Köszöntjük Mátyás nevű látogatóinkat!
 
<< 2018 Február >>
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28        

Click for Budapest Ferihegy, Hungary Forecast

Created by Zoli
Graphics by Bitbox
Hosted by FF Network


Trópusi fertőző betegségek

 

Rovarok által terjesztett betegségek

 

1.    Malária

 

A malária továbbra is az egyedüli olyan betegség, mely komoly kockázatot jelent a trópusi országokba utzók számára. A gyógyszerrel szemben ellenálló malária ijesztő sebességgel terjed. Az utazókra komoly felelősség hárul azzal kapcsolatosan hogy megvédjék magukat a fertőzéstől azáltal, hogy megfelelő malária elleni gyógyszert szednek és óvakodnak a szúnyogcsípéstől.

A malária az élősködő Anopheles szúnyog csípésével terjedő betegség. A kórokozó a Plasmodium nemzetségbe tartozó protozoon. Négy törzs idéz elő emberi megbetegedést. Ezek a következők: Plasmodium vivax, Plasmodium ovale, Plasmodium malariae és Plasmodium falciparum (inkább Afrikában).

A Anopheles szúnyogok számára ideális körülmények elősegítik a malária terjedését és fennmaradását. A maláriával fertőzött országokban sem mindenhol egyformán nagyfokú a betegség elterjedése. Ez függ a domborzati viszonyoktól, a hőmérséklettől, a csapadék mennyiségétől, s ne utolsó sorban a vizes, mocsaras területek elterjedtségétől és a szúnyogok életmódjától.

A Plasmodium falciparum szaporodása az Anopheles szúnyogban 20 °C-on 20 nap, míg 25°C-on két hét alatt megy végbe. 18°C alatt a Plasmodiumok egyáltalán nem szaporodnak.

Az emberi megbetegedés súlyossága is több tényezőtől függ: a beteg immunológiai allapota, a szervezetbe behatoló kórokozók számától, típusától, bizonyos genetikai tényezőktől, vércsoport tulajdonságoktól.

A trópusokon a maláriában megbetegedettek száma százmilliós nagyságrendű. A járványsújtotta területeken csak Afrikában több mint 1 millió gyermek hal meg évente maláriában.

 

Alapszabály:

A trópusokon való tartózkodás alatt vagy azt követően minden lázas állapot maláriának tekintendő mindaddig, amíg annak lehetőségét szakorvos megfelelő módon ki nem zárta!

 

Klinikai tünetek:

A szúnyogcsípés utáni lappangási időszak legalább 5 nap – de akár egy év is eltelhet, mire a tünetek jelentkeznek, különösen ha malária elleni gyógyszert is alkalmaztak.

Vezető tünet – szakaszos lázmenet. A láz felszökését borzongás, hidegrázás, izom-izületi fájdalom előzheti meg. A láz igen magasra (40-41°C-ra is) felmehet, majd néhány órán belül bőséges izzadás kiséretében magától elmúlik. Láztalan időszakban teljesen panaszmentes is lehet, vagy influenzához hasonló tüneteket mutat (P. falciparum).

A lázrohamok jelentkezésének gyakorisága szerint harmad- és negyednapos lázat különböztetünk meg. A legsúlyosabb, falciparimmaláriában a beteg két lázroham között teljesen láztalan, ezért a társuló fejfájás miatt könnyen összetéveszthető influenzával!

Két roham között a Plasmodiumok a vörösvérsejteken belül fejlődnek, a magas lázat, a rossz közérzetet, fejfájást és a többi tünetet a véráramba való kiszabadulásuk idézi elő, mely a vörösvérsejtek pusztulásával jár. A lappangási idő alatt a kórokozó a májsejtekben található meg.

Kezelés:

Kezelés szempontjából a betegséget chloroquine-nal szemben ellenálló illetve erre érzékeny tipusra oszthatjuk.

A chloroquine-nal szemben ellenálló malária elleni kezekés során először kinin-szulfát kúrát alkalmazunk – testsúlykilogramonként 10 mg kinin 12 óránként, legalább 4 alkalommal. Ha a betegség súlyos akkor akinint vénás infúzió formájában kell beadni. Ezután 2 adag 500 mg-os mefloquine adandó 6-24 órás időközönként. Enyhe fertőzésben csak mefloquine adandó.

A chloroquine-ra érzékeny malária esetében – testsúlykilogramonként 10-50 mg chloroquine bázis adandó, 1-5 napig. Szokásos adagja felnőtteknek: 1 nap: 600 mg + 300mg 6 órával később, 2 nap 300 mg, 3 nap 300 mg. A súlyfelesleggel rendelkező emberek számára nagyobb adag chloroquine szükséges.

(A vivaxmalária kezelésére kiegészítő gyógyszerként primaquine-re van szükség, mert ez a fajta a májban szunnyad és visszaesést okozhat.)

a vérátömlesztés alkalmanként életet menthet olyan súlyosan beteg egyéneknél akiknél a parazitémia (a szervezetben élősködők aránya) 10% felett van.

 

Megelőzés:

Kétféle lehet: az egyik a gyógyszeres megelőzés (kemoprofilaxis), amely a vérben élő parazita ivartalan alakjainak szaporodását gátolja, a másik az átvivő szúnyog távoltartására irányul.

Kemoprofilaxis: az alábbi gyógyszerek nem pusztítják el a parazitát csak a vörösvértesteken belüli szaporodását gátoljákmeg. Így a szervezet számára elegendő idő áll rendelkezésre, hogy saját immunvédekezésének módosítása révén elpusztítsa azt. Oda kell figyelnünk hogy maláriafertőzött terület elhagyása után még négy hétig feltétlenül szedni kell a kemoprofilaktikumot az előirt adagban.

1.               Chloroquine phophate:  ajánlott dózis 200 mg (két tabletta)/hét, a hétnek mindig ugyanazon a napján.

2.               Proguanil: felőtteknek napi 200 mg szájon át. A mindennapos szedés kényelmetlen, de ez a gyógyszer terheseknek és gyermekeknek korhatár nélkül adható. Chloroquine-nal kombinálva gyógyszerrezisztens területen is alkalmazható.

3.               Mefloquine: 250 mg hetente, mindig a hétnek ugyanazon a napján. A gyógyszerrezisztens Plasmodium falciparum malária fertőzések megelőzésére használják sikeresen.

4.               Doxycycline: 100 mg naponta, az esti órákban bevéve.

 

Nem szpecifikus megelőzés: a malária átvitelében szerepet játszó szúnyogok (Anopheles) elleni védekezés, illetve szálláshelyeken való tömeges irtásuk a megbetegedés elkerülésének egyik leghatékonyabb módja.

A szúnyogok kirajzásának időpontjában (esti szürkület és hajnali 2 óra) lehetőleg ne tartózkodjunk a szabadban. Feltétlenül aludjunk szúnyogháló alatt, ajánlott a rovarirtószerrel (pl. pyrethroid) kezelt szúnyogháló használata. További védekezési lehetőség a szpeciális szúnyogriasztók alkalmazása, amelyet közvetlenül az ép bőrön és külső térben, a szabadban való tartózkodáskor használunk. Pl: SZU-KU krém és spray, AUTAN spray, krém.

 

Bármilyen pontosan tartják is be a malária megelőzését elősegítő óvintézkedéseket, maláriás megbetegedés mégis előfordulhat, ez esetben azonban sokkal kisebb annak a valószínüsége, hogy a betegség halálos kimenetelü lesz.

2. Arbovirusok okozta megbetegedések

 

Az arbovirusok által terjesztett fertőzéseket gyakran földrajzi helyek után nevezik el (pl. Rift völgyi láz). A helyi lakosok viszonylagos védettséget szereznek egy előző fertőzést követően, de mivel a környezetükben élő vadállatok továbbra is fertőzőttek maradnak, ezért az odautazók számára továbbra is fennáll a fertőzés veszélye. Amint az elnevezés is mutatja, a fertőzést az ízeltlábuak terjesztik az emberr, mindenekelőtt a szúnyogok.

a.)  A sárgaláz

Flavivirus okozta, szúnyog terjesztette, kétfázisú lázmenettel, sárgasággal, vérzéses szövödménnyel, esetleg veseelváltozással járó súlyos megbetegedés.

A fertőzés gyakran enyhe és anélkül zajlik le, hogy egyáltalán tudomást vennénk róla. Nem ritkák azonban a súlyos, sőt életveszélyes megbetegedések sem. A lappangási idő 3-6 napja után láz, fejfájás, hasi fájdalom és hányás jelentkezik. Átmeneti javulás után sokk és vérzés léphet fel, továbbá vese- és májelégtelenséger utaló tünetekre is lehet számítani. A májelégtelenség sárgasággal társul – innen a betegség neve

A kezelés célja  atünetek enyhítése és a szövödmények gyógyítása. Összeségében a betegek mintegy 5%-a hal meg, de azoknál akik felépülnek a gyógyulás teljes és tökéletes védettséget szereznek.

A sárgalázzal szemben létezik hatásos védőoltás. Az élő, legyengített vírust tartalmazó injekció aktivizálja az immunrendszert. Mindenkit be kell oltani aki endémiás területre utazik, függetlenül attól, hogy az ottani egészségügyi hatóságok előirják-e kötelező jelleggel az oltási bizonyítvány („sárga könyv”) bemutatását. Az oltásnak a helyi reakciótól (kis duzzanat, bőrpír, enyhe hőemelkedés esetleg fejfájás).

b.)   Dengue-láz

A csottörési láz az arbovírusos fertőzések különleges fajtája, mivel a betegség fennmaradásában az emberen és a szúnyogon kívűl semmilyen más állat nem játszik lényeges szerepet. A sárgaláznál jobb indulatú, az estek nagy részében enyhe lefolyású.

A betegséget egyik emberről a másikra az Aedes aegypti szúnyog terjeszti és 5-8 nap lappangás után hirtelen láz, fejfájás és erős ízületi és izomfájdalom jelentkezik(ezért nevezik csottörési láznak). A kezdeti lázroham elmúlik, majd visszatér, a betegség 3. és 5. napja között a beteg testén kiütések is megjelennek. A kis pontokból álló kiütés a törzsön kezdődik, majd átterjed a végtagokra és az arcra is. Néhány napon belül a láz elmúlik, és a beteg meggyógyul. A betegségne négy szerocsoportja ismeretes, de csak a haemorrhagiás (vérzéses) forma súlyosabb. Ezt a formát általában azok kapják meg akik már egyszer fertőződtek a vírus valamelyik formájával. Az előző szerocsoportú vírus ellen képződött ellenanyagok nem védenek a második vírus ellen sőt elősegítik az aktuális vírus szaporodását és a kialakuló szöveti károsodást.00

Szpecifikus megelőzés, védőoltás nincs ellene. A csonttörési láznak egyetlen megelőzési módszere, ha kerüljük a rovarokkal való érintkezést.

c.)   Egyéb arbovírusok

Chikungunya-vírus: Járványtana  a sárgalázéra emlékeztet. Átvitelében az Aedes aegypti szúnyognak van szerepe. Klinikailag a Dengue-lázhoz hasonlít.

O’Nyong Nyong vírus: Anopheles szúnyogok terjesztik. Klinikailag a Dengue lázhoz hasonlít: kiütés, nyirokcsomo duzzanat, izom és izületi fájdalom jellemzi.

West Nile láz: Átvitelében a Culex nevű szúnyog játszik szerepet. A klinikai képet az encephalitis (agyvelőgyulladás) uralja. Ehhez láz, kiütés, nyirokcsomó duzzanat társul.

Az imént felsorolt betegségek megelőzésében a legfontosabb a szúnyogok irtása.

 

 

3. A fonalféreg betegség (filariasis)

 

A fonalféreg betegséget hosszú, fonalszerű férgek okozzák, amelyek a bőrben vagy a bőr alatt, illetve a nyirokszövetekben tenyésznek. Mindegyik tipusa rovarcsípés utján terjed. A tünetekért az eleven szült utódok (mikrofiláriák) felelősek.

a. Wuchereriasis (nyirokfilariázis)

A Wuchereria bancrofti által okozott megbetegedés. A nyirokcsomók, nyirokerek érintettek. Gyakran nincs is tünete a betegségnek, néha azonban visszatérő láz jelentkezik, amely együtt jár az ágyéki és hónalji nyirokmirigyek fájdalmas, gyulladásos duzzanatával, vagy pedig a herékben keletkezik gyulladás. Ezek a gyulladások maguktól is elmulhatnak de hónapok évek múlva is visszatérhetnek. Idült esetben bakteriális felülfertőzés miatt a nyirokcsomó elzáródása következik be – általában az ágyéki nyirokcsomókban – és az alső végtag nyirokkeringési zavarához vezet (elefantiázis).

Egyik lehetséges, bár nem túl gyakori formája asztmaszerű reakcióként jelentkezik, köhögéssel légszomjjal és a vér fehérvérsejtjeinek elváltozásával. Ez a forma jól kezelhető dietil karbamazin tartalmu tablettával.

b. a folyami vakság (onchocerciasis)

A betegséget a Onchocerca volvulus nevű féreg okozza, közvetítői a Simulium szúnyogok (csípős feketelegyek). A szúnyogok általában a csípőtájat, a comb felső harmadát és a tarkót kedvelik. A csípésnek megfelelően alakulnak ki a tünetek. A bő alatti kötőszövetben a kifejlett férgek kis csomókat alkotnak, lárvákat hoznak létre, melyek elterjednek a bőrben és a bőr irritációját okozzák. Súlyos fertőzés esetén a lárvák megtámadják a szemet és látáskárosodást, néha vakságot okoznak.

c. Az afrikai szemférgesség (loiasis)

 A loa loa féreg által okozott betegség. A kifejlett férgek a bőr alatti kötőszövetben élnek, mikrofiláriáikat azonban  a véráramba bocsátják. A bőr alatt megjelenő, kiújuló, viszkető, kellemetlen duzzanatok (Calabar duzzanatok) jellemzik. Ezek néhány napon belül eltünnek de akár 15 évig is kiújulhatnak. Néha látható amint a féreg a szem felszínén mászik. Ez rémületet kelthet, időnként irritálja a szemetés könnyezést válthat ki, de semmilyen súlyos károsodást nem okoz.

A fonalféreg betegségek megelőzése a rovarcsípések elkerüléséből áll.

 

4. A leishmaniasis

 

Protozoon okozta megbetegedés, melyet a lepkeszúnyog (Phlebotomus) terjeszt. Ugyancsak elcsúfíthatja a betegeket, veszélyessége abban áll, hogy általában tévesen diagnosztizálják.

A Leishmania apró egysejtű élőlények csoportja, melyek a bőrl, a lép, a máj, a csontvelő és a nyirokmirigyek falósejtjeiben élősködnek. Több formája ismeretes.

a. A bőrleishmaniasis (aleppói, bagdadi fekély)

Száraz és nedves formáját ismerjük. Afrikában a nedves forma a gyakori. Közös jellemzőjük a ruhával nem fedett testrészeken, a szúnyogcsípéseknek megfelelően kialakúló, körülírt, száraz, hámló, illetve nedvező, nehezen gyógyuló fekély. A hónapokig kezelés nélkül fennálló seb a bőr alatti kötőszövetbe terjedve hegesedéssel gyógyul, ami különösen az arcot ért csípés esetén zavaró. A diagnózi sfellállításában segít az elváltozás területéről vett szövetkaparék vizsgálata.

Kezelése antimontartalmú gyógyszerrel történik.

b. A zsigeri leishmaniasis (kala azar)

A maláriához hasonló elhelyezkedében található meg. A betegségért felelős Leishmania donovani a lép, a csontvelő és a máj sejtjeit támadja meg, súlyos betegséget és halált okozva. Bár a kala azar ritka, mindig számolni kell vele, mert sok súlyos betegséghez hasonlít és a halál oka mindig a tévesen meállapított diagnózis.  A tünetek között hosszan elhúzódó láz, lépnagyobbodás, vérszegénység és nagy súlyvesztés szerepel. Általában csecsemőket és kisgyermekeket támadja meg.

Kezelésésben az 5 vegyértékü antimongyógyszeres, nátrium-stiboglukonát kúra (Pentosam) használatos. A diagnózist a csontvelőből vett minta segítségévelés a vér szerológiai vizsgálatával állíthatjuk fel.

 

5. Az afrikai álomkór

 

A betegséget a trypanosomák okozzák, melyek a fertőzött cecelegyek csípése útján terjednek, melyek nem pusztán a passzív átvivő szerepét töltik be, hanem bíztosítják a kórokozó bonyolult átalakulási fázisát.

A légy csípése fájdalmatlan után néhány nappal a csípés helyén kis kelés keletkezik. Ez már fájdalmas és a környéki nyirokcsomók duzzanatával jár. A betegség első szakaszára a láz, a nyaki és más nyirokcsmók, a máj és a lép megnagyobbodésa jellemző. A kórokozó ekkor kimutatható a vérből és a nyirokcsomókból. A betegség másodok fázisában a kórokozók bekerülnek a központi idegrendszerbe és ott gyulladást okoznak. Érzészavarok, személyiségváltozás tünetei jelentkeznek. A beteg közönyössé, aluszékonnyá válik, bénulások is kialakulhatnak. A beteg alig vesz táplálékot magához, teljesen legyengül, gyakorlatilag éhen hal vagy másodlagos ferőzések okozzák halálát.

Az álomkóros betegek túlnyomótöbbsége megfelelő gyógyszeres kezeléssel gyógyítható, a régimódi gyógyszerek hatékonyak, de kockázatosak. Szerencsére a fertőzés csak árnyas, bozótos folyópartokon fordul elő, ahol a betegséget terjesztő legyek élnek. Fontos, hogy semleges terepszínű ruhát viseljünk, bizonyos színek (pl. piros, sárga), és a mozgás ingerlően hatnak a legyekre. Védekezhetünk rovarriasztokkal és gyógyszeres megelőzéssel (Pentamidin, izomba adva, 4 mg/kg, de legfeljebb 300 mg – fél évre megfelelő védettséget biztosít).

 

6. A tífusz

 

a múltban az egyik legfélelmetesebb betegség volt, a fellépő járványok sok ezer embert öltek meg. A kiütéses tifusz a testeken élősködő tetvek terjesztik, de a tifusz egyéb, más rovarok által terjesztett változatai ma már sokkal gyakoribbak. A tifusz minden fajtáját a Rickettsia okozza

A tifusz minden változata lázat, erős fejfájást és bőrkiütést okoz, de a betegség súlyossága az egyes változatok esetén eltérő. Ezek a fertőzések megfelelő antibiotikummal gyorsan gyógyíthatók, feltéve hogy időben elkezdik a kezelést.

Jelenleg a tifusz egyetlen fajtája ellen sincs forgalomban védőoltás.

 

7. A légylárvabetegség

 

A tumbulégy kelet és közép Afrika számos részén megtalálható. Petéit ruhákra rakja, különösen a vizelettel vagy izzadtsággal szennyezettekre. A száradó ruhák gyakori célpontok.

A peték a bőrrel való érintkezéskor kelnek ki. A lárvák beássák magukat a bőrbe, ahol jellegzetes kelés alakul ki, amelyben nem genny van hanem egy fejlődő legylárva. Rendszerint a kelések tömegesen jelentkeznek és a leggyakrabban a háton, a karon, a herezacskón és a derék tájékán találhatók.

A nyüvek légzőszerve a kelés tetején megjelenő két kis fekete pontal azonosítható. Ha vizet vagy olajat teszünk a légzőszervekre és a kelést gyengén összenyomjuk, a nyű kipattan.

Megelőzhetjük ha minden szabadon szárított ruhát forró vasalóval átvasaljuk, hogy az esetleg jelenlevő pete elpusztuljon.

 

 

Az érintkezés útján terjedő betegségek

 

1. A merevgörcs (tetanusz)

 

A merevgörcsöt valamely sebnek a Clostridium tetani baktériummal való fertőződése okozza, ami erős toxinnal károsítja az idegrendszert és az izmokat. A toxin erőteljes, folyamatos izomösszehúzódást és heves görcsöket idéz elő, melyek gyakran légzési nehézséget okoznak, majd bekövetkezik a halál. A betegség első jele általában a rágóizmok görcs, amelyet szájzárnak is hívnak

A Clostridium tetani baktérium az emberi és állati bélrendszerben él, aholnem okoz betegséget viszont spórákat termel, amelyek bekerülnek az ürülékbe és szennyezika környezetet. A spórák évekig megmaradnak a talajban és a porban.

A tetanuszbacilus csak oxigénhiány esetén tud kifejlődnia spórákból és toxint termelni. Ezért idegen anyagokat tartalmazó, mély sebekben és elhalt szövetekben szaporodik, ahol a helyi oxigénszint nagyon alacsony

A megelőzés a gyerekkori tetanusz toxoiddal végzett védőoltás, amelyet tízévente megismételt adagokkal kell kiegészíteni. Azok akik korábban nem részesültek védőoltásban,vagy bizonytalanok a védettség fokát illetően tetanuszantitestet (tetanusz immunglobulin) adunk. Humán tetanusz immunglobulin hiánya esetén a lovak vérsavójából előállított antitetanuszszérum is használható. Másik fontos megelőző lépésként megemlíthetjük a seb megfelelő kitisztítását és az elhalt szövetek eltávolítását. Az antibiotikumok önmagukban nem képesek teljes bizonyossággal megakadályozni a merevgörcs kialakulását.

A védőoltást gyerekkorban DPT –vel kapjuk meg, melyet az oltási táblázat szerint ismételnek.

 

2. A vérmételybetegség (schistosomiasis, bilharsiasis)

 

A vérmételybetegség máj-, hólyag- és bélpanaszokkal járó betegség, mely édesvizzel való érintkezés útján terjed. A betegséget egy féreg három faja, a Schistosoma Haematobiu (húgyúti vagy egyiptomi vérvizelés), a Schistosoma mansoni (bélrendszeri) és a Schistosoma japonicum okozza.

A férgek kifejlődött egyedei a húgyhólyag és a belek falában élnek, igen sok petét raknak, melyek az előb említett szervek bélbolyhain keresztül távoznak a szervezetből. Édesvizzel érintkezve a lárvák kikelnek és megfertőznek bizonyos édesvizi csigafajtákat, melyekben tovább élnek és szaporodnak.

A vizben szabadon uszkáló lárvák az ép bőrön keresztül behatolnak és ismeretlen úton, de a tüdőt is érintve visszajutnak a bél és hólyag ereibe.

A betegség legkárosabb hatása a peték tevékenységének tudható be,mert amikor áthatolnak a hólyag falán vérzést, fekélyesedést okoznak. A betegség általában bélpanaszokat, hasi görcsöket, véres hasmenést okoz.

A megelőzés viszonylag egyszerű: kerüljük el a fertőzött területeken az édesvizben való fürdést és ne járjunk mezítláb.

A kezelés az új és hatákony gyógyszer, a prazikvantel (Biltricide) tabletta egyszeri bevételéből áll. Előny hogy ritkán jelentkezik mellékhatása.

3. Az agyhártyagyulladás

 

Az agyhártyagyulladás az agyat és a gerincvelőt szegélyző hártya fretőzésétjelenti. A baktériumok és vírusok számos fajtája okozhat agyhártygyulladást, a nem megfelelően kezelt bakteriális fertőzések gyorsan végzetessé válhatmak, amikor azonban virus okozza a fertőzést, a betegség kezelés nélkül is gyógyulhat.

A betgnek erős fejfájása és tarkómerevsége van, amitől nem tudja a fejét előrehajtani és szívesebben tartózkodika sötétben, mert a fény bántja szemét.

A vírusos agyhártygyulladás a gyakorlatban általában nem súlyos, ritkán okoz fejfájásnál és gyomorgörcsnél súlyosabb tüneteket.

A meningococcusos agyhártygyulladás sokkal súlyosabb a levegőbe tüsszentett baktériumokat tartalmazó apró nyálkacseppecskék belégzésével terjed. A betegség gyorsan végzetessé válhat, a halál az első rosszullét után néhány órával beállhat. Ha a betegnél a láz jellegzetes kiütéssel társul rögtön fel kell merüljön az agyhártygyulladás gyanújaés főleg ha járvánnyal társul akkor rögtön el kell kezdenia kezelést.

Ideális esetben a kezelés vénás penicillininjekcióból áll, amikor ez nem lehetséges akkor 2 megaegység Penicillin G-t kell izomba adni. 8 óránként újabb 1 megaegység beadása szükséges amíg a láz nem csökken. A penicillinre érzékenyek klóramfenikolt kapnak

A betegség védőoltással megelőzhető.

 

4. A bőrlárva vándorlásos betegségek (larva migrans)

 

A meglehetősen félelmetes bőrpanaszokat a bőr szennyezett talajjal való érintkezése okozza.

A larva migrans a kutyákban, macskákban élő horogféreg lárvája az emberi bőrbe beásva magát képtelen tovább fejlődni, de sok kényelmetlenséget okoz, mert céltalanul vándorola bőr alatt. Kellemtlen reakciókat vált ki és lassan mozgó piros csíkokat húz a bőrön, melyek mellett hólyagok is keletkezhetnek.

Kezelése könnyű és jó hatásfokú: tiabendazolt kell szájon át szedni de kenőcs formájában is kapható. A bőr etil-kloriddal való hűtése szintén elpusztítja a lárvákat.

 

5. A lépfene (anthrax)

 

A leggyakoribb áldozatok akik állattenyésztéssel foglalkoznak, vagy az állati csontok, szőr és bőr feldolgozását végzik, mivel a betegség a lábasjószág halálos, bakteriális eredetű betegsége.

A betegséget a Bacillus anthracis baktérium terjeszti, az emberre a fertőzött állattal valóérintkezés okozza. Az emberi lépfenének 3 formája van: a bőrön keresztül, a gyomor és bélrendszer közvetítésével, valamint a belégzéssel terjedő lépfene.

Semmilyen különleges óvintézkedésre vagy védőoltásra nincs szükség de nefogyasszunk félig főtt vagy sült húst és ne nyúljunk elhullt állatok teteméhez.

 

6. A Lassa láz

 

A fertőzés bozótos területeken élő patkányok vizeletével terjed, pontosabban a vizelet gázainak a belégzésével.

A 3-tól 17 napig tartó lappangási idő után a betegség fokozatos lázzal, hidegrázással, izom- és csontfájdalmakkal, valamint igen rossz közérzettel kezdődik. Felismerésének kulcsa a torokfekélyesedéssel járótorokfájás. Első héten előfordulhat hányás és hasmenés is, a második héten pedig fülcsengés és süketség. Súlyos fertőzés esetén sok szerv müködésképtelenné válhat.

A kezelés célja a tünetek enyhítése és szövődmények gyógyítása. A maláriával mindig számolni kell.

 

7. A Marburg- és az Ebola vírus okozta fertőzés

 

Mindkét betegség hirtelen jelentkező magas lázzal, fejfájással, szem és hátfájással, valamint igen rossz közérzettel kezdődik. Néhány nap múlva hányás, hasmenés és hasi fájdalom lép fel. A betegség kezdete után 4-7 nappal kiütések jelennek meg és vérzékenység jelentkezhet

Egyik vírus kórokozó gazdája sem ismert, ezért Afrika bozótos területei a lehetőségekhez mérten elkerülendők.

 

Nemi úton terjedő betegségek

 

1. A szerzett immunhiányos betegség (AIDS) és okozója: a HIV virus (emberi immunhiányt okozó vírus)

 

A HIV fertőzés főképp nemi érintkezés útján terjed, de terjesztheti fertőzött vér és vérkészítmény, valamint anyáról magzatra is terjedhet. A fejletlenebb országokban a többször használt tűk, fecskendők vagy más vérrel szennyezett eszközök a fertőzés forrásai.

Az AIDS-ben szenvedőket számos opportunista betegség támadhatja meg: Kaposi szarkóma, Pneumocystis carinii tüdőgyulladás, Mycobacterium, Candida, Herpes vírus, toxoplasma, stb.

Az estetek többségében a HIV fertőzés influenzaszerű megbetegedéssel kezdődik, mely magától elmúlik és amely után a beteg több évre is tünetmentes lehet. Ezalatt viszont terjesztheti a vírust. Egyértelmű tünetek nincsenek de akiknél kifejlődött az AIDS, lázra, az étvágy és testsúly csökkenésére, kimerültségre és a nyirokmirigyek megnagyobbodására panaszkodnak. Amikor megjelennek az opportunista fertőzések vagy a T-helper sejtek száma a vérben 200/ml alá csökken akkor AIDS-es betegnek nyilvánítják az egyént.

A betegség halálozási arány igen magas. Próbálják megakadályozni bizonyos gyógyszerekkel a HIV terjedését (pl. zidovudin) kisebb nagyobb sikerrel.

A fő hangsúlyt a betegség megelőzésére kell fordítani. Elkerülésének biztos módja a kölcsönösen monogám kapcsolat egy nem fertőzött személlyel. Vénás kábítószer fogyasztásának elkerülése. Vérátömlesztést csakvizsgált vérrel szabad végezni. Óvatosan kell bánni az injekciós tűvel, ne fogjuk meg csupasz kézzel és ne használjuk több alkalommal.

 

Étellel, itallal és a nem megfelelő higiénével terjedő betegségek

 

1. A hasmenés és a bélfertőzések

 

A legtöbb esetben a hasmenést mikroorganizmusok okozzák, melyek vagy a tápcsatornát károsítják vagy a vízfelszívódás mechanizmusát teszik tönkre. A kórokozók a fertőzött étellel, itallal kerülnek be a szervezetbe. Külön meg kell említenünk a különböző kagylók, az osztriga, zöldségek, saláták, gyümölcsök, a különböző italok, tejtermékek és a tojás lehetséges fertőzöttségét. A kórokozókat terjeszthetik legyek is, de a kézretapadt mikroorganizmusokis könnyűszerrel bekerülhetnek az ételbe.

A következő kórokozók okozhatnak hasmenést:

Escherichia coli. Ezen baktériumok a vékonybélben szaporodnak és ott különböző toxinokat termelnek. A hasmenéses megbetegedések 40%-ért felelősek. A toxinok htaására nagy mennyiségű víz és só áramlik a bélbe, ami a székletel a szabadba ürül és ez a folydékháztartás zavarához vezet. A betegség legtöbbször 48 óra alatt magától elmúlik. 

A shigella. Ezeka toxint nem termelő E. coli törzsekkel együtt okozzák a bakteriális vérhast. A betegség két fázisra osztható: az egyik során a beteg lázas, széklete vízszerű, a másik elhúzódó fázisban a gyakori széklet híg, nyálkás és véres lesz, melynek ürítése fájdalommal jár. Korai szakaszban kiszáradással jár, az elhúzódó szakasz pedig egy hónapig is eltarthat.

A rotavírusok. Kevés vírusrészecske is kiválthatja a betegséget. A vékonybélben szaporodnak, megátolják a folyadék felszívódását és csökkentik az emésztőenzim mennyiségét.

Giardia lamblia. Ez az egysejtű élősködő a vékonybél falán tapad meg. Tönkreteszi a bélbolyhokat, ami alultápláltsághoz és vitaminhiányhoz vezethet. A korai szakasz  enyhe vagy nagyos súlyos hasmenés, melyet bűzös, világosszürke széklettel járó hosszabb krónikus szakasz követ.

Cryptosporidium. Az élősködő a vékonybélben telepszik meg és a vízkiválasztást serkenti, ami 10 naptól akár néhány hétig is eltarthat. A kóokozó ellenálló minden vízfertőtlenítő vegyszerrel, még a jóddal szemben is.

Entamoeba histolytica. Amőbás vérhast okoz a vastagbélben. Rátelepszik a bél falára és vérzést és nyálkatermelést indítanak el. A szövetek károsodása igen nagymértékű és könnyen fekélyek kialakulásához vezethet. Átterjedhet a májra és tályogot okozhat. Pár hónap vagy év alatt átterjedhet az agyra és a tüdőre melynek kimenetele halálos. A betegség fokozatosan láz nélkül fejlődik ki

Salmonella typhi (hastífusz). A baktériumok megtapadnak a vastagbél nyirokmirigyeiben és a vékonybél alsó részén, továbbterjednek a vérben és fekélyt okoznak a bélfalban. Lapangási idő 3-60 nap, a jelentkező tünetek közül megemlíthatjük a lázat, fejfájást, hasi fájdalmat, székrekedést és hasmenést.

A kolera – lásd következő fejezet.

Kezelés:

A folyadékpótlás nagyon fontos, hiszen a hasmenés alatt, főleg ha hányással társul nagymennyiségű folyadékot veszítünk. Idejekorán el kell kezdenia szájon át való folyadékpótlást, de súlyosabb esetekben infúzióra is szükség lehet.

Jó néhány esetben antibiotikumra is szükség van. A következő antibiotikumokat használhatjuk (csak orvos által felírt antibiotikumot használjunk):

Metronidazol. Amőbiázis (3*750-800 mg/nap 5 napig) és giardiázis (200-250 mg/nap 5 napig) gyanúja esetén. Ne társítsuk alkoholfogyasztással

Szulfametoxazol-trimetoprim. Shigellózis esetében 2*800mg/160 mg naponta 5 napig. Kiszáradás esetén tilos adni.

Ciprofloxacin. Feltételezett hastífusz esetén.

Hasmenés elleni szerek között megemlíthetjük a kodein-foszfátot és a loperamid-hidroklorid (Imodium) gyógyszereket. Véres hasmenés esetén nem szabad alkalmazni ezeket.

A megelőzésnél meg kell említenünk a feltehtően fertőzött ételek és szennyezett víz fogyasztásának kerülését, és az egyes esetekben alkalmazható vakcinálást (hastífusz, kolera).

 

 

Állati harapások, veszettség, mérges harapások és szúrások

 

A harapásról leghamarabb a kígyók és skorpiók jutnak eszünkbe, de a gyakorlatban a kutyaharapás sokkal gyakoribb probléma, ugyanis sok esetben a veszettség veszélyével társulhat. Az állatokkal való véletlenszerű találkozásból az alábbi problémák adódhatnak: mechanikai sérülés, mérgezés, fertőzés, élősdifertőzés és allergiás reakció.

 

Sérülések: sok állatfaj okozhat komoly akár végzetessé váló sérüléseket, de a kutya harapásán kívűl ezek a balesetek ritkák és könnyen elkerülhetők. Minden állat álltal okozott sérülésnek nagy a fertőzésveszélye a sebbe bejutható baktériumok, vírusok vagy más mikroorganizmusok miatt. A sebek ellátásánál a következőket kell betartanunk: alaposan ki kell mosni a sebet szappannal vagy tisztítószerrel, távolítsuk el az idegen anyagokat, öblítsük le tiszta vizzel, virocid fertőtlenítőszerrel öblítsük ki a sebet (pl. Betadin oldat), el kell kerülni a sebek összevarrását és a zárókötést, számításba kell venni a tetanusz kockázatát (Tetanusz toxoid injekció), számításba kell venni más vírusok, baktériumok vagy gombákkal történő fertőződést (erős szennyeződés esetén antibiotikumos kezelés), ha fennáll a veszettség lehetősége akkor veszettség elleni védőoltás beadása.

A veszettség

Házi vagy vadállatoktól kaphatjuk meg a fertőzést, de a fertőzés fennállta leggyakrabban kutyaharapáshoz kapcsolódik. A vírus az állat nyálával a sértett bőrfelületen keresztül juthat be a szervezetbe, de a sértetlen orr, szem, száj nyálkahártyán is bekerülhet.

A vírus a seb kitisztításakor elpusztulhat, de hanem akkor a vírus átterjed a az izmok idegvégződéseire, valamint az agyba vagy a gerincvelőbe vezető idegekre. Ott szaporodni kezd és súlyos fertőzéseket okoz (agyvelő- és gerincvelőgyulladás), amely szinte mindig halálos.

A lappangási idő általában 2-3 hónap de akár 1 évig is eltarthat. A közponi idegrendszer fertőzésének legkorábbi tünetei a viszketés, érzékenység, bizsergés vagy fájdalom a harapás helyén. A betegség folytatásában fejfájás, láz, egyre terjedő bénulás és zavarodottság, agresszió, halucináció és hidrofóbia (víziszony) jelentkezik.

Előzetes védőoltásra a humán diploidsejtes veszettsé elleni vakcinát és a tisztitott kacsaembriósejtbentenyésztett veszettség elleni vakcinát kell használni (0,1 ml bőrbe adott injekció a 0., 7. és 28. napon + 0,1 ml intradermális megerősítő injekció minden 2 évben). A költségek csökkenthetök ha az ajánlott adag egytizedét bőrbe adják, de ez nem elegendő ha az egyén chloroquint is szed (malária megelőzésére).

Harapás után alkalmazzuk a fennt leirt eljárási módszert.

Harapás utáni védőoltás azoknál akik megelőző védőoltásban részesültek 1 ml izomba adott humán diploidsejtes veszettség elleni vakcina a 0., 10., 20. és 90. napon. Azoknál akik nem részesültek megelőző védőoltásban 1 ml izomba adott veszettség elleni vakcina a 0., 3., 7., 14. és 30. napon. A passzív védelem  testsúlykilogramonként 20 egység humán veszettség elleni immunoglobulin vagy testsúlykilogramonként 40 egység lóveszettség elleni szérum. Senki aki veszettséggel került szembe ne hagyja magát tablettákkal vagy egyetlen injekcióval lerázni.

 

Mérgezések: A két legnagyobb veszélynek a kígyómarást és a skorpiócsípést tartják. Tanácsos amennyire lehetséges saját ellenméregkészletet magunkal vinni ha hosszabb utazásra expedíciora készülünk.

A kígyómarás. A kígyómérgek hatásai közül megemlítjük a következőket: a megmart végtag megdagadása, sérülése, hólyagosodása és üszkösödése; vérzési és véralvadási rendellenségek; sokk (vérnyomásesés); bénulás (neurotoxicitás); hosszan tartó sokkos állapot valamint veseelégtelenség. Kígyómarás esetén szükséges teendők: a beteg megnyugtatása; a megmart végtag sínbe helyezése vagy rögzítése; a beteg orvoshoz vagy korházba való szállítása; nem szabad olyat tenni ami ártalmas lehet (pl. seb kimetszése, kiszívása, elektromos sokk és érleszorító alkalmazása –  kivéve lennebb említett esetben); ha veszélyes idegmérget kibocsájtó faj (kobra, mamba, krait, stb.) marásával allunk szemben , akkor használjunk érleszorítót, iiletve tegyen szórítópárnát a sebre, esetleg szorosan kötözze be vagy tegy sínbe a megmart végtagot; a fájdalom csillapítására csak paracsetamolt szabad használni, aszpirint soha; ellenmérget csak orvos adhat; az elpusztult kigyót vigye magával a megfelelő diagnózis érdekében, de akkor se nyúljon hozzá puszta kézzel ha döglöttnek látszik.

Még szakember sem adhatja be az ellenmérget ha nem áll rendelkezésre adrenalin (0,5 ml az 1mg/ml-es vagy 1 az 1000-hez hígítású oldatból, bőr alá juttatva) az ellenreakció kezelésére.

Méhek, darazsak. Hozzávetőleg minden 200 emberből 1 allergiás a méh- vagy darázscsípésre. Ezen egyenek az ismétlődő csípésekre egyre súlyosabb tünetekkel reagálnak.jellegzetes a fejbőr bizsergése, bőrpír, szédülés, vérnyomáscsökkenés, zihálás, a nyelv és torok megduzzadása.

Kezelés: A beágyazódott fullánkot ki kell húzni. A fájdalomcsillapításra használjunk aszpirint. Az anafilaxia kezelésére  1 mg/ml adrenalin/epinefrin oldatot kell 0,5-1 ml adagban bőr alá  befecskendezni.

Pókok. A pókméreg kétféle tünetet okoz: fájdalmas izomgörcsökkel és az autonom idegrendszer ingerlésével járó idegi mérgezéses tüneteket, vagy helyi üszkösödést, valamint hemolízist.

Kezelés: 1-2% lidokain helyi befecskendezése enyhíti a fájdalmat. A neurotoxikus mérgek esetében néha érleszorítót vagy szoros kötést kell alkalmazni.

Skorpiók. A tünetek közé tartozik az izzadás, hányás, hasmenés, a szívizom károsodása következtében fellépő vérnyomás csökkenés és szívelégtelenség.

Kezelés: a csípés helye nagyon fájdalmas, ezt helyi érzéstelenítéssel, emetinnel, petidinnel vagy akár morfinnal enyhíthetjük.

 

 



Ez a web oldal szerzői jogi oltalom alatt áll.

Minden jog fenntartva. All rights reserved.

Így a szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül az oldalakról semmilyen részt nem szabad semmilyen formában, semmilyen elektronikus, kézi vagy másféle eszközzel másolni, reprodukálni vagy lefordítani más nyelvre.

magyar english