignézni.
A sóstavak partján, több helyen is fekete iszapot lehet találni. Azonban az igazi, amit közvetlenül a bányából hoznak fel, arról ismered, hogy koromfekete és például Sörös László kempingjében – ő az egyetlen magyar tulajdonos a tó partján - is megtalálod a büfé bejárata mellett egy fémhordóban. Igen, jól látsz, az a gusztustalan fekete trutyi a gyógyír. A fürdőzők tetőtől talpig bekenik magukat vele, azt mondják minden izületi- és bőrbajra hatásos – meg nőgyógyászati problémára, de ez engem kevésbé érint - főleg, ha legalább egy hétig naponta megismétled a procedúrát.

Május 12.

Jól telt az éjszaka kb. hajnali 5-ig mikor Katyó mocorogni kezdett majd kipattant az ágyból és bekente magát valami irtózatos krémmel, melynek szagával megtelt az egész szoba. Megkértem fürödjön le én meg tovább durmoltam. Rahó főteréről indultam ahol Reparuk Éva és Urban Vitalij Dimitrovics indított utamra és egy lelkes gyerek sereg kerékpáron és futva kísért ki a városból. Lefelé azért már érzem térdem, egy kicsit sántítok, a térdem vacakol, már várom, hogy egyenesbe érjünk, és akkor remélem, hogy a lábam is egyenesbe kerül. Mellettünk robog kissé szemetes medrében a Tisza, függőhidak keresztezik rendre a folyót. Kostilivka-n Szmetanyuk Olja Viktopivna polgármester asszonytól még útravalóra is kapok egy díszes kalácsot, finom falatokat az útra, olajbogyót és sajtot, újságokat, prospektusokat a térségről és egy üveg áfonya pálinkát díszes ruhában, hogy a hűvös estéken is megmelegedjünk. A kostilivkaiak elkísértek a település határában található tutajos emlékműig, melyet a halálkanyarban elpusztult hajdani tutajosok emlékére állítottak 2005-ben. Az utolsó tutajosok 1958-ig hajóztak a Tiszán, azóta senki nem merészkedett le az ukrajnai szakaszon.
Afrikában alig találtam kígyót – csak skorpiókat fogtam Észak-Szudánban, amit a DHL Global Forwarding segítségével Ferihegyen rendben el is vámoltak, még egyszer köszönöm a hatóságok segítségét - most meg már a harmadikba botlok bele, ismét egy keresztes viperába, de az állat jobban megijedt, mint én és pillanatok alatt eltűnt a bozótban. Lassan megérkeztünk az Európa Közepén lévő határellenőrző ponthoz. Csak lefelé igazoltatják a járműveket, itt egy hosszabb szakaszon a Tisza másik partja már Románia. Gond nélkül átfutottam, mivel előre jelezték az érkezésem. Éppen csak elhagyjuk a határőröket, befutok Európa, mint kontinens geográfiai közepéhez. Itt fából épült skanzen és étterem várja a látogatót. Kis pihenés, ivás, nyújtás és indultunk tovább Dilove településére, ahol Jurascsuk Maria a helyi középiskola igazgató nője fogadott, népes gyerekhad kíséretében. Büszkén mutatták az összegyűjtött szemetet és lobogtatták kézzel készített plakátjaikat. Két plakátot ajándékba is kaptam. A gyerekek biztatása, üdvrivalgás közepette futok ki a településről-, itt nem azt kiabálják, hogy „fuss, Forest, fuss”, mint otthon, de biztos valami hasonlót. Kellemes volt az idő, kicsit borult az ég, mígnem hírtelen viharfelhők jöttek és egyik pillanatról a másikra egy igazi májusi záport kaptam a nyakamba. Derekasan eláztam mire Lonka-ra értem, az eső viszont lassan elállt. Ismerős kép fogadott, az út szélére, fotózásra kikészített szemeteszsákok, tele a Tisza mellett összegyűjtött hulladékkal. Nem volt idő öltözködni, átázva futottam be mai végcélomra – futás közben úgyis száradok valamicskét - Veliki Bichkiv településre. A város határában Kovalcsuk Andrei a bentlakásos iskola testnevelés tanára, illetve a helyi ifi focicsapat tagjai kísértek be a polgármesteri hivatalig, ahol Zelenko Odarka Dimitrijevna polgármester asszony fogadott és bemutatta számomra pille palack zsugorító berendezés használatát, illetve ismertette hulladékkelzeléssel kapcsolatos terveiket, mely szervesen illeszkedik a rahói járásban e téren elindult összefogáshoz. Ő is segítségem a projekt megvalósításához, melyet természetesen neki is megígértem és tájékoztattam arról, hogy már Rahón, Reparuk Évával is egyeztettünk e téren.

A Café Traig Club-ban éjszakáztunk és vacsoráztunk. Borscs levest ettünk és sülthúst, de még nagyon éheztem egy kis tésztára – futás után nagyon fontos a szénhidrát és a magam kutyulta energiaitalom éppen elfogyott - így átugrottam Solotvino-ra egy tál bolognai spagetti kedvéért. Katyó családját, feleségét és kisebbik fiát, Csabát is meglátogattuk. A srác a régi motorok felújítása és átalakítása. Nem maradhatott ki ebből a napból sem a szíverősítő – sportolóként néha elég nehéz ledönteni, de a Tisza mentén, legtöbb helyen lehetetlen visszautasítani, erre készülj fel az egyszerű turista is - Valéria néni (Katyó anyósa) megkínált minket csodapálinkájával, mely cukorból, élesztőből és vízből készül.

Május 11.

Éjszaka buli volt a szálláson még hajnali kettőkor is énekeltek, de olyan fáradt voltam, hogy még így is elaludtam. Eddig szerencsém volt az idővel, bár a melegből még Magyarországon vissza lehetett volna venni egy kicsit, most viszont zuhogott az eső. Abban bíztam, míg a reggeli kötelező feladatokkal végzünk (reggeli, masszázs, zuhany, öltözködés, pakolás) enyhül egy kicsit. Kilenckor indultunk, kisütött a nap is, így fülledt párában futottunk Rahó felé, csavarni lehetett a ruhánkból a vizet mire leértünk. Útközben még integettünk tegnapi sofőrünknek Slaviknak, majd elindultunk most már lefelé, meg sem állunk Titelig. Kvasi-ban Demján Galena Ivanovna fogadott, neveztek a szemétszedési versenyre, és mire visszafelé haladunk már meg is töltötték az átadott zsákokat.
Bilin-ben, Staricka Marija Vasiljevna szintén az út szélére kikészített, összegyűjtött hulladékot tartalmazó zsákokkal fogadott. Megígértük, hogy hamarosan újra jövünk és reményeink szerint olyan jó hírekkel, hogy el tudják indítani a Rahói járás megtisztítását és a hulladék összegyűjtését, préselését, darálását és elszállítását is.

A forráshoz vezető út kivételével folyamatosan aszfalton futok, így nem igazán kell figyelnem hova lépek, pedig csak most tapasztaltam, hogy mégiscsak a lábam elég kell nézni. Majdnem ráléptem egy sütkérező keresztes viperára. Szeretem a kígyókat. Afrikában is inkább én mentem utánuk és kerestem őket, de most meglepett a találkozás. Nem árt résen lenni, mert a keresztes vipera marása is lehet veszélyes, főleg, ha az ember allergiás a kígyó mérgére, könnyen menthetetlenül elödémásodik.

Ismert úton haladunk, mivel csak egy út van a Tisza mentén Solotvino-tól Jasináig, így ismerős arcokkal találkozom lefelé is. Rahó határában kerékpáros gyerekek csapata vár Urban Vitalij Dimitrovics vezetésével, aki egyben át is adja nevezésüket a szemétgyűjtési akcióra és a fotókat, amit a szemétszedésről készítettek. Véget is ér a napunk, lenyújtok, majd megyünk a szállásunkra Emma nénihez, az Adrianus házba, az Ukrán-Magyar Kulturális, Oktatási és Információs központba. Az Izumrud étteremben vacsoráztunk, Pervakot ittunk (első cseppek), majd káposztás céklás savanyú levest eszünk és házi sültkolbászt mustárral, kásával és fagyit.

Május 10.

Irány a forrás. Gyönyörűek a fények, a környező hegyek még havasak. 1200 méter magasan vagyunk és itt még kora tavasz van. Virágzik a krókusz és az encián. A táj gyönyörű, a forrás kő emlékműve azonban nemcsak szörnyű állapotban van, de lassan életveszélyes is. A víz tavaly még itt folyt ki a hegyből most már pár méterrel lejjebb a kőkolosszus alatt csörgedez kifelé. Katyóval örömmel szorítunk kezet, hogy eddig is eljutottunk, de még további 250 kilométer vár rám, míg átléphetem újra a magyar határt.
Gyorsan lefutunk a hegyről, bár ennek a lábam már kevésbé örül, mint a felfelé futásnak. A Kinezio Tape azért érezhetően tartja a térdem.
A szállásunk szintén Jasinán volt a rönkfából készült Edelweiss hotelben, amiről néhányaknak a havasi gyopár, de a fiúknak inkább a szűrt búzasör jutott eszébe. Délután még feladatunk volt, ugyanis Kostilivka polgármester asszonya meghívott a Banos fesztiválra díszvendégként, így zuhanyozás, masszázs után, autóba pattantunk. Kostilivka-n érzékeny búcsút vettünk a pénteken érkezettektől és Zitától. A fiúk folyamatosan győzködték, hogy úgysem fér be az autóba, de a 7 személyes VW Cross Touranunk mégis megindult Magyarország felé a poggyásszal és 6 fővel, köztük Zitával.

Tiszta Tisza
Folyamatosan fotózzuk, feltérképezzük az illegális hulladéklerakókat, minden nagyobbat, de azért a kisebbeket is. Fent a menedékháznál is találtunk egy tavalyi halmot, ami még a hóesés előtt kerülhetett oda. A természetvédelmi terület bejáratával egy vonalban, az útról láthatatlanul egy halom szemét „díszíti” a Tisza partot. A helyi erdészek is úgy gondolják, hogy a folyó a legjobb „kukás”.

Gasztró Górcső
A hegyen természetesen tüzet raktunk, és nem maradhatott el a szalonnasütés sem. Reggelire a tojást serpenyőben készítettük – szponzorunk a Fiskars forgalmazza - próbára tettük tényleg úgy bírja-e a hőt - akár flambírozni is lehet benne - közvetlenül a parázsba állítottuk be. Bírta, és a rántotta kiváló lett.
A bános erősen tápláló étel. Legalább 28%-os zsírtartalmú tejfölben főzik meg a kukoricadarát, amitől az kiváló ízű lesz, a zsír pedig kiválik a massza tetején. Igazából ezzel együtt kellene kanalazni, de azért mi inkább kihalásztuk a „szárazanyagot”. A fesztiválon megmutatkozott, hogy a falusi turizmus mennyire népszerű a környéken, a vendéglátók megmérettettek, hogy mennyire ízlésesen tálalva és jó minőségben tudják ellátni a turistát. Zsűri kóstolta végig és értékelte a látványosan tálalt finomságokat. Mi is igyekeztünk sűrűn kóstolgatni a falatkákat.


Május 9.

Jeles nap volt valamikor a Szovjetunióban a Győzelem napja – a fiatalabbak kedvéért 1945-ben ezen a napon ért véget a II. Világháború és vonultak be a szovjet csapatok Berlinbe - és az még ma is az utódállamokban. Ukrajnában is ilyenkor kitüntetik, ünneplik a veteránokat, a helyiek népviseletbe öltöznek, vagy legalább az öltöny alatt hucul ing díszeleg, az iskolák műsorokkal készülnek, a kislányok hajában ott virítanak a labdányi masnik. Mielőtt felkocognánk a Fekete Tisza Forráshoz mi is a veteránokkal szorítottunk kezet. Jasinán, „huculország” fővárosában már kevés magyar él, de az egyik bácsival szót tudtunk érteni, ő először a magyar hadseregben harcolt, védte Budapestet is, majd miután hazaküldték már a szovjet hadseregtől kapta a kitüntetéseket. A harmincasok, negyvenesek számára még nem meglepő látvány a kitüntetésektől több kilót nyomó egyenruha, melyet még ma is büszkén viselik.

Ma csak 25 km várt ránk és már csak egy település Csornaja Tisa, az iskolásokkal és Roman Manivcsuk igazgatóval, akik egészen a nemzeti park határát jelző kapuig futottak velem. Ide már csak gyalog és a speciálisan terepre átalakított teherautókkal lehet belépni, mellyel akár 1 méteres vízen is át tudnak kelni és síbusz pótlóként télen is fuvarozzák a síelőket a hegyre. Sofőrünk Slavik vitte fel csapatom már tavaly is a forráshoz. Attila csatlakozik hozzánk futva és a csapatból a többiek is le-leszállnak a teherautóról és gyalogolnak, kocognak egyet a csodálatos friss levegőn. Persze Levente gondosan ügyel arra, hogy ne maradjanak le túlságosan tőlünk, így rendre felparancsolja a többieket a kocsira.
Felfelé a futást elég jól bírta a lábam, bár a köves részeken igyekeztem kímélni és inkább gyalogoltunk. Nem hiányzik egy bokaficam még a 2000 kilométer nagy része hátravan. A hidakat rendre elviszi a Tisza tavasszal, így láthatóan több helyen újraépítették, volt amin a teherautó is át tudott kelni, de legtöbb esetben a patakmederben hajtottak át. Az utolsó néhány kilométeres szakasz kivételével lankás útvonalon jutunk fel a táborhelyünkre, egy valamikor szebb napokat is megélt turistaházhoz. A tetőgerincnél már tenyérnyi lyuk tátong így esőben a felső szint nem sokat véd, de az egyik szobában még kályhába is be lehet gyújtani. Valamikor kandalló volt az egyik fölszinti helyiségben, ami még áll, bár már lassan 45 fokban, így inkább érdemes elkerülni, hogy valakire rá ne dőljön. Én inkább a sátorozást választottam, Katyó és Kordos Szabi, a teherautón aludt.
Nagyon kellemes volt az este, már nem volt túl hideg, bár a jelek azt mutatták, hogy a hó csak napokkal korábban olvadt el. Épp csak sarjadt a fű és egy árnyékos helyen még hófoltot is találtunk.

Gasztró Górcső
Mielőtt sofőrünkkel, Slavikkal nyélbe ütöttük az üzletet, hucul szokás szerint egy kis vodkával, pálinkával és zakuszkával (italhoz való falatokkal) alapoztunk. Itt az a szokás, hogy a legszegényebbek is háromszor kínálnak, amit nem nagyon lehet visszautasítani. Mármint háromszor telik meg a pohár és háromszor hozzák a falatokat is, ez Slavikéknál egyik alkalommal helyi szalámi, brindza és olajjal és egészen enyhén savanyúan elrakott erdei gombákból készült, másodszorra pácolt pisztrángot és házi készítésű, káposztát, répát és almát tartalmazó savanyúságot kóstolgathattunk.


Május 8.

Rahótól már kezdődnek az igazi hegyek, nagyon szép útvonalon a Tisza völgyében haladunk a forrás felé, folyamatos emelkedőn. A bilini középiskola tanulói és a vezető testnevelő tanár, Melnyicsuk Volodimír, jön elém, és együtt futunk be az iskolához, ahol több mint 100 gyermek és az iskola tanári kara fogad. Katyó egy gyors játékot szervez a gyerekeknek a Tiszáról, a szemétgyűjtésről, a környezetvédelemről, egymást túlkiabálva mondják a gyermekek a válaszokat, a legjobb jutalma a Szabolcs-Szatmár Bereg Megye és Kárpátalja Együtt az Élő Tiszáért! program pólója, amit dedikálok is.

Indulok tovább, az iskola 10 legjobb futójával, akik közben kaptak egy-egy pólót, hogy egy csapatként futhassunk a következő településig. Egy helyi lakos lép hozzánk és mindenkinek a kezébe nyom egy aranyszínű kis amulettet, hogy mindenki tartsa magánál, mert ez megvéd a hegyekben minden bajtól. Szükség is lett rá. A Tisza menti keskeny úton haladunk futva, mely nem ideális sem kerékpárosok, sem futók számára. Kamionok, autók döngetnek el mellettünk, az egyik annyira közelről előz, hogy Katyó könyökét majdnem elviszi magával. Az eredmény egy tetemes véraláfutás, zúzódás, de szerencsére semmi komolyabb. Hála az amulettnek?

Kvasi-n a „stafétát” átvevők már várnak, majd végig a településen, szervezett kis csoportok csatlakoznak hozzánk. Befutunk az iskolához, ahol Demján Galina Ivanovna iskolaigazgató és nemzeti viseletbe öltözött gyerekek is várnak – nem véletlenül, mert a május 9-i, ünnnepi műsort érkezésemhez igazították. 500 emléklapot osztunk ki!
Hamarosan befutunk Jasina-ra, ahol Polják Dmitrij polgármester úr fogad, a szállásunkra kísér közben kibővült csapatommal együtt. Megérkezett feleségem és programjaim koordinátora Szűcs Julianna, Komjáti Ferenc (Toto) operatőr, Bíró Attila a csapat másik masszőre, aki Ádámot tehermentesíti pár napra, Pál István, Zita férje, valamint Kordos Szabolcs a Vasárnapi Blikk újságírója. Együtt megyünk majd fel a Fekete Tisza forrásához.

Zöld
Rahótól a folyó egyre keskenyebb, sajnos a szemét a parton és a környező fákon egyre több. Még a tavaszi áradás lemosott minden hulladékot, palackot, reklámzacskót a környékről és sajátos „karácsonyfaként” fel is díszítette vele a fákat. Hihetetlen munka lesz kitakarítani a területet, de látva a Rahói járás polgármestereinek és civil szervezeteinek elszántságát, tenni akarását, amit a járási vezetés is támogat, mégsem látom lehetetlennek. Én a magam részéről vállalom, hogy igyekszem segíteni a források megteremtését. A tiszai összefogáshoz kérjük, csatlakozzanak a sör- és üdítő gyártók is. Innen a legfelső folyástól kell kezdeni a munkát, mivel alap tétel, hogy a folyó felső folyásánál keletkező szennyezés minden alsóbb folyásnál lakót érint.

Turisztikai górcső
Jasinán a ”Szkíta Vadász” szállodában töltöttük az éjszakát. A tulajdonos nagy vadász és ragaszkodik a hagyományokhoz, így a falakat is faborítás fedi, az asztalok az étteremben rönkfából készültek, valamint trófeák díszítik mindenhol a falat, de egy mini természettudományi kiállítás keretében bemutatják a környéken élő állatfajokat is: medvét, vaddisznót, ragadozó madarakat.

Jaszina város kb. 2000 turistát tud fogadni egyszerre. Szállodáikban, fogadóikban csak helyi ételeket italokat szolgálnak fel: kulesa, brindza, orda, borscs,bános, rozszolnyik, tradicionális italuk pedig a havasi áfonya likőr és pálinka.
Május végén tartják a „Mérce-nap”-ot, amelyet a juhok legelőre történő kihajtásának ünnepére. Népviseletbe öltözött fiúk-lányok, havasi kürt hangjára énekelve, táncolva, indítják útra, több hónapra, a havasi legelőkre induló pásztorokat.
Ősszel a vidám BERBENYICA” fesztivált rendezik meg humoros eseményekkel, népi játékokkal.


Május 7.

Indulás a szállásról, elköszönünk a háziaktól, pólóval és emléklappal ajándékozom meg őket. Katyó előremegy kerékpárral Európa Közepéig. Gyorsan a lovak közé csapok, mármint kapom magam, és futásnak eredek, mert Kostilivka településen a Polgármester Asszony már nagyon vár, kétszer is telefonál, érkezésünkről érdeklődve. A települést jelző táblánál már kerékpáros gyermekek várnak rám, minden kerékpáron elől egy kis ukrán zászló lobog, így indulunk tovább a hivatal elé. Szmetanyuk Olja Viktopivna, Polgármester Asszony és hucul népviseletbe öltözött iskolás lányok helyi készítésű sajtot, túrót (brindza, orda,) és szalonnát kínálnak. Bár ilyet sportoló nemigen szokott, de nekem inni kell, mármint pálinkát, egy kupica havasi áfonyapálinka nélkül, helyi szokás szerint, nem engedik el a vendéget. Akinek kedve támad és átruccan Ukrajnába május 10-én, vasárnap a kostilivkai Bános Fesztiválon szintén megkóstolhatja (és találkozhat velem is, ugyanis, hangsúlyozza polgármester asszony, azt az én tiszteletemre rendezik).

Kerékpáron kísérnek tovább egészen a település határáig. A Rahó táblánál a Járási Sportiskola tanulói fogadnak Visovan Vitalij Igazgató vezetésével, majd a városközpontban még csatlakoznak hozzám gyalogosan és végül együtt kerekezünk futunk be a városházára, ahol az elöljárók fogadnak: Firka Mihajlo, a Rahói Közigazgatási Hivatal Vezetője, Voloscsuk Petro a Járási Tanács Vezetőjének tanácsadója, Beringa Jurij Bilacerkov polgármestere, Babicsuk Julia, a Nagybocskói Karitász Vezetője, Kravcsuk Olena, a Járási Közigazgatási Hivatal Főkönyvelője, a Járási Gazdálkodási Osztály Vezetője, Reparuk Éva, a Járási Közigazgatási Hivatal Külügyi Referense. Valamint a rahói járási újság, a „Zorja Rahivscsin”(Rahói Hajnal) és a Rahói helyi lap, a (Rahói Hírmondó) újságírói.

Ajándék leltár
Kostilivkán kaptunk egy díszes üveggel az áfonyapálinkából. Rahón a csapat tagjai táskákat, vázát, kiadványokat kaptak, én Reparuk Évától Kovács Sándor: A Máramarosi bércek között című könyvét kaptam.

Gasztro Górcső
A bános tejfölben főtt kukoricaliszt brindzával és tejföllel szervírozva. Megint erdélyi hasonlóság, nagyon olyan mint a juhtúrós tejfölös puliszka, de mégsem nem pont az.
Ízelítő a rahói „EURÓPA” étteremben étlapjáról, mi ezeket kóstoltuk: ukrán borscs leves, Kulesa-puliszka juhtúróval, Pelmenyi-húsos derelye, házias sültkrumpli gombával-hússal, sajtos hússzelet.

Május 6.

Indulás Slatináról. A templomkertben a Butsy Lajos plébános és a Kocserha család tagjai, az esti fogadók mind ott vannak, hogy elköszönjenek, kitartást és jó utat kívánjanak. Ezen kívül eljöttek Puliszka Éva az slatinai Szent Anna Óvoda, Nagy Tímea a nagybocskói (Veliki Bichkiv) Óvoda Vezetője. Hadar Irén a gyertyánligeti óvoda vezetője és Kamarás Krisztina óvónő. Kerékpárosok kísértek el a város végéig ahol, Uhaly Jurij, Slatina Polgármestere, és az 1. számú ukrán tannyelvű Középiskola és a Bólyai János Középiskola tanulói vártak rám. 200 gyerek kísért ki a településről.
Igazi élő láncként adtak át egymásnak a települések a mai napon, köszönöm a kiváló szervezést Reparuk Évának a rahói polgármesteri külkapcsolatokért felelős referensének. Bilacerkov (Tiszafehéregyháza) elején kék egyenpólós fiúk csapata várt, majd a helyi középiskola tanulói és az iskola igazgatója fogad egy csokor virággal. A gyerekek egészen Veliki Bickhiv határáig kísértek, innen sportoló gyerekkel futottam tovább a polgármesteri hivatalig. Zelenko Odarka Polgármester Asszony és Berinda Jurij Alpolgármester Úr és hucul népviseletbe öltözött lányok kenyérrel vártak.
Lonka (Lug) határában a Középiskola Igazgatója Sztudenyák Román, virággal fogad majd a gyerekek stafétaszerűen váltva egymást futnak velem egészen Dilove (Terebes) településre, ahol a Polgármester Asszony, Romanyuk Ludmilla, és a Középiskola Igazgatója, Jurascsuk Maria kenyérrel kínál és a helyi szokás szerint készülő, szerencsét hozó díszes, mintás, kalácsot nyújt át. Az iskolás „pom-pom lányok” bemutatóját és akrobatikus tornagyakorlatokat nézhetünk. Az iskola előtt 200 gyerek fogad transzparensekkel, majd egyenpólóba öltözött kerékpáros csapat kísér Európa Közepét jelző emlékoszlopig.
Innen már terepjáróval megyünk vissza a szállásra Lonkára. Ádám és Zita nagyon sportos a mai napon a 16 km-t visszafelé is tekernek.

Kell egy csapat
Kárpátalján 5-en vagyunk. Az Együtt az Élő Tiszáért! program koordinátora a csapatban Kőszegi Levente ő tájékoztatja a településeket közvetlenül vagy a helyi partnerünk bevonásával, hogy a következő napon mikor hova érkezünk, és folyamatosan hívja a polgármesteri hivatalokat az adott napon is. Nem szeretnénk, ha túl sokat kellene várni rám, de persze mindig közbejöhet egy-egy nem várt program, amit nem lehet kihagyni. Levente virtuóz módon kezeli a kamerát is, a futás 50 napját dokumentálja, a tévék nagyrészt az ő felvételeit adják közzé. Mányoki Ádám gyógy- és sportmasszőr, Leventéhez hasonlóan már a tavalyi évben is csapatom tagja volt, 2009-ben végig velem lesz, reggel és este gyúr át kb. 1-1 órában és napközben is előfordul, hogy átmasszírozza a vádlimat. Az ő szakmai munkája külön is megér egy misét, így erről még később is. Ádám egyben folyamatosan fotóz, a képek nagy részét is, amit a honlapon láttok, ő követte el. Buzgón fotózza az illegális hulladéklerakókat is és izzítja a GPS-t is, hogy meglegyenek a koordináták. Pál Zita Tiszabecsen csatlakozott hozzánk és sajnos csak május 10-ig marad, kiválóan beszél oroszul, így sokszor van segítségünkre, valamint az ő feladata a környezetvédelmi projekttel kapcsolatos teendők koordinálása: szemétszedési verseny propagálása, a hulladékmonitoringról és a weboldalról (www.tiszamonitoring.com) az önkormányzatok tájékoztatása. Kárpátalján KATYÓ is csatlakozott hozzánk. Korábban kerékpárral vitte el a híremet és az idei program hírét azokhoz a településekhez, ahova magam nem jutottam el az év elején személyesen. Eredetileg úgy terveztük, hogy kerékpárral kísér, de most pedig inkább fut velem.

Május 5.

A viski iskolások egészen a főútig kísérnek majd Bustyna (Bustyaháza) felé veszem az irányt. Megállok üdvözölni a „Trembita” étterem-fogadó tulajdonosát, Fedorics Ivan Andrejevicset, akinél az elmúlt évben a Tisza-futás alkalmával aludtunk. Técsőn (Techiv, most könnyebb a magyar nevet ragozni) 200 fős gyereksereg fogad a Hollósi Simon Középiskola (igazgató Osziczky Róbert) és a Magyar Tannyelvű Líceum tanulói (igazgató helyettes Koós Katalin). Az iskolák is csatlakoznak a szemétszedési akcióhoz. Irány Grusovo (Körtvélyes), de persze nem bírom ki és megmosom a lábam a Tereszva hűs – baromi hideg - habjaiban. A középiskola bejáratánál nemzeti viseletbe öltözött gyermekek és az iskola igazgatósága fogad (Huszár Nagyeja, Hrino Katerina, Prodan Vaszilij) kenyérrel és sóval. Tolmáccsal is készültek. Előre nem sejthették, hogy két kárpátaljai Katyó és Pál Zita (hivatalosan Pál Istvánné Tar Katalin Zita) is tagja a csapatomnak. Az iskolának is van egy futó-büszkesége, Furman Darina 11. osztályos tanul, maratonfutó bajnok, több nemzetközi versenyt nyert.
A mai célállomás Slatina (Aknaszlatina, a név a kétszáz éve bányászott sóra utal) a város határában régi ismerőseink Kocserha János alpolgármester és családja kísérnek várnak és kísérnek kerékpárral a Szent István Templom kertjébe, ahol Butsy Lajos Plébános és Szedlák Gyula KMKSZ Elnök várt. A hivatalos fogadás és fürdőzés után a Kunigunda üdülőben Lega Valentina hívott meg vacsorára, majd Mihálka Vaszil Jurijevics 3 csillagos „Diana” szállodában hajtottuk nyugovóra fejünk.

In Memoriam
A Templomot körbevevő Emlékparkra méltán büszkék a lakosok.
- II. világháború hősi halottainak emelt emlékmű (400 szlatinai ember halt meg)
- 2000. évi Milleneumi Emlékpark: 7 fa-kopjafával, mely a 7 vezért és a 7 törzset jelképezi;
- Az Aradi vértanúk emlékére állított Emlékmű, ahol minden évben, október 6-án megemlékezést tartanak;
- Szoborcsoport (kő) Árpád házi szentek; (Minden év augusztus 20-án ünnepség)
- Emlékoszlop az elesett magyar honvédek emlékére, akik az 1848-49-es szabadságharc idején, valamint az I. világháborúban estek el.

Csapágy
Már alig vártam, hogy Slatinán megmártózzak a tó meleg, sós vízében. Még nyáron vittem egy biciklis kulacsra való iszapot – itt minden kempingben találsz igazi fekete gyógyiszapot, amit a bányából hoznak fel - és ezzel kenegettem a fájós térdeimet. Az a titka, hogy addig kell rajtahagyni a trutyit míg meg nem szárad. A tó partján nyáron lehet látni feketéket, akik tetőtől talpig az iszaptól és nem a forró afrikai naptól kapják a színüket. Bőr, nőgyógyászati és izületi problémákra kiváló kúra.

Május 4.

Korolevo-ról (Királyháza) két irányba indultunk el. A fiuk, Levente és Ádám a terepjáróval a főúton Huszt felé veszik az irányt. Én Katyóval – becsületes nevén Tokár Károly Aknaszlatina (Slatina) híres szülötte volt bányász, most ultrafutó, kerékpározó, Kárpátalján együtt futkos velem - Veréce irányába a Királyházi kőfejtőn (Korolivszkij karjer) át. A Tiszán, a vasúti hídon gyalogosan a sínek mellett lehet átkelni. A hídról a kilátás nyílik a Tiszára és a Kárpátok hegyeire, a látvány lenyűgöző. Visk előtt már nem tudtam úgy keresztülfutni a folyón, hogy meg ne mártózzam benne. Felfrissített a jó hideg víz, most lehet vagy 10 fokos. 2006 szeptemberében a neoprén ruhában, 17 fokosban lubickolhattam naponta vagy 50 kilométeren keresztül.

Délután három óra körül érkezünk Viskre. A település határában gyermekcsoport fogad Nemes Csaba középiskolai testnevelő tanár vezetésével. A település elején elhaladunk az esti szállásunk, a Tájház előtt, ahol a Zöld Falusi Turizmus Szövetség tagjai várnak, de egyelőre csak integetünk nekik, mert Szajko Károly Polgármester és a Kölcsey Ferenc Középiskola Igazgatósága, Forgon László Igazgató Úr és Szeles Emma Igazgatóhelyettes és nemzeti viseletbe öltözött gyermekek ajándékcsomaggal és virágcsokorral várnak a főtéren.

Gasztro Górcső
A málékásás (durvára darált kukorica) töltött káposzta territóriuma még ideáig is elér. Szabolcsban, így a Vásárosnaményi Környezetvédelmi Napon is ez rotyogott az egyik bográcsban. A desszert kürtős kalács volt „viski módra”, melyet a tájház udvarán lévő búbos kemencében sütnek. Az erdélyi hatás erősen érződik hiszen határfolyó itt a Tisza.

Zöld-Turizmus
A Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség 1996-óta működik. Az udvaron búbos kemence, és zsindelytetős nyári pavilon. A tájházban az első „tisztaszobában” a település fejlődéstörténetét bemutató kiállítás várja a látogatókat.(népviselet, kultúra). A kézműves mesterségeket bemutató szobában szövőszék és kellékei, valamint a seprű-kötő gép fából. Van a házban még konyha és éléskamra. Az épület padlásterében hatalmas, a látogatók számára is megtekinthető, szabadkémény áll a zsindelytető alatt. Az épület alatt pincehelység van, mely jelenleg is a Tájház természetes „hűtőjeként” funkcionál. Megismerkedtem Balázs István fafaragóval is, aki a Kölcsey Ferenc Középiskola székelykapuját készítette – mondom, hogy közel van nagyon Erdély – és az iskola rajszakos tanára.

Guinness
Tisztelemre ellátogatott Viskre a térség legmagasabb embere is, Igyártó Tibor, aki most 30 éves – így már talán tovább nem nő - 215 cm magas és 53-as cipőt hord.

Ajándék leltár
2 db kosár: viski címeres póló, bio somlekvár Ötvös Idától.

Május 3.

8 órakor indultam el Tiszabecsről az iskola előtt csatlakoztak hozzám Borbély Péter iskolaigazgató vezetésével az általános iskolás gyereket, szülők és falubeliek. Péternek tegnap és ma is megvolt az edzés. A Tiszaújlaki FC ificsapatának sorfala, valamint Kilb József polgármester, Bartha József a Vinogradovi Járási Tanács Elnökhelyettese, és vinogradovi barátom Szabó Károly előtt futottam be Ukrajna területére. Épphogy csak átléptem a határt a Nagyszőlősi Városi Tv (TRK Vinogradovo) mikrofonja fogadott.

Tisaboken-en keresztülfutottam és kb. 11 órakor érkeztem az 5200 lelkes Petrovo Községbe. A településtáblától gyerekek csatlakoztak hozzám. A Községháza előtt Kutasi Béla jegyző fogadott virágcsokorral és vendégelt energiaitallal, sós süteménnyel, és almával. Ukrajnában nagy szokás virágot ajándékozni, még férfiaknak is. A tavalyi futásom során is sok csokrot kaptam és az egész Tisza mentén csak Kárpátalján. A Kárpáti Igaz Szó újságírója készített interjút. Nagy érdeklődést tanúsított a környezetvédelmi program, a hulladékgyűjtési akció iránt. Felajánlotta, hogy a Felhívást az újságban.
Forgolan település főterén fogadja Táli Miklós Polgármester fogadott és, a Vinogradovi Járási Tanács Elnöke Ljubimov Oleg Viktorovics, valamint a korolevo-i Iskola Igazgatója, Klim Jároszláv Mikolajevics. A Munkácsi Regionális Televízió „M-Stúdió”munkatársa készített riportot, akik a Duna TV számára is forgattak.
Sasovo-ban Klusza Vaszilij polgármester és Harinecki Mária jegyző asszony és a település futballcsapata helyi szokás szerint kenyérrel és sóval fogadott, valamint ukrán zászlóval.
A tekovo-i polgármeteri hivatalnál Kócsi Ernő Tekeháza KMKSZ Elnöke, Gérus József, Turda Sándor az önkormányzat részéről, Bökényi Béla és Oláh János KMKSZ tagok üdvözöltek és kínáltak frissítővel.
Kora délután futottam be Korolevo-ba, ahol Kovács Mihail Ivanovics polgármester úr és terített asztal fogadott. Eddig még csak a zakuszkán (étvágygerjesztő falatok) vagyok túl, futóként a vodkát nem kóstolgatom, pedig itt az a szokás – a legszegényebb háznál is – hogy a vendéget mindig háromszor kínálják vodkával és hozzá való falatokkal is.

Ajándék leltár:
Bartha járási alelnök úrtól egy faliórát kaptam. Forgolan-on egy képpel, Kofolevo-ban pedig Kárpátalja címerét ábrázoló zászlóval gyarapíthattam az ajándékok sorát.

Zöld:
Hirdetjük Kárpátalján is a Szabolcs-Szatmár-Bereg és Kárpátalja Együtt az Élő Tiszáért program keretében szemétszedési akcióját, valamint buzgón fotózzuk az illegális hulladéklerakókat. Van belőlük elég itthon és Ukrajnában is. Tekovo határától 1 kilométerre, pedig egy szemétégető füstölög.

Csapágy:
Volt egy kisebb sportsérülésem, 1 hónappal ezelőtt és a szokásos procedúra következett, hogy megnézzék mekkora is a baj: röntgen, ultrahang majd MR. Úgy néz ki a meniszkusz sérült, de csak olyan mértékben, hogy azzal még nyugodtan futhatok. Ha valakinek legalább 5000 kilométer kerül évente a lábába ez nem meglepő - sőt az év végén egy 10.000-es penzumra készülök testileg lelkileg. Természetesen többekkel konzultáltam Szolnokon rátaláltam Dr László Tiborra, aki javasolta azt is, hogy hialuron sav injekciókkal töltessem is fel mindkét térdem, ezzel pontosan a megfelelő csapágyakat tudom olajozni, emellett a hialuron savat szedem tablettában, valamint a Bioco Pre-Izület és Glukozamin vitaminját. Ennek az lett az eredménye, hogy olyan rugalmasak lettek az izületeim, hogy jó néhány éve – egy korábbi sportsérülés miatt - először tudom nyújtásnál megérinteni a lábujjam. A futás előtt találkoztam össze Dr. Kiss Marianna ortopéd orvos barátunkkal, aki pedig egy japán módszert javasolt a térdem fixálására és a fájdalom csökkentésére, még csak néhány tesztelem – eddig csak jókat mondhatok róla – ezért később számolok be a hatásáról részletesen.

Május 2.

Egy igazán sportos polgármester, a maratonfutó Kelemen Béla Tivadarba elém jött, hogy fusson velem Szatmárcsekéig. Sokszor edzünk együtt Bélával, ha Szabolcsban, Beregben járok, bringázunk, görkorcsolyázunk, vagy futunk. Sportolóként és Tiszát szerető emberként is jól megértjük egymást. Drukkolok neki, hogy segíteni tudja a turizmust és a helyi termelőket a tájtermékek értékesítésében, látom, hogy sokat küzd, tesz ezért. Tarpán az idén számos izgalmas hagyományőrző és kuruc rendezvény – Tarpa Esze Tamás faluja, karabélya a polgármesteri iroda falán lóg, innen is a kötődés - lesz érdemes figyelni a www.tarpa.eu oldalt.
Nagyar polgármesterének Balogh Zoltánnak, a Petőfi fánál – valamikor állítólag a kis Túr itt sietett a Tiszába – adtam át egy magyar nyelvre fordított Koránt. A terepbejáráskor hozta fel, hogy mennyire érdekli az iszlám kultúra én pedig oly sokat járok Észak-Afrikába, tudok-e számára egy példányt szerezni. Tudtam.
Szívemnek különösen kedves útvonalon járok most, nagyon szeretem ezt a vidéket Vásárosnaménytól az ukrán határig. Annyi a látnivaló. A kazettás mennyezetű vagy éppen fatornyos templom, de akad amelyikben árpád kori freskók bújnak meg. A sok folyó – Tisza, Túr, Szamos, Kraszna -, holtág. Százötven kétszázötven éves faragott tornácos házak. Csak úgy kapkodja a fejét az ember. De láthatsz vízimalmot, csónakos temetőt és emlékét őrzi a vidék Kölcseynek, Móricznak. Itt a válság, költsünk kevesebbet külföldi utazásra és pattanjunk inkább nyeregbe, kenuba, ideális ez a vidék az aktív és gasztroturisták számára. Aki bejárta Nyugat-Európát az sem fog csalódni, csak itt vetekedhetnek a kertek a holland és angol burjánzó növényzettel.
Szatmárcseke híres a strandjáról, mert a Tisza itt épít, egy szép széles homok és kavicspadot rak le. Még kalandtúraverseny-szervezőként a kenusaink első megállóját ide helyeztem, így a tiszabecsi indulás után egy nagyobb sodrású szakasz végén pihenhettek meg röviden, majd egészen a Tivadari, homokos strandig eveztek összesen 45 kilométert. Akinek úgy tetszik 2 nap alatt is megteheti ezt a távot, a mi versenyzőinknek egy délelőttje volt rá. De vissza a futáshoz. A gyerekek a falu határától kísértek a Kölcsey múzeumig, ahol az iskola igazgatója Sarkadyné Horváth Mária fogadott. Tiszakóródon Károlyi Kálmán polgármesterrel fogtam kezet, Tiszacsécsén csak átfutottam, integettem a Móricz háznak, majd Milotán Klapka György polgármester mutatta be az országhatáron túl is híres Diófesztivál helyszínét, ahol nyaranta 10-15ezer ember mulat. Kíváncsi vagyok mi lesz az idei Guinness rekord. Megígértem, hogy augusztus 29-én én is itt leszek és beszámolok a futásról, hozok filmet, fotókat és egy minikiállítást a programról. Lassan már az ukrán határon vagyok. Az utolsó település Tiszabecs. A falu határtól vezette a gyerekcsapatot Borbély Péter barátom – az úszásnál belém erőltetett majdnem két deci pálinkát, ami a 17 fokos víz után jól is jött, most nem merészkedett erre - az iskolaigazgató, csatlakozott hozzá a református pap is. A polgármesteri hivatalig kocogtunk, ahol Lőrincz Gusztáv polgármesterrel és Károlyi Béla századossal a tiszabecsi határőr kirendeltség vezetőjével beszéltük át a terveket.

Ajándék leltár
A szatmárcsekei ajándékcsomag helyi szilvapálinkát, mézet és különböző lekvárokat tartalmazott.

Milotán Milotai 10-esből készült zöld dió befőttet és természetesen diót, valamint a helyben palackozott ásványvizet kaptam.

Diéta
Tiszabecsen barátaink, Pál István és Zita főztek a csapatra. A jellegzetes helyi étellel a kötött levessel – mások szerint görcsleves – kezdődött a menü. A húslevesbe az ízesített házitésztából összetekert „hurkából” kötött csomókat főznek. Utána bográcsban főtt csülökpörköltet tálaltak, valamint rám külön gondolva zöldséges csirkés tésztát. Igyekszem sok szénhidrátot enni

Petőfi és én
Ma a Petőfi fánál jártam az első napon pedig kétszer is meghallgathattam „A Tisza” című verset, kíváncsi vagyok még hányszor szavalják el az út során. Akárhányszor is jó lesz hallani. Petőfit valahogy mindig jó hallani.
Több szállal kötődöm Petőfihez. Először észrevétlen volt a jelenléte, de mostanra már ez kezd egyre tudatosabb lenni. Diákkoromban, Sepsiszentgyörgyön a Petőfi szobor volt a gyülekező helye a „bandánknak”, természetesen lázadtunk erdélyi magyarként, tizenévesként is. Égtünk, mint, ahogy valamikor Sándor. Anyám mindig azt mondta, hogy én is menve születtem (egy mentőautóban a kórház felé). Így nem is volt soha maradásom, éreztem, hogy Romániából is mennem kell. Szöktem. A zöld határon. Sokan haltak meg ott, nekem sikerült. Harmadszorra. Egy könyv is mindig kísér. Természetesen egy kis Petőfi kötet. Könyvtárból kölcsönöztem még Hídvégen és valahogy nálam maradt. Azóta is ez az egyetlen tárgy, ami állandóan nálam van, bárhol járok a világban, persze Afrikába is vittem, sokadszorra is. A házasságom Szalkszentmártonban köttetett. Száznál is több verset írt itt Petőfi. Helyi szokás, hogy az ifjú pár letesz egy szál virágot a Petőfi szobor elé a menyasszonyi csokorból, mi is így tettünk.
A sport programjaim soha nem öncélúak, szerintem csak magáért a sportért felesleges ilyen nagy mentális kihívással megbirkózni, mint amilyenek ezek az ultra távok. Ezért lett a mottóm, egy Petőfi vers, a Sors nyiss nekem tért… című. Megint csak Petőfi. Mi lesz még ebből…

Május 1.

Ha már a folyó mellett élők kineveztek a Tisza Nagykövetének így vissza kell térjek hozzájuk évről évre. Harmadik Tisza programom ma reggel 10.30-kor rajtolt Vásárosnaményból. Édes János az edzőm és kerékpáros kísérőm vezényelte a gyerekeknek is a bemelegítést. Jüttner Csaba polgármester úr indított utamra – a TV2 hiradójának kamerája előtt - és futott velem párszáz métert, Vass Albert gulácsi és Dr Kelemen Béla Tarpai polgármesterekkel együtt.

Olcsva felé vettük az irányt ahol komppal keltünk át a Szamoson Olcsvaapáti felé. Gindele Sándorné polármester asszony süteménnyel, szendviccsel várt és egy helyi kisdiák elszavalta Petőfi Sándor: A Tisza című versét.
Panyolán először a pálinkafőhöz futottunk be, a szatmári pálinka lovagrend sorfala előtt – a Panyolai Pengetősök és a vegyeskórus zenei kísérete mellett. Itt fogadott Muhari Zoltán polgármester – aki egyben motorja is ennek a vidéknek és a minőségi tájtermékekre és kultúrára, világzenére épített fesztiváljával sok „pestit” is ide csábít a Tisza és a Szamos mellé. Hajrá Zoli!
Lakatos vendégháznál is énekesek vártak, megkóstolhattuk a kemencében sült kapros túrós lángost. A vendégház háziasszonyától szilvalekvárt kaptam, ki kell emelni, hogy itt a lekvárt valódi rézüstben főzik nemtudomszilvából. Újra meghallgathattam a Tisza című, gyönyörűen szavalta egy néni. Mikor kifele jöttem a kapun, halkan megjegyeztem, hogy már csak táncra kéne perdülje – az üst átadóján már megforgattak – hát itt is elkapott egy néni és újra rophattam a csárdást.
Kérsemjén felé vettem az irányt, a település határán fogadott az alpolgármester asszony és a gyerekekkel együtt végigfutott velem a településen.

Nábrádon is a falu határa jöttek elénk és szinte minden kanyarban folyamatosan csatlakoztak hozzánk, babakocsival, kerékpárral, futva, kerekesszékkel. Több mint 500 fős csapat futott be a végén be a polgármesteri hivatalhoz, hogy kezet rázzak Varga Attila polgármesterrel. Helyi termékekből, szárított gyümölcsökből, almából, dióból, mogyoróból minikiállítást rendeztek és egy egész alma halommal néztünk szembe. A Kölcsey TV-nek interjút adtam. Majd az ÉFOÉSZ (Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szövetsége) Nábrádi Kirendeltségén átadtam az MBT ajándékait, ami hozzájárulhat a gyerekek fejlesztéséhez. Nagyné Mariann vezetőnő alig jutott szóhoz a megilletődöttségtől, ugyanis a számára hozott ajándékaink itt még nem értek véget, a Praktiker kétszázezer forint értékű növénnyel és a nyíregyházi áruház csapatának munkájával járul hozzá ahhoz, hogy a kis lakók az udvart, a kertet is használni tudják. A futás végén fogom átadni majd a kész kertet számukra. Mariann! Június 19-én visszajövök!

Fehérgyarmat szélén Tilki Attila polgármester úr a kerékpár nyergében várt, valamint a 2 évestől a 60 évesig széles korosztály. Rendőri biztosítással kerékpároztunk be a Kossuth Lajos parkba, a Székely kapuhoz. Kölcsey Ferenc és a Bárdos Lajos iskola tanulói fogadtak, tanárnő tájékoztatót adott a gyerekeknek a fő környezetvédelmi feladatokról.

Egy hosszú egyenes szakasz következett egészen Kisarig. A Tisza híd előtt fogadott Dr. Jámbrikné Pintér Andrea polgármester asszony, futó szerelésben és az óvodások katicás, pillangós pólóban. Tivadaron Danó Sándor polgármester úr várt a református egyház vendéházánál itt volt a szállásunk és a Danó portán költöttük el a különleges vacsoránkat.

Jó sűrű volt az első napi program, de 4 órás alvás után is elég jól bírtam. A lábam is köszöni jól van, de erről majd holnap.

Gasztró és turisztikai górcső
A május 1-re virradó éjszakát a Winkler panzióban töltöttük. Április 30-án, éjjel 11kor futott be csapatunk VW Touranja, de mi a tetőcsomagtartóval, 2 bringával, expedíciós bőröndökkel, csörlővel felszerelt fullra felpakolt terepjáróval csak 12re érkeztünk. A 4 órás utazás után jól esett egy kis harapnivaló, hidegtálak vártak az asztalon és a még a késői órán is nagyon készséges személyzet. Ha már Szabolcsban vagyunk persze minimum 2 centnyi szilvapálinkával alapoztunk, mármint a többiek, én inkább 2 dl tejet kértem.
Május 1-én a református egyház vendégházában a Danó Portán és vendégházzan költöttük el az estebédet, a házipálinkás köszöntő után egy igazi különlegesség grillezett és rántott rózsaszínű taplógomba – teljesen hús szerű íze van -, párolt káposzta, tárcsán sült krumpli és házikenyér volt a menü, hozzá házi bodzaszörp mentalevéllel megbolondítva.

Ajándék leltár
Winkler Jánosnétól, a vásárosnaményi panzió tulajdonosától az összefogást jelképező, ősi zsidó jelképet formázó medált kaptam.

Egy kedves ötlettel közös kosarat indított útjára Olcsvaapáti, Panyola, Nábrád és Kérsemjén, amibe sorra gyűltek az ajándékok, a szeptemberi vásárosnaményi zárókonferencián és a futás után minikiállítás keretében fesztiválok zöld sátraiban igyekszem bemutatni mindenkinek, hogy milyen gasztronómiai értékeket is rejt ez a csoda-felső-tisza vidék:
Olcsvaapáti : Lekvár, Panyolai elixír vilmos körte, szabolcsi alma, textilvirágok
Panyola: díszdobozos Panyolai Elixír, Panyolai Elixír fürtösmeggy, Varga Gyuláné bodza, és szilvalekvárja, Szabolcsi alma, meggy, körte pálinka, párnát, gyöngy ékszereket, egy kerámia magyar címert, keresztszemes kézimunkákat tartalmazó ajándékcsomag.
Nábrád:
Háziszőttes törölközők, rongyszőnyeg, szőttes zsák csomabolva dió, mogyoró, szilvalekvár, méz, nábrádi pálinka
Kérsemjén:
Almapálinka, Nemtudomszilva-lekvár, szárított gyümölcsök

Fehérgyarmaton, Kisaron és Tivadarban a pólókat kaptunk.

Tiszta Tisza:
Örömmel lettem partnere a Vásárosnamény és Beregszász városok koordinációja mellett megvalósuló felső Tisza vidéki környezetvédelmi programnak. Az EGT és a Norvég Finanszírozási Mechanizmus finanszírozása mellett a „Határon átnyúló együttműködés fejlesztése a magyar-ukrán határtérségben” pályázat keretében 30 millió forintos projekt indult el. Csapatommal együtt én is hozzájárulok ahhoz, hogy tisztább legyen a Felső-Tisza vidéke. Feltérképezzük az illegális hulladéklerakókat, ehhez kérjük az önkormányzatok segítségét is. Emellett szemétszedési versenyt (Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és Kárpátalján) hirdetünk, zsákokat, kesztyűket adunk és reméljük minél nagyobb már zsákokba szedett és elszállításra váró palackhalmokat tudunk lefényképezni utam során.
Infó: www.rivermonitoring.hu
A versenyfelhívás letölthető ide kattintva.
A versenyen való részvételi lap és beszámoló letölthető ide kattintva


Ez a web oldal szerzői jogi oltalom alatt áll.

Minden jog fenntartva. All rights reserved.

Így a szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül az oldalakról semmilyen részt nem szabad semmilyen formában, semmilyen elektronikus, kézi vagy másféle eszközzel másolni, reprodukálni vagy lefordítani más nyelvre.

magyar english